Félix és Gábor első hétvégéje a vidéki házban (4)

Az emberi talp igen érzékeny több ezre idegvégződés van benne, hogy a sok izmot mozgassa. Neki különösen puha, érzékeny talpa volt, ezt már akkor kitapasztaltam, amikor betettem a csomagtartóba. Mivel nem látta, ezért a fájdalom alapján azt gondolta, hogy véresre vertem a talpát. Ezért könyörgött olyan kétségbeesetten. Én viszont tudtam, hogy a vonalzó túl széles ahhoz, hogy komoly sérülést okozzon. Az ütés energiája nagy felületen adódott át, ezért csak egy kis pirosodást eredményezett a verés. A zokni is segített, noha az ütés erejéből nem sokat fogott fel, mert ahhoz vékony volt, de védte a bőrt, így a hajszálerek nem repedtek szét. Holnapra semmi baja se lesz, nem is fogja érezni, most viszont kegyetlenül fáj.
- Nos, ez már őszinte megbánásnak hangzik. - mondtam, miközben letérdeltem mellé, és simogattam a talpát – Most már csak a büntetést kell kiszabnom, amiért ilyen sokára kértél bocsánatot.
Fekvő helyzetből felállítottam térdelő helyzetbe, mivel a kezei és a lábai még mindig össze voltak kötve. Látni akartam az arcát, megfogtam az állát, hogy ne tudja elfordítani a fejét.
- Mit szólnál a vesszőzéshez? Mondjuk ötven-ötven botütés mindkét talpadra.
Elsápadt mikor meghallotta szavaimat. Olyan kétségbe esett szemmel nézett rám. Annyira gyönyörű volt megkínzott, kiszolgáltatott tekintete, olyan könyörgően nézett rám, hogy megint nem tudtam ellenállni és megcsókoltam. Nem ellenkezett, sőt vissza is csókolt. Szépen kinyitotta a száját és kidugta a nyelvét. Nagyon jól csókol, nem csoda, ha oda voltak tőle a nők.
- Kérlek, ne büntess meg! – kérlelt suttogva – Bármit megteszek.
- Mivel ez az első napod, most eltekintek tőle, ha engedelmes leszel. De azt tudnod kell, ha csak csúnyán nézel, akkor a dupláját fogod kapni. Rendben van?
- - Igen, engedelmes leszek. – mondta megkönnyebbülten. Visszafektettem a padlóra, és eloldoztam a köteleket. Most pár napig nem kell tőle tartanom, hogy ellenszegül nekem. Töltöttem egy italt és leültem a kanapéra. Gábor még mindig a földön feküdt, kiterülve, mint egy béka.
- Állj fel!
Felállt, kb. öt percig szótlanul nézetem őt. Ettől zavarba jött, de sem megszólalni, sem megmozdulni nem mert.
- Vedd le az inged! – parancsoltam. Szép lassan levette, majd kicsit távolabb a földre dobta.
- Most a pólód. – utasítottam. Azt is levette, hasán finoman domborodtak ki az izmok.
- Nadrágot! . jött a következő. Testre feszülő fehér boxer volt rajta, fekete zoknija pedig majdnem a térdéig ért. Kezeit az ágyéka előtt fonta össze. Csodálatosan izmos lábai voltak. A sok futás és az úszás jót tett nekik. Nem bírtam a pipaszár lábakat, pedig mostanában elég sok ilyet lehetett látni. Még azok is, akik kondiznak, nem fordítanak elég figyelmet a lábra. Egy jó felsőtest baromi röhejesen mutat egy Pampalini-féle lábakon.
- Tedd a kezeid a tarkódra és fordulj meg!
Mögé léptem és összebilincseltem csuklóit a tarkóján, majd a feje tetejére tettem azokat. Átöleltem és magamhoz szorítottam. A nyakát csókolgattam, miközben egyik kezemmel a mellbimbóit birizgáltam, másikkal a hasát és a faszát simogattam az alsógatyán keresztül. Pénisze ernyedt volt, de egy kevés simogatásra is reagált.
- Állj terpeszbe, ribanc! – súgtam a fülébe – Nagyobba!
Kezem a farkáról átvándorolt a seggére. Alányúltam, először a heregolyóit fogtam tenyerembe, majd lassan visszahúztam kezem úgy, hogy az ujjaim a farpofák között haladtak. Összeszorította fenekének minden izmát, így nem tudtam kitapintani ánuszrózsáját. Most felülről próbálkoztam, mutatóujjam a gerincén végighúzva behatolt az alsógatyájába és tovább segge két fertálya között. Már hiába szorította össze, ujjam nagyon lassan, megállíthatatlanul haladt a cél felé. Jó kis dzsungel volt ott lent, de nem baj, holnap majd kiborotválom. Élvezet volt egy ilyen gyönyörűséggel játszadozni. Ahogy magamhoz szorítottam éreztem minden lélegzetvételét, minden szívverését. Most is hevesebben vert, szegénykém készült az elkerülhetetlen baszásra, szeretett volna rajta túlesni, akárhogy is undorodott és félt tőle. Pedig ez a mostani csak előjáték, része a bizonytalanságba tartásnak. Felkészül, hogy most túlesik rajta, aztán nem történik semmi. Pattanásig akartam feszíteni az idegeit. Azt akartam, hogy az első alkalom tényleg nemi erőszak legyen, megvárom a következő lázadását és utána kegyetlenül megbaszom. Ha magától teszi szét a lábait, akkor az nem olyan élvezetes. Átkaroltam a nyakát, kicsit megszorongattam, hogy nyugton maradjon. Amikor az ujjam a végbélnyílásához ért szinte ugrott egyet és halkan nyöszörgött. Óvatosan fokoztam ujjammal a nyomást a nyíláson, de az nagyon szorosan záródott, nem tudtam behatolni. Gádor közben feszengett, lábujjhegyre állt, így akarván elkerülni az ujjammal való közelebbi ismeretséget. Holnap jót fogok szórakozni ezzel a kemény és szűz seggel. Még egy kicsit játszadoztam az ujjammal a végbélnyílásán, majd ellenőriztem élvezete-e. A feszengéséből és zihálásából éreztem, a nyögdécseléséből pedig hallottam, hogy kicsit élvezte is a dolgot, de amikor megtapintottam a farkát, már biztos voltam benne.
- Nos, kicsi ribancom, élvezted a játékot?- kérdeztem tőle miközben duzzadt farkát simogattam.
- Nem, nagyon megalázó volt. – válaszolta durcásan.
- A farkad nem erről árulkodik. No, nem baj, fő, hogy én élveztem.
Elengedtem, majd a dohányzó asztal felé löktem.
- Hasalj az asztalra és tedd szét a lábad! – parancsoltam. – Kezeid a fejed tetején maradnak!
Szépen ráhasalt, az asztal nem volt nagy, így a feje és a lábai lelógtak róla. Megpaskoltam a fenekét és a hátát is. Két kisebb és két nagyobb piros folt jelezte a sokkoló nyomait. Rontotta az összhatást, ezért tennem kellett valamit.
- Ne mozdulj, mindjárt visszajövök!
Kimentem a szobából, le a pincébe. Elég sok időt eltöltöttem ott, kellett pár dolog, amikor visszaértem még mindig az asztalon feküdt, de a lábai már leértek a földre. Ahogy beléptem, azonnal felemelte lábát a levegőbe.
- Nem engedtem meg, hogy leereszd a lábad a földre.
- Bocsánat. – mondta rögtön.
- Ha jól emlékszem, azt mondtam, hogy ne mozdulj.
- Elnézést, de nem bírtam már a levegőben tartani.
- - Egy ilyen erős férfitól ez rossz kifogás. Szerintem bírtad volna még egy kicsit, ha tudod, hogy milyen büntetés jár ezért.
- Kérlek, csak ne a sokkolót. – könyörgött riadtan.
- Mondtam már, a sokkolót nem büntetésre használom, hanem arra, hogy megfékezzelek. De most először is eltüntetjük a sokkoló nyomait.
Elővettem az üvegedénykét, amit a pincéből hoztam. A szeme sarkából figyelte mit csinálok. Amikor meglátta az üveg tartalmát, majdnem felpattant az asztalról.
- Mi a fene az? – kérdezte beijedve.
- De hát ezek csak piócák. – gyorsan rátérdeltem a hátára, hogy ne tudjon felállni - Nagyon hasznos állatok. Ezeket direkt neked hoztam, teljesen steril orvosi piócák.
- Mit akarsz azokkal?
- Meg kell etetni őket, már nagyon éhesek. – mondtam nevetve – Te leszel a vacsorájuk. Közben pedig eltüntetik azokat a csúnya foltokat a hátadról. Mind a négy pontra raktam egy-egy piócát. Azok megtapadtak szájszervükkel és már szívták is a vért.
- Tudod, ahol hozzád ért a bekapcsolt sokkoló, ott a hajszálerek szétrobbantak és a vér befolyt a sejtek közé. Ezért van piros folt ott. A piócák kiszívják ezeket is, és beindítják a véráramlást a seb körül. Napok alatt magától is begyógyulna, de így holnap már alig fog látszani. Minden véraláfutást lehet velük gyógyítani. Most hagyni kell őket, had végezzék a dolguk. Mi pedig térjünk vissza a lábaidra.
- Mondtam már, hogy véletlen volt, többször nem fordul elő. – vágta rá egyből.
- Ezt örömmel hallom, de én úgy vélem egy kis emlékeztető nem fog ártani.
(folyt. köv.)