Egy csicska boldogsága 1. rész - A közösbe dobva

Mióta az eszemet tudom, szerettem a női lábak közelségét, mindig kerestem az alkalmat, hogy megérinthessem egy-egy lányismerősöm gyönyörű lábát. Később kialakult bennem a női nem iránti feltétel nélküli alázat is. Arról ábrándoztam, hogy egy szép lány igazi csicskája vagyok és ő mindenféle kegyetlenséget csinál velem, megaláz miközben nevet rajtam. Szerettem, ha egy lány irányít, dirigál és mindig akadt olyan lány a társaságomban, aki ilyen típusú volt. Fiatalabb koromban még nem tudtam mi ez, de éreztem, hogy ez kell nekem és szükségem volt rá. Egyszer-kétszer sikerült lányokkal olyan fogadást kötnöm, aminek elvesztése után hódolhattam a szenvedélyemnek. Egyik ilyen volt, – a fogadásra már nem emlékszem – amit már a megkötéskor tudtam, hogy elvesztek és „büntetésből” fél órán keresztül a hölgy lábait kellett masszíroznom, amihez természetesen igyekeztem szenvedő fejet vágni, de valójában nem győztem takargatni az ágaskodó farkamat. Aztán, ahogy idősödtem egyre jobban erősödött bennem a vágy, hogy lányok talpnyaló szolgája legyek. Voltak kapcsolataim, ahol a lányt rá tudtam venni erre-arra – talpnyalás, kikötözés, fenekelés, stb. – de nem vették komolyan, nevetgéltek közben meg ilyesmi, ezáltal nem is tartott sokáig egy-egy ilyen kapcsolat.
Aztán egyszer összeismerkedtem egy lánnyal, Líviával. Természetesen nem úgy ismerkedtem, hogy azonnal feltártam a szolgaság iránti vágyaimat, de vele nagyon jól haladtak a dolgok, éreztem benne a dominanciát, aztán 1-1,5 hónap múlva előadtam egy-két vágyamat, ő pedig nagyon jól fogadta, szinte örült neki, már aznap lenyalatta velem a talpait. Azelőtt nem ismerte a BDSM-et, de szépen lassan profi lett benne. A mindennapjainkba lassan, de biztosan bekúszott az Úrnő – szolga felállás, amit mind a ketten egyre jobban élveztünk. Egyre komolyabban vettük, jópár eszközt beszereztünk, amiket nagyon szeretett használni rajtam. Mostanra már 8 éve vagyunk együtt, összeköltöztünk, és már szinte mindent kipróbáltunk.
Van két barátnője, akikkel mindent megbeszél, még az ilyen típusú együttléteinket is, sőt egyenesen izgatja, ha fitogtathatja előttük az engedelmességemet. Mondta nekem, hogy ő mindent meg szokott beszélni a barátnőivel, legfőképpen Andreával és Majával, ennél fogva mindent tudnak rólam és a kettőnk kapcsolatáról. Andrea egy magas, szőke, kb. vállig érő hajú gyönyörű lány, akiből sugárzik a dominancia. Maja kicsit molett, visszafogottabb lány és nem egy kimondott szépség, de ő is benne van mindenféle jóban. Ők ketten gyakori vendégek nálunk. Lívia minden alkalmat kihasznált, hogy alázzon a barátnői előtt is, nekik pedig tetszik is a dolog. Lívia mindent elmond nekik velem kapcsolatban, hogy a talpát szoktam nyalni, ha úgy van, kedve megdug egy felcsatolhatóssal, kikötöz, elver, meg minden ilyesmi. Azt is elmesélte nekik, hogy ő soha nem pucolja ki a cipőit, mindig én nyalom tisztára. Ezáltal már egy kicsit ők is a szolgájukként kezelnek engem, aminek bevallom, örülök. Ezt szokták is éreztetni velem. Nem komolyan, de azért érzem, hogy én vagyok az alárendelt szerepben. Lívia meg is mondta nekem, hogy, ha itt vannak, nekem kell kiszolgálni őket is. Eleinte ez abban merült ki, hogy hoztam nekik az italukat, mindig kérdeztem, hozhatok-e valamit. Aztán idővel már nem is szóltak csak odanyújtották az üres poharukat néha még csettintettek is mellé, én pedig tudtam a dolgom. Egyik péntek este Lívia áthívta a lányokat beszélgetni, iszogatni. Ilyenkor mindig csinálnom kellett valami kaját nekik, és természetes kiszolgáltam őket egész este. Aznap Andi panaszkodott, hogy mennyire fáj a lába, mert sokat sétálgatott shoppingolás közben, Lívia rögtön felajánlotta, hogy én szívesen megmasszírozom a lábát, én pedig természetesen helyeseltem. Andrea a fotelban ült én elé kuporodtam és elkezdtem masszírozni a lábait. Ő rám szólt:
- Milyen szerencsétlen vagy te? Vedd le a zoknim és úgy csináld! – mondta megvetően.
Én szó nélkül levettem a zokniját és úgy folytattam, ők közben beszélgettek mindenféléről, legfőképp arról, hogy minden nőnek kellene egy mindenre használható szolga, aki csak az ő parancsait lesi. Én pedig alig tudtam titkolni, hogy mennyire élvezem ezt a helyzetet. Ez így ment csaknem 40 percen keresztül, amikor Andrea megkérdezte Maját:
- Maja, neked nem kéne egy talpmasszázs? Nagyon ügyesen csinálja, biztos neked is szívesen masszírozná.
- De! Miért is ne! – válaszolta Maja.
Én rögtön Maja lábaihoz fordultam, de Andrea rám szólt:
- Hé, a zoknimat add vissza rám! – Mondta gúnyosan.
Én pedig megtettem szó nélkül, aztán levettem Maja zokniját és elkezdtem az ő lábait is masszírozni. Közben arról beszélgettek, hogy Lívia milyen szerencsés, mert ilyen engedelmes pasija van. Lívia pedig azzal viccelődött, hogy bármikor használhatnak engem, ő szívesen kölcsönad. Ez lassan a viccelődés szintről egyre komolyabbá fordult, miközben én még mindig Maja lábaival voltam elfoglalva.
- Te mit szólsz ehhez? – kérdezte tőlem Lívia.
- Én megbízom benned, tégy belátásod szerint. – válaszoltam alázatos hangon.
- Rendben, akkor erre még visszatérünk. – mondta mosolyogva.
Ezután a találkozások alkalmával, mindig egyre jobban éreztették velem, hogy alárendelt vagyok. Szerencsére elég sűrűn jártak hozzánk és gyakran mentünk is el négyesben ide-oda. Ilyenkor Lívia mindig valamit tesz velem, amit aztán elmond a lányoknak, ők pedig az este folyamán mindig ezen viccelődnek és állandóan emlékeztetnek rá, hogy milyen minőségben vagyok velük. Volt, hogy úgy indultunk el otthonról, hogy Lívia belém dugott egy anál plugot és rámadott egy piros csipkés női tangát, aztán, amikor a megbeszélt helyen találkozunk a lányokkal, ők rögtön sugdolódzni kezdtek, majd rám nézve szakadtak a röhögéstől. Lívia mindig ügyelt arra, hogy kellően megalázva érezzem magam. Az egyik nyári szombaton a Városligetbe mentünk valami rendezvényre, a farkamra és a golyóimra pórázt rakott, aminek a végét a zsebembe rakva vittem, aztán amikor úgy gondolta elő kellett vennem és a kezébe adnom. Így mentünk a ligetbe négyesben, egyszer csak Lívia mondta, hogy rágyújt és megkérte Andit, hogy fogja a pórázt, amíg elszívja. Andi pedig gúnyos mosollyal átvette és azzal a lendülettel egy jó nagyot rántott rajta. Én picit összegörnyedtem, ő nevetett, majd rám parancsolt, hogy álljak egyenesen. Én meglepődtem, mert ilyen nyíltan még soha nem éreztette velem az alárendeltségemet, de örültem neki és a nagy meglepődésemben kicsúszott a számon, hogy „igen Úrnőm”. Ő ezt elégedetten nyugtázta és mosolygott. Lívia erre hozzám fordult és lekevert egy hatalmas pofont.
- Azt hittem, én vagyok az Úrnőd. – mondta ingerült hangon Lívia.
- Igen Úrnőm, te vagy, elnézést kérek. – válaszoltam lesütött tekintettel
Majd előre nyújtotta a jobb lábát. Én tudtam, mi a dolgom, letérdeltem és megcsókoltam a cipőjét. Közben Andi és Maja gúnyosan mosolyogtak. Miután végeztem a lábcsókkal fel akartam állni, de Lívia rám parancsolt:
- Ott maradsz, és figyelsz!
- Igen Úrnőm. – feleltem térden állva.
- Ha már így alakult, ezentúl mindhármunknak engedelmeskedned kell, és ha bármelyikünk csettint, te ugrasz. Megértetted?
- Igen Úrnőm. – feleltem.
- Rendben, akkor most felavatunk. Csókold meg a lábainkat szépen, alázattal! – hangzott az utasítás.
Nagyon megalázva éreztem magam, mert nyilvános helyen voltunk. Nem túl forgalmas hely volt, de azért volt pár járókelő a környéken. Szépen sorban megcsókoltam először Andi, aztán Maja, majd végül Lívia lábait is a tőlem telhető legnagyobb alázattal. Aztán feltérdeltem és Líviára néztem, Ő adott egy pofont, majd mondta:
- Ezentúl, ha a lányokkal találkozol, így köszönsz nekik. Világos?
- Igen Úrnőm. – mondtam.
- És, ha valamit parancsolnak, te ugrassz és csinálod!
- Értettem Úrnőm. – válaszoltam alázatosan.
Nagyon megalázva éreztem magam, de ugyanakkor nagyon élveztem is az új helyzetet. Mindig valami ilyesmiről álmodoztam. Már a gondolattól is a végletekig felizgultam, hogy a barátnőm bedobott a közösbe, és a barátnői is ugyanúgy parancsolgatnak nekem, mint ő. Ezután kitalálták, hogy üljünk be iszogatni valahova. Volt a közelben egy kis söröző, kerthelyiséggel, ahová bementünk, kerestünk egy asztalt. Én a lányok alá segítettem a székeket, majd megkérdeztem, hogy mit hozhatok. Hoztam az italokat, közben én is iszogattam a söröket. A pórázomat felváltva fogták, néha rángatták. Közben arról beszélgettek, hogy miket fognak velem csinálni, hogyan fognak igazi csicskát faragni belőlem. Ahogy az alkoholból egyre több fogyott, egyre gátlástalanabb ötletek hangzottak el. Lívia mondta a lányoknak, hogy nyugodtan tegyenek velem bármit, mert ő a legjobb barátnőivel mindent megoszt. Ezzel egyidejűleg, bennem egy pofon kíséretében tudatosította, hogy engedelmeskednem kell nekik, majd elégedetten nevettek. Ahogy telt az idő mindenki egyre jobban az alkohol hatása alá került, én is. A poharak megint kiürültek, én fogtam őket és elindultam, hogy hozzak egy újabb kört. Elmentem a lányoknak italért. Amikor visszaértem, sorban eléjük raktam az italukat majd én is leültem volna a sörömmel, de Andrea rámszólt:
- Tartsd ide a korsódat! – mondta.
Én oda nyújtottam a poharamat elé.
- Felállsz, idejössz, letérdelsz és elém tartod te kis senki! – parancsolt rám.
Úgy tettem, ahogy mondta, letérdeltem Andrea elé, odatartottam a poharamat, ő egy kicsit megköszörülte a torkát, hogy nyálat gyűjtsön és egy jó nagyot köpött a sörömbe.
- Köszönd meg! – mondta elégedetten.
- Köszönöm. – válaszoltam.
Ahogy ezt kimondtam csattan egy hatalmas pofon az arcomon, majd még egy.
- Mit mondtál? – kérdezte felháborodva.
- Köszönöm Andrea Úrnő. – feleltem megtörve.
- Na azért! Ezentúl így fogsz minket szólítani, megértetted? Tehát, hogy hívják a parancsolóidat?
- Andrea Úrnő, Maja Úrnő és Lívia Úrnő. – mondtam őszinte alázattal.
- Helyes! Most vidd körbe a poharadat a többieknek is! – közölte hideg, parancsoló hangon.
Én tettem, amit parancsolt. Térden csúszva vittem a poharamat először Maja Úrnő, majd Lívia Úrnő elé. Mind a ketten egy-egy hatalmasat köptek bele.
- Hálás köszönetem Úrnőim. – köszöntem meg a köpéseket a sörömben.
Szerencsére egy eldugottabb sarokban ültünk, de a szomszéd asztalnál ülő két lány pont látta az eseményeket és felénk nézve nevetgéltek és szemmel láthatóan jól szórakoztak rajtam.
- Finom volt? – kérdezte Andi.
- Igen Úrnőm. – feleltem.
- Nagyon helyes, szokjál hozzá, mert csak így ihatsz a jelenlétünkben. – mondta gúnyos mosollyal.
- Köszönöm, Úrnőm. – mondtam jó szolga módjára, lehajtott fejjel.
- Most megihatod. – közölte fölényes hangon.
Az este további része, úgy folytatódott, hogy én hordtam az italokat és minden körnél térden állva vittem a lányok elé a poharamat és ők egyre jobban élvezték a dolgot, jó nagyokat nevettek. Egy idő után már a szomszéd asztalnál ülő két lány is nyíltan nézte a megalázásomat, ezt Lívia is észrevette és odaszólt nekik:
- Ti is kipróbáljátok lányok?
- Szívesen! – válaszolták nevetgélve.
- Hallottad, nem? – mondta Lívia rám nézve.
- Igen Lívia Úrnő! – és már indultam is a szomszéd asztalhoz.
A két idegen lány is egymás után beleköpött, de nem akármilyet. Egymást próbálták túlszárnyalni. Hallottam, ahogy erősen hátraszívják, krákognak és még mindig gyűjtik. Az egyik lány beleköpte a poharamba, de már a másik intett felém, – mert megszólalni nem tudott a teli szája miatt – hogy vigyem a poharat. Odacsúsztam és ő is beleköpte az összegyűlt turhát. Én alázatosan megköszöntem és visszamentem az asztalunkhoz, és leültem volna, de Andrea rám szólt:
- Ott maradsz térden állva!
Elég sokat ivott mindenki és ennek én ittam a levét, mert elég gátlástalanul aláztak. De a legszebb az egészben, hogy ez engem mégis nagyon izgatott. Aztán 2-3 óra múlva elindultunk hazafelé, mikor már mindenki eléggé ittas volt. Hozzánk mentünk, mert mi a közelben laktunk és a lányoknak bonyolult lett volna éjszaka hazamenni. Ahogy elindultunk, Andrea rám parancsolt, hogy adjam oda pórázt. Én természetesen odaadtam, ami a sliccemen keresztül lógott ki a nadrágomból. Így vezetett ki a kerthelyiségből és így vitt egészen az utcánkig. Szerencsére éjjel 2-3 óra volt már és nem volt senki az utcákon. Mikor majdnem hazaértünk, Maja rám szólt, hogy vegyem le a nadrágom és az alsógatyám is. Én természetesen engedelmeskedtem. Ekkor Lívia kitalálta, hogy akkor már legyek rendes kutya, ha már pórázon visznek, és vetkőzzek le teljesen. 1 perc sem telt bele és én ott térdeltem négykézláb, teljesen pucéran, farkamon egy pórázzal. Ez tetszett a lányoknak, hangosan nevettek miközben pitiznem kellet, lihegnem, aztán Andrea még egy botot is eldobott, amit vissza kellett hoznom. Hazaérve a lányoknak nagyon jó kedvük volt.
- Lányok, igyunk valamit! Csicska peszsgőt! – parancsolt rám Lívia.
Behoztam a pezsgőt és töltöttem mindenkinek. Aztán Lívia folytatta a mondandóját:
- Ezentúl, ha csak mi vagyunk négykézláb és pucéran lehetsz a jelenlétünkben.
- Igen Lívia Úrnő. – helyeseltem.
Aztán nemsokára Lívia közölte, hogy fáradtak és lefekszenek aludni, ők a franciaágyon alszanak, én a földön aludhatok, de csak azután, hogy mindhármuk cipőjét kipucoltam, természetesen a nyelvemmel. A póráz végét az ágy lábához kötözte Andi, Maja behozta a cipőket és elém dobta, majd rám parancsolt: - Munkára! Aztán lefeküdtek, én pedig nekiálltam tisztára nyalni a cipőket. Nagyon boldog voltam, el se akartam hinni, hogy ez velem történik. Nagyon gondosan nyaltam a cipőket, azt szerettem volna, ha tényleg meg lennének reggel elégedve. A cipők talpát is szépen letisztítottam, majd amikor úgy gondoltam, hogy elég tiszták, szépen sorba raktam őket, majd én is lefeküdtem az ágy végébe a földön. Felnéztem az ágyra és láttam a gyönyörű lábaikat. Boldog voltam és alig vártam, hogy mi vár még rám a továbbiakban.
Amikor mindenki elaludt, óvatosan eloldoztam a pórázt és elmentem wc-re, mert már nagyon kellett. Azután visszajöttem, újra odakötöztem a farkam az ágyhoz és elaludtam. Reggel miután felébredtek, a lányok szemeiben gúnyos megelégedett öröm látszódott és most már csak csicskának szólítottak.
- Kávét csicska, de gyorsan! – hangzott a parancs.
Lívia eloldozta a pórázt, én pedig elmentem kávét főzni. Amikor kész lett, behoztam nekik és térden állva kínáltam. Ők felültek az ágyban és elkezdtek kávézni.
- Hol a cigi? – kérdezte Maja.
Én azonnal szaladtam a cigiért, és odaadtam nekik, de elkövettem azt a hibát, hogy nem hoztam hamutartót. Amikor ezt szóvá tették, én azonnal indultam érte, de Andi rám szólt:
- Feküdj hanyatt, jó lesz a szád is erre a célra. – mondta nevetve.
Én leültem a földre az ágy végébe és fejemet hátrahajtottam nyitott szájjal. Ők szépen iszogatták a kávéjukat, közben a számba hamuztak, Andrea egyszer csak köhögni kezdett és hallani lehetett, ahogy felköhög egy slelymet, amit gondolkodás nélkül a számba köpött. Aztán rám nézett:
- Mi van? Nem tetszik valami? – kérdezte.
- Minden rendben van Úrnőm. – válaszoltam, majd lenyeltem, miközben ő elégedetten mosolygott rám.
Aztán egyszer csak Andrea megkérdezte Líviától.
- Livi, a fájdalmat hogy bírja a csicska?
- Bírja! Nem tehet mást! – és nevetett. Megmutatom. – válaszolta Lívia.
Azzal elment és hozott egy kötelet, amivel a golyóimat szokta összekötözni. Levette a farkamról a pórázt és elkezdte szorosan, a két golyómat külön-külön összekötni. Ez idő alatt a számat még mindig hamutartónak használták. Mire Lívia végzett a golyóimmal a többiek is elszívták a cigijüket, Andi beleköpött a számba, majd eloltotta benne. Azután Maja is a nyelvembe nyomta a cigijét. Lívia viszont az összekötözött golyóimra köpött és abba nyomta el a csikket, majd ezután helyezte a számba. Azután rám parancsolt, hogy menjek és ürítsem ki a hamutartót. Én kimentem és kidobtam a szemetesbe a három csikket, de ekkor már hallottam is Lívia hangját, hogy igyekezzek vissza. Visszamentem és letérdeltem elé. Ő elővett két pár bilincset egyiket a kezeimre, másikat a bokáimra rakta, majd a kettőt összekötötte a hátam mögött.
- Terpeszbe! – parancsolt rám. - Ezt most azért kapod, mert észrevettem, hogy az éjjel engedély nélkül kimentél a wc-re.
Ahogy terpeszben térdeltem előtte, azonnal egy iszonyatosat rúgott az összekötözött golyóimra. Azonnal összeestem, de rám parancsolt, hogy térdeljek vissza. Elég nehéz volt hátrabilincselt kézzel visszatérdelnem, ezt kihasználva, Lívia elővette a korbácsot és azzal ösztönzött a gyorsabb mozgásra. Nagyokat ütött a seggemre és a golyóimra. Nagy nehezen feltápászkodtam, közben kaptam legalább tíz ütést. Aztán Lívia a lányokhoz fordult:
- Látjátok? Bírja ez, ha kell. A tietek, átadom. Adjatok neki, hogy megtanulja az engedelmességet!
Maja felállt, nevetve elém lépett és nem túl erősen, de azért határozottan elkezdte rugdosni a golyóimat.
- Na hogy tetszik csicska? Ugye megérdemled? – kérdezte mosolyogva.
- Igen Maja Úrnő, megérdemlem, köszönöm. Örülök, ha ezzel örömet okozhatok neked. – válaszoltam alázatosan.
- Akkor örülhetsz, mert ez tetszik nekem. – válaszolt egy gúnyos kacaj kíséretében.
És valóban tetszett neki, mert nem hagyta abba. Kitartóan rugdosta a golyóimat, farkamat, ahogy érte. Közben Andrea is felkelt az ágyból, belemarkolt a hajamba, fejemet hátrafeszítette, fölém hajolt és köpött. Én tudtam a dolgom és nyitottam a számat. Majd lekevert két hatalmas pofont, azután megint egy köpés következett, majd megint pofon, miközben Maja váltott lábbal a golyóimat gyötörte. A golyóimban lassan állandósult a fájdalom, és ahogy éreztem az arcom is tűzpiros lehetett. Azután körülbelül 10 perc múlva megunták, párat még rácsaptak a golyómra az ostorral, aztán otthagytak és kimentek a szobából. Kis idő múlva Lívia bejött eloldozta a hátrakötött kezemet és mondta, hogy a lányok elindulnak haza, menjek és segítsem fel a cipőjüket. Kimentem térden állva és Maja közölte, hogy legközelebb nagyon megbüntet, mert nincs megelégedve a cipője tisztaságával. Én erre azonnal bocsánatot kértem és megígértem, hogy legközelebb jobban fogom csinálni, de természetesen megérdemlem majd a büntetést. Erre nem válaszolt semmit, nyújtotta a lábát, én pedig ráadtam cipőt, ezután Andi cipőjét is feladtam, majd megcsókoltam mind a kettőjük lábait és elmentek. Lívia felém fordult, és kérdezte:
- Na, hogy tetszett?
- Nagyon tetszett Úrnőm, köszönöm! – válaszoltam és hálásan elkezdetem a lábait csókolgatni.
- Nagyon helyes, ha tetszett, mert ez csak a kezdet. Szokjál hozzá, hogy egy igazi kis csicska leszel, akivel bármit megtehetünk. Ezentúl három Úrnőd lesz és te mindent gondolkodás nélkül megteszel. Megértetted?
- Igen Úrnőm, köszönöm Úrnőm. – azzal tovább csókolgattam a lábait őszinte hálával és alázattal.

folyt. köv.