Macskanő jelmezben V - Az aukció 1.

A halloween-i fetish buli másnapjának délutánja

Vasárnap délutánra egy kész roncs voltam.
Már majdnem 48 órája voltam bezárva a saját kis latex börtönömbe. A rám zárt ruha semmi szabadulást nem engedett. A ruha feszesen tartott, a fűző és a platform csizma pedig eléggé összehúzott. Az igazat megvallva a húgyhólyagom volt a legrosszabb állapotban, mivel iszonyatosan feszült. Próbáltam keveset inni, mivel akkor a fűző még jobban feszített. És sajnos arra sem volt esélyem, hogy a bennem lévő plugok nyomását csökkentsem, meggátolva ezzel az elmúlt órák szenvedéseinek folytatását.
Azok a nyamvadt plugok. A vibrátorok semmi pihenést nem engedtek nekem. Majd minden 20 percben bekapcsoltak, így szinte már számát sem tudtam, hogy mennyi orgazmuson hullámoztam keresztül az elmúlt órákban. A legrosszabb a hektikusság volt az egészben. Többször volt, hogy majdnem újra elélveztem, de abbahagyta. Ez volt a legrosszabb. Akkor inkább már csinálja addig, hogy élvezzek inkább, mint sem, hogy kikapcsoljon és titokban azt kelljen várnom, hogy inkább kapcsoljon be és élveztessen újra rendesen el.

Még ha ki is bírom keddig - mivel holnap munkaszüneti nap lesz - , hogyan szerezzem meg a kulcsokat? Elképzelem a kollégáim fejét, döbbenetét, ahogy végigvonulok az irodán full macskanő jelmezben, csizmában és odaülök az asztalomhoz, hogy kinyissam a zárt szekrényemet, hogy kivegyem a kulcsokat, amivel le tudom venni a ruhát magamról.
Mi történne, hogy ha kérnének tőlem egy arcképes igazolványt a belépéskor? Még a maszkot sem tudom levenni, mivel az egyben van a ruha többi részével.

A síráshoz közeledtem, amitől egy újabb orgazmus térített csak el.
Így az utolsó kártyámat játszottam ki, felhívtam Melindát. Talán korábban kellett volna megtennem, de úgy gondoltam, hogy könnyebb lesz túlélni a hétvégét és magamtól szabadulni.
És az igazt megvallva élveztem is ezt. Mindig is akartam hosszabb időt tölteni egy ruhába bezárva. Ez most maximálisan teljesült. A tükörben párszor megnéztem magam. Tökéletesen néztem ki. Csinos, dögös, magas, fényes, fekete, szexis macskanő; akinek semmi esélye sem volt a szabadulásra. Élveztem a ruha érintését, a nyomását, ahogy formálta a testem. Mindazon által a börtönöm valósága kijózanítóan hatott rám, le akartam már venni a ruhát magamról - sürgősen.

Tárcsáztam is Melindát.A második csörgés után vette fel, nevetős hangon.
- Szia Hanna, huh nem számítottam rá, hogy ilyen hamar jelentkezel. Készen állsz a modell karrierre velem talán?
- Szia Melinda, huh ha tudnám mi történt...
Majd elkezdtem mesélni neki, hogy mi történt velem az elmúlt 48 órában, egyre komolyabb lett.
- Drága, már péntek óta abban a ruhában vagy? Elképzelni sem tudom, hogy akkor te mennyire ki akarsz bújni belőle.
Ebben egyetértettünk, majd emlékeztettem a levelére, hogy az egyedüli kulcs nálam van. Az irodámban, a zárt szekrényemben. Keddig.
- Ez igaz egyrészről... - mondta Melinda.
- ...Másrészről lehet, hogy van más módja kinyitni a lakatot. Nem én készítem a zárakat. Egy régi ismerősöm csinálja őket. Talán neki még van egy pár kulcs ehhez. Kicsit furcsa karakter, meg minden szívességért másik szívességet kér.
- Nézd Melinda, gyakorlatilag bármit megadnék azért, hogy szabaduljak. Most. Azon nyomban ki kell ebből a gumi börtönből jutnom.
Ebben egyet értettünk, majd Melinda mondta, hogy intézne egy hívást. Gyorsan leraktuk a telefont, majd két perc sem telt bele és újra Ő hívott.
- Szia Hanna, jó híreim vannak. A srác, akit Richárdnak hívnak, ráér, úgyhogy vár minket. Körülbelül 15 percre lakik tőled. Úgyhogy most rögtön megyek is érted és megyünk együtt hozzá.
Megbeszéltük, hogy Melinda jön kocsival, felvesz engem és együtt megyünk tovább Richárdhoz. Szerintem amúgy sem voltam olyan állapotban, hogy vezessek. Melinda meg is ígérte, hogy jön, amilyen gyorsan csak tud. Most már csak várnom kellett.
folyt.köv.