Marci 3

Végül megmutattam a kis vendégszobát.
- Ma itt aludhatsz. Ne siessünk el semmit. Gondolkodjunk külön-külön. Aztán holnap az egész nap a mienk... mindent tisztázhatunk.


*

Nehezen aludtam el. Gondolataim egyfolytában Marci környékén jártak....
- Érdemes-e belekezdeni egy ilyen újabb kapcsolatba? De hát mire várjak? Miért tagadjak meg magamtól valamit? S ha Őneki én megfelelő partner lennék, miért ne lenne nekem megfelelő egy 29 éves, jóképű srác?
Úgy döntöttem magamban, hogy belevágok. Visszakozni még közben is lehet.
Amikor meghoztam a döntésemet egy pillanat alatt mély álomba merültem. De már lehetett éjjel 2 óra is.
Vad álmaim voltak. Visszaálmodtam magam a régebbi kapcsolataimba. Eszembe jutottak rég partnereim...
Természetesen éjjel megmozdult a férfiasságom is... Nagyon kellemes volt. Már nagyon régen volt ilyen kellemes éjszakán...
Már besütött a nap a függöny résein, amikor felpillantottam.
Azt hittem, hogy folytatódik az álom. Az ágyam mellett Marci állt egy szál kisnadrágban, és engem nézett. Amikor felpillantottam nagyon zavarba jött. Titkolni próbálta, hogy valami dudorodik a kisnadrágban...
- Bocsánat Uram - szólalt meg. - De én már korábban felébredtem, és bekukkantva az ajtón láttam, hogy Ön még alszik. De kíváncsi voltam, s bejöttem. S amikor láttam, hogy "bizonyára valami nagyon kellemeset" álmodhat, itt maradtam. Nem akartam felébreszteni, csak...
- Semmi baj. Már úgyis ilyenkorra fel szoktam ébredni. Csak az este lefekvés után volt min gondolkodnom, s azt hiszem jó döntést hoztam.

- Nagyon jó úgy ébredni arra hogy egy helyes fiú áll az ágyam mellett. S ha még az a helyes srác megtenné, hogy kimegy a konyhára, és kávét készít mindkettőnknek, s még be is hozná.
Nagyon régen nem hozta már ágyba senki a reggeli kávémat.
Nem tagadom : egy kicsit én is zavarban voltam... Csak halványan számítottam rá, hogy ilyen hamar meg lesz a reménye annak, hogy felelevenítsem, megtaláljam a régi énemet.
Marci egy szó nélkül kiment a konyhába. Addig én elintéztem néhány reggeli teendőmet, és visszabújtam az ágyba.
Hamarosan kis tálcán egyensúlyozva a poharakat megérkezett Marci is. Az ágyam melletti éjjeliszekrényre tette a két még gőzölgő kávét, és kérdően nézett rám.
- Úgy vettem észre, hogy cukor és tej nélkül iszod a kávét. De én magamnak hoztam be cukrot is... Akkor már igazán jó reggelt kívánok - adta a kezembe kávémat.
Kérdően nézett rám, Mutattam neki, hogy nyugodtan leülhet az ágyam szélére.
Egy szó nélkül ittuk meg a reggeli italunkat, csak az edények csörrentek néha meg.
- Mivel én vagyok itthon, és különben is - mint már megbeszéltük én vagyok a domináns - ne csak üljél az ágyam szélén, hanem le is feküdhetsz mellém.
Egy pillanat alatt becsúszott plédem alá. Igyekeztem úgy intézni a dolgokat, hogy kénytelen legyen az én kinyújtott karomra tenni a fejét. Így is igyekezett az ágyam széle felé feküdni. Határozottan zavarban volt. Behajlítottam a karomat, így kénytelen volt közelebb kerülni hozzám. Már a testünk összeért... Magam felé fordítottam a fejét, és mintegy közömbös hangon megkérdeztem Tőle, hogy megállapodunk-e. Segíteni szeretne-e az itthoni munkában.
Odabujt még közelebb hozzám, és úgy lehelte a fülembe, hogy minden vágya az.
Egy kicsit feléje fordultam, s a másik kezemmel átkaroltam a csípőjét is. Teljesen magam felé fordítottam. Éreztem, hogy a kisnadrágban erősen dudorodik valami. Nem lett volna értelme titkolni, hogy az én ölem is keményebb volt a megszokottnál.
Megsimogattam a derekát, s az arcára leheltem egy puszit. Nem tiltakozott, de a következő lépés már az övé volt. Vissza adta a kapott puszit az arcomra. Még jobban egymáshoz simult a testünk. Hosszú percekig csak néztük egymás arcát, s közben apró puszikkal halmoztuk el.
- Megkérhetnélek arra, hogy szállj ki az ágyból, hadd lássalak teljes testi valóságodban!?
Ha lehet, még nagyobb zavarba jött, de teljesítette kérésemet... A lehető legkisebbre húzta össze magát az ágy mellett, és szégyenlősen vette le magáról az utolsó kis ruhadarabot. Ahogy az lekerült róla, kicsapódott belőle eddig rabságban lévő fegyvere. Nagy tetszéssel néztem, míg ő erősen palástolta zavarát, és a lehető legkisebbre próbálta összehúzni magát.
- Nincsen mit szégyeneld. Legyél büszke a testedre! Dolgozhattál rajta, hogy ilyen izmos és szálkás legyél.
Intettem neki, hogy jöjjön, és feküdjön vissza mellém. Ezt nagyon nagy örömmel megtette. S most már Ő nyúlt a derekam felé. Hamar le került rólam is a
kisnadrág. Örömmel karoltuk át újra egymást, és most már nem csak egymás arcára leheltük a puszikat.
Óvatosan lefelé csúsztattam a kezemet a testén a derekáig, majd még lejjebb is. Egyáltalán nem tiltakozott, sőt hamarosan Ő is követte a példámat.
Ebben a helyzetben már nem volt szükség szavakra. Mindent elmagyaráztunk egymásnak, és meg is értettük...


*



A konyhában reggeliztünk.
Marci egy kicsit zavarban volt, de - mint elmesélte - nem az első eset volt ez, amikor egy férfi ágyából kelt ki reggel.
Annyit én is elmondtam, hogy nem Ő lenne az első férfi az életemben...
A Fiú úgy sürgölődött a konyhában, mintha már évek óta ezt csinálná.
- Magamat el kell látnom. Ki kell ismernem magam a konyhában. Állítólag egészen jól főzök is egyszerűbb kajákat.
Nekem más dolgom nem volt, csak annyi, hogy leüljek. Ő mindent elém tett. És az egészben az volt a legjobb, hogy már elfelejtette a szégyenlős mivoltát. Mit is kívánhattam volna szebbet egy ilyen reggelen, mint egy jóképű meztelen sráccal reggelizni úgy, hogy még ki is szolgál.
Én azért felvettem az alsómat, már csak megszokásból is.
Megkérdezte, hogy mit iszom ilyenkor reggel? Mondtam, hogy teát szoktam készíteni magamnak, mert az a legegyszerűbb.
A reggeli elfogyasztása után meglepődve láttam, hogy azonnal elmosogatta a használt eszközöket, és rendesen a szárogatóra teszi.
- Nem kellett volna elmosogatni. Ott a mosogatógép. Én mindig este szoktam el indítani, hogy éjjelre ne maradjon mosatlan edény.
- Tudomásul veszem, de engem otthon még régebben úgy neveltek, hogy a konyhát rendben kell étkezés után elhagyni.
Leült velem szemben, és kérdően nézett rám.
- Mi legyen a délelőtti program?
- Ugye azért vagy itt, hogy megbeszéljük a nekem való segítést. Nekem a mai napra semmi tervem nem volt. Úgy hogy beszélgethetünk. És, ha Te is úgy gondolod, akkor nemcsak a munkáról - néztem mélyen a szemébe.
Mást is megbeszélhetünk... például azt, hogy Te mit értesz subságon, mazóságon, és én mit értek DOM-ság alatt...

folyt köv.