Gábor megismerése az uszodában (2)

Láttam rajta komolyan gondolja a dolgot, de a szemében még ott volt a félelem, az ijedtség és a szégyen. Meg tudtam volna zabálni olyan kívánatos volt. Aztán eszembe jutottak az utolsó szavai, amitől elmosolyodtam.
- Nem is képzeled milyen alárendelt szerep jutna neked. – mondtam – Tudod mit szoktam csinálni a fecsegő barátoddal, amikor velem van?
- Azért van némi elképzelésem. – válaszolta bizonytalanul.
A beszélgetés alatt volt időm átgondolni az egészet és arra jutottam kell nekem ez a férfi, de nem úgy, ahogy ő elképzelte. Most nincs más dolgom, mint behálózni, mint egy pók a zsákmányát. Néztem őt és a vágy, hogy az enyém legyen teljesen hatalmába kerített. Nem gondoltam bele a kockázatokba és a veszélyekbe, csak meg akartam kapni Őt. Szegény tényleg nem sejtette, hogy magával Luciferrel köt üzletet. A többi férfi, akikkel voltam csak prostik, így nem különösebben érdekeltek, megtették, amit kell, azután mehetnek. De Ő egészen más, még érintetlen. Már nem csak a teste, hanem a lelke is kellett. Az emberek nincsenek tisztába azzal, hogy a test és a lélek e világon nem szétválaszthatók. Aki eladja a testét az a lelkéből is ad egy darabot.
- Tulajdonképpen mennyi pénz kellene?
- Elég sok. Legkésőbb hét végéig kb. 500.000 Ft és egy hónapon belül még ugyan ennyi. – mondta zavart félénkséggel, attól tartva az összeg hallatán, nem érdekel majd.
- Ez tényleg nagyon sok. – válaszoltam eltöprengve. Ez még nekem is jelentős pénz volt, többszöröse annak az összegnek, amit kurvákra költök, nem egy hónapban, de egy évben is.
Egy kicsit elbizonytalanodtam, mert nem volt szokásom két kézzel szórni a pénzt. Mindig megfontoltam mire költök, és mit kapok érte.
- Nem egy alkalomért gondoltam. – vágta rá gyorsan látva bizonytalanságomat.
- Még szerencse, mert ha maga Brad Pitt ugrana is ki a szép seggedből, akkor sem érne annyit egy alkalomra.
- Több alkalommal „eldolgoznám”. Ígérem, betartom a megállapodásunkat, ha megegyezünk.
- Nos, azt hiszem, ezt mindkettőnknek át kell gondolnia. Aludjunk rá egyet. Holnap reggel is eljövők úszni, akkor adok választ. Ha még mindig áll az ajánlatod legyél itt.
- Nekem nincs más feltételem csak az, hogy teljesen titokban maradjon honnan szereztem pénzt. A családom nem tudhatja meg. Te megbízható embernek látszol, aki szintén betartja a szavát. Máshoz nem mentem volna oda ezzel a kéréssel.
- Ne feledd, a látszat gyakran csal. – mondtam, miközben felálltam és otthagytam teljes bizonytalanságban.
Felöltöztem, bementem az irodámba, elintéztem a halaszthatatlan ügyeket, de alig vártam, hogy hazaérjek és kielemezzem beszélgetésünket. Tudtam, kifizetem az egy milliót, már csak azt kellett eldöntenem, milyen feltételekhez kössem.
Az idő nekem dolgozott. Képtelenség 4 nap alatt összeszedni ennyi pénzt. Csak végső elkeseredésében fordult hozzám más kiutat nem látva. Biztos már régóta készült erre a beszélgetésre, de mindig elhalasztotta. Valószínű már a hét elején is el akarta mondani a tusolós jelenet után, csak inába szállt a bátorsága. Szinte láttam, ahogy vergődik magában, egy hetero srác, aki odaadja magát egy másik férfinak. Érezhető volt a félelem szaga a levegőben miközben beszéltünk. Pedig még nem tudta mi vár rá. Ezt a pompás csődőrt be fogom törni.
Nagyon feszülten készültem reggel a találkozásra. Úgy éreztem a szívem kiugrik a helyéről miközben bementem az uszodába. Megkönnyebbültem, amikor megláttam. Ott ült a lelátón ahol tegnap beszéltünk. Maga elé nézett, és a kezét tördelte idegesen. Leültem mellé.
- Jó reggelt. – köszöntem. Meg akartam várni, amíg ő hozza fel a témát, mert ezzel meggyöngíti tárgyalási pozícióját.
- Hello. Hogy döntöttél? – kérdezte gyorsan. – Érdekel a dolog?
- Az a részleteken múlik. Sokat gondolkoztam és teszek neked egy ajánlatot. Ne válaszolj rá rögtön, kérlek! Fontold meg alaposan! Az ajánlatom korrekt mindkettőnk számára. Nem vagyok piaci kofa, tehát alkudni nem fogok. Vagy elfogadod, vagy nem. Ez a te döntésed lesz, én, nem kényszerítelek rá. Tehát az ajánlatom: Kifizetem előre a fél milliót, ezért az enyém leszel egy hónapig. Feleségednek azt mondhatod, találtál állást, ami jól fizet, csak külföldön van. Az egy hónap alatt nálam fogsz élni és azt teszed, amit mondok. A családoddal csak telefonon beszélhetsz. Van egy házam vidéken, ott nem láthat meg senki, mivel a legközelebbi szomszéd is 2 km-re lakik. Egy hónap után eldöntheted, hogy tovább csinálod-e? Ha igen akkor kifizetem a másik fél milliót is. Hazamész, együtt töltesz a gyerekeiddel két hetet, utána visszajössz ledolgozni a második hónapot. Nem ámítalak, nagyon szar lesz neked az első időszak. Mivel előre fizetek, menet közben nem gondolhatod meg magad. Nem hagyhatod el a házat, és csak a családoddal beszélhetsz telefonon, mással nem. Dolgoznod is kell, takarítás, kerti munkák stb., de ezt külön kifizetem neked. Bármit megtehetek veled, amin nem okoz maradandó sérülést. Vigyázni fogok rád, nem először csinálok ilyesmit. Csak azt kell tenned, amit mondok. Enni és inni kapsz rendesen, amit kérsz, és napi 8 órát aludhatsz is. A többi időd én osztom be.
- Azt akarod legyek a rabszolgád? – kérdezte ijedten.
- Tulajdonképpen igen. Gondold át alaposan! Itt a telefonszámom, holnap este 6 óráig adjál választ! Utána az ajánlatom tárgytalan.
- Nemigen van más választásom. – mondta beletörődve. Tekintetében félelem és bizonytalanság tükröződött. Annyira elveszetnek tűnt, hogy legszívesebben gyengéden átöletem volna, megsimogatom, megvigasztalom azután leszopattam volna a farkam vele. De erre még várnom kellett.
Másnap délután csörög a telefonom. A szépfiú volt az. Mindenbe belement. Mondtam neki, hogy csomagoljon össze és pénteken 14 órakor legyen abba a belvárosi mélygarázsban, ahol az autómat szoktam hagyni. Hozza magával azokat a csekkeket, amiket be kell fizetnie még a héten. Kellemes borzongás futott végig rajtam. Alig vártam már a találkozást.
Péntek reggel korán keltem, ellenőriztem mindent elraktam-e ami kell. Igyekeztem, hogy a parkolóban jó helyem legyen, azután bementem az irodámba. Sok dolgom volt. A következő két hétre teljesen szabaddá akartam tenni maga. Titkárnőmmel lemondattam minden találkozót. Még szerencse, hogy saját cégem van, így ezt megtehetem.
Az előző napot vidéken töltöttem, előkészítettem mindent a „vendégem” fogadására, a tanyámon. Volt egy jó tulajdonsága: messze volt mindentől és alá volt pincézve. Majdnem kis erőd volt. Lakóépületet három oldalról gazdasági épületek és istálló vette körül. A negyedik oldalon kapu volt magas téglakerítéssel. Így egy zárt belső udvart alkottak az építmények. Ezt vette körbe a kert, amibe már csak fű nőtt, mert nem volt időm mást gondozni. A környező szántóföldeket és erdőket kárpótlási jegyen megvettem és most ki voltak adva bérművelésbe. Ide szoktam hozni a fiukat egy kis játékra. Itt nyugodtan ordíthatnak, nem kell vigyázni a szomszédokkal. Szépen lassan beszereztem a játékszereimet. A ház úgy volt berendezve, hogy senki sem találta volna ki, milyen célra használom. Például a hálószobában volt egy kisebb szekrény, ami úgy nézett ki, mint egy ágyneműtartó, 1,5m*1,5m*1m volt, de három oldalát le lehetett nyitni. Így láthatóvá vált mi van benne. Egy acélketrec, ahová bezárhattam rabszolgámat, ha egyedül akartam aludni. Felcsukva a szekrény oldalait visszaalakult ágyneműtartóvá.
A pincét teljesen átalakítottam. Ide kerültek a különböző méretű cellák, a kínzóhelységek és egy vizesblokkot is kialakítottam, mert szerettem én megfürdetni a rabszolgáimat. Két évvel korábban biztonsági rendszert is felszereltem szökés ellen. A kert körül vezetéket fektettem le a földbe, amin áram folyik keresztül. Vettem olyan nyakörveket és péniszre rögzíthető érzékelőket, amik ha a vezeték közelébe kerülnek sokkolóként lépnek működésbe. Minél közelebb van a vezetékhez annál nagyobb áramütést ad a szökevénynek. Én is kipróbáltam a nyakörvet és mondhatom nem tudtam a kerítés közelébe kerülni.
(folyt. köv.)