Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Airbus XXIX.

Törölt felhasználó
2010. 07. 17. 11:01 | Megjelent: 635x
Ez volt az a felszólítás, amit soha nem kellett megismételni; volt egy olyan érzésem, hogy ezt az utasítást Vanda a Mariana árok fenekén, egy búvárharangban is meghallaná, akármilyen csendesen suttognám el a parton.
Kedvesem lelkes munkálkodásba kezdett, ami azonnal megtette a maga hatását rám is. Ennek a helyzetnek a legnagyobb veszélye, hogy a kéjes ügyködéstől ellágyulok – na nem a félszemű kígyóra gondolok, az merevgörcsben találta magát már az édes ajkak és nyelv legelső érintésétől is – és annyira koncentrálok a saját gyönyörömre, hogy elfeledkezem a távlati célról.
A hímgorilla máris lelkes kampányolásba kezdett a mielőbbi beteljesülés érdekében.
Szerencsére a csapat oszlopos tagja volt a vadista szandál is, aki még csak most kezdett belelendülni, így az ő ellenszavazata „blokkoló kisebbséget” képezett a döntéshozatal során és maradtam a szeánsz folytatásánál. Ahogy a Kedves ajkai fel-alá jártak a dorongon, egyre vadabb gondolatok kezdtek megfogalmazódni bennem. Vanda természetesen nagyon is tisztában volt ezzel, de a legkevésbé sem érdekelte. Ilyenkor övé volt az irányítás és ezt igyekezett a legnagyobb mértékben – és a lehető leghosszabb ideig – kihasználni. Egy különösen őrjítő érintése nyomán felhördültem.
- Ringyó! Az a szerencséd, hogy ilyen finoman tudsz szopni! Ez az, amiért minden bűnödet képes vagyok megbocsátani!
- Akkor el is oldozhat, Uram! – suttogta, nehezen elnyomva kéjesen gyöngyöző kacagását.
- Hogy mered kiengedni az Uradat az ajkaid közül?! – hördültem fel és a kérdést két csattanós pofonnal nyomatékosítottam. De szerencséjére már engedékeny hangulatba fuvolázott, így mellé térdeltem és csókokkal borítottam be a pofonok helyét. Aztán, ha már úgyis erre jártam, belecsókoltam a nyakába is.
Olyan kéjes sóhajtozásba kezdett, hogy engedékeny hangulat ide, fuvola koncert oda, ezt már nem hagyhattam annyiban. Ismét a sjambokért nyúltam, a másik combja valósággal kínálta magát.
- Aúúúúúúúú! – sikoltott fel panaszosan.
- Nem kéjelgő túrán vagy, hanem büntetésben, pimasz lotyó! Dolgod van!
Természetesen ezt sem kellett kétszer mondani. A fuvola koncert folytatódott, én pedig az előbbi szünettől kellőképpen aljas hangulatba kerültem.
Amikor a feszültség elérte bennem a kritikus határt, úgy „könnyítettem magamon”, hogy a lovagló pálcával egy jó csípőset húztam Vanda cicijére. Nem sokat finomkodtam, az ütés egyenesen a mellbimbójára érkezett. A Kedves feljajdult, de fegyelmezett subbie lévén a szopás kéjessége ugyanolyan maradt, sőt, a fájdalmas nyögése új, még izgatóbb színt adott a dolognak.
Most jött el az ideje, hogy újra bevessem a gyertyákat. A cici a korábbi gyötrésektől már amúgy is érzékeny volt, ezt jól szemléltette az előbbi csapás hatása. Most egy kiadós löttyintésre való viasz érkezett a helyére.
A Drágám erre végképp nem számított, így vad vonaglásba kezdett – ám becsületére legyen mondva, a félszemű kígyó bűvölését ugyanolyan odaadóan folytatta, mint eddig. Mélyen a torkából azért sikított egy hosszút, ami az ajkai között benyomuló hangtompító hatására épp csak annyira volt hallható, hogy én érezzem, még van némi tér egy kis további aljasságnak.
Ezúttal a másik cici következett. A már bevált metódust alkalmazva az is megismerkedett a pálcával és utána itt is a viasz következett – épp csak egy kicsit alacsonyabbról.
A reakciójából láttam, jól választottam meg a kioldás magasságát. Vanda ezúttal nem tudta változatlan finomsággal tovább folytatni a szopást, de én résen voltam és mélyen, a egészen torkáig döftem a szerszámot az ajkai közé – mintha egy pillangót szúrtam volna fel a lepkegyűjteményemben.
Az első sokk elmúltával Kedvesem, ha ezt egyáltalán lehet még fokozni, még gyönyörteljesebben munkálkodott tovább a farkamon, én pedig éreztem, hogy ezt a pozitúrát nem tudom tovább fenntartani.
Kihúztam a dorongot a gyönyörök kertjéből és Vanda terpeszbe kényszerített lábai közé helyezkedtem. Terveim persze egy jottányival sem lettek kevésbé aljasak … (folyt. köv.)

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.