Macskanő jelmezben IV - A bál 3.

A hazaút még jobban telt, mint az odaút. Egy időzített bombának éreztem magam, főleg, hogy közben be-bekapcsolt a vibrátor. Ahogy a lakásomhoz megérkeztünk, a sofőr odaadta a csomagtartóból a táskámat. Melinda is kiszállt a kocsiból, átölelt és megköszönte a segítségem.
- Leszel máskor is a modellem, Hanna? - kérdezte tőlem.
- Először a ma estét hadd pihenjem ki. De amúgy természetesen. Örömmel lennék. - mondtam nevetve.
- Meg kell hogy mondjam, hogy csábítónak tartom ezt az ajánlatod, Melinda, kíváncsi vagyok, hogy mi mindent találsz még ki.
- Oh drágám, van még pár hasonló tervem, de ezekről majd legközelebb mesélek.
Végül Melinda egy apró dobozt adott át nekem. Ezekre szükséged lesz, hogy kijuss a jelmezedből. És egy köszönet ajándékot is raktam bele a ma estéért.
- Nagyon jól éreztem magam veled, Hanna. - mondta nekem.
- Én is. Várom a következő alkalmat.
Én ezek után bejöttem, Melinda pedig a sofőrrel elhajtott az éjszakában. Szerencsére hajnal volt, így senki sem látott a lépcsőházban. Érdekes lett volna összefutni a szomszéd sráccal, de talán inkább nem most. Még talán Halloween-re is vad jelmezben voltam, ez tény.
Ahogy beértem a lakásba kibontottam a csomagot, amit Melinda adott nekem. Mihamarabb meg akartam kaparintani a kulcsokat a jelmezemhez, hogy olyan gyorsan levegyem őket, ahogy csak tudom. Ahogy kinyitottam a dobozt azonban csak egy bekeretezett képet találtam magamról és egy jegyet Melinda következő fellépésére és egy levelet. Ezen kívül csak egy apró kulcsot találtam a dobozban. Talán ez segít elmagyarázni a dolgokat. - gondoltam magamban.
Ahogy kibontottam a levelet kezdtem rájönni, hogy mi történik.
"Hanna, Köszönöm neked még egyszer, hogy ilyen csodás modell voltál nekem ma este. Ez a kulcs nyitja a dobozt, amit korábban adtam neked. Abban a dobozban pedig megtalálod a kulcsokat, amikre szükséged lesz, hogy le tudd venni a jelmezed. Vigyázz arra a dobozta és a kulcsra, mivel csak egy van belőle és az neked készült. Szeretettel, Melinda"
A sokktól a kanapéra ültem le. Mit tettem? A kulcsok biztonságban vannak, ahogy a kézzel készült dobozka is. De ezek az irodámban vannak, a széfben. Ültem és néztem a latexbe burkolt önmagam. A ruha egyetlen részét sem tudom levenni. - futott át az agyamon.
"Lezárt Macskanő" - villant át az agyamon. Én is ilyen helyzetbe kerültem. A saját latex börtönömbe. Gyorsan kiszámoltam, hogy 52 órát kell még várnom, mivel a bank csak 9-kor nyit. Kulcsok nélkül esélyem sincs levenni, és levágni sem tudom a ruhát.
A testem és lelkem segítségért kiáltott, de a szabadulás nem volt opció még több mint 2 napom keresztül. Ahogy ez átvillant az agyamon, mindkét plug bekapcsolt és újabb orgazmusba lökött bele engem. Ahogy a nappaliban nyöszörögtem és sikítottam bevillant még egy gondolat: Hétfő munkaszüneti nap, így 76 órára vagyok a saját börtönöm rabja.
folyt.köv.