Macskanő jelmezben I - A kezdetek

Szombat, 2008. november elseje, hajnali 5 óra.
Még 50 óra van hátra. Nem is tudom, hogy hogy fogom túlélni ezt. Konkrétan mit is szeretnék csinálni? Nincs semmi esélyem erre, én juttattam magam ebbe a helyzetben és nekem is kell kiszabadítanom magamat.
Hannának hívnak és egy bankban dolgozom középvezetőként már jó pár éve. Mindig is érdekeltek az extrém dolgok.
Nos ha már történetet írok, illik az elejéről kezdenem, 3 héttel korábban kezdődött az egész.
...
Huh, mennyire régen is volt. Egyik barátnőm, Beáta 30. születésnapját ünnepeltük és a barátja, Márk mindenkit összecsődített a jeles alkalomra. Ebben a buliban ismerkedtem össze Melindával. Melinda egy nagyon érdekes lány volt, aki a filmiparban dolgozott jelmezkészítőként. Talán felerészben az elfogyasztott italok miatt, másik fele részben pedig a kíváncsiság vezetett engem a kérdéshez, hogy csinálna-e nekem valami nagyon különleges jelmezt egy Halloween bulira? Még mindig kerestem a megfelelő ruhát, de egy különlegességre vágytam idén.
Az az igazság, hogy mindig is szerettem a Halloween-t, szerettem felöltözni, kisminkelni magam. Tény, hogy magas vagyok, sötét a hajam és szerintem a cicijeim is rendben vannak, de egy olyan kosztümre vágytam, ami nem jön velem szembe az utcán. Na nem, mintha én az utcára akartam volna felvenni. Nos, igen, az én szakmámban a hétköznapok elfojtott konzervativizmusa alatt bújik meg a valódi énem. És ilyen bulikra szoktam ezt tartogatni. Voltam már boszorkány, rendőrnő, de playboy nyuszi is. És ügyelek arra is, hogy véletlenül se kerüljön ez a napvilágra, így ezekre a bulikra szerintem kollégáim sem járnak, nem szeretnék a hétfő reggeli kávé témája lenni ugyanis.
Nos, pár ital után fel is tettem Melindának a kérdést, aki hátrébb lépett, majd alaposan végig mért engem le és felfelé. Végül megszólaltam:
- Nos, valami különlegesre gondoltam. Ami után megfordulnak az emberek.
- Hanna, milyen kosztümre gondoltál? - kérdezte Melinda.
- Semmi különösre... - vágtam rá gyorsan - ...valami olyanra, ami elég jól takar.
Melinda megállt egy pillanatra, majd mélyen a szemembe nézett:
- Nos, van egy nagyon jó ötletem. Ez abszolút mindent eltakar, de el kell árulnom, hogy elég extrém jelmezre gondoltam. Nem gondolom, hogy a céges jelmezbálba fogsz menni benne, de erre is van ötletem. De garantálom, hogy milliónyi igéző tekintet fog rád szegeződni, ha az én jelmezemet veszed magadra. - mondta Melinda egy nagy mosollyal az arcán.
Mondani is akartam, hogy nem valami irodai bulira gondolok, hanem inkább valami nagyobb bulit egy jobb szórakozóhelyen, de inkább a jelmezről akartam több infót megtudni. Melinda azonban hárította a kérdéseimet, ehelyett csak egy névjegykártyát adott a kezembe:
- Hanna, ha szeretnéd, holnap reggel többet is megtudhatsz. Pontban reggel 9-kor várlak. Még dolgoznom kell a részleteken és ez a buli amúgy is kezd elülni. Jó móka lesz, mindkettőnknek. Akkor holnap. Szia.
A szülinapi buli tényleg elhalkult, el is köszöntünk egymástól, majd hamarosan én is haza indultam. A fejemben már az járt, hogy vajon Melinda milyen meglepetést tartogat nekem, amit ott nem akart elmondani.
folyt.köv.