Cikkek idő szerint
2024. 12. (20)
2024. 11. (72)
2024. 10. (55)
2024. 09. (59)
2024. 08. (70)
2024. 07. (72)
2024. 06. (51)
2024. 05. (55)
2024. 04. (62)
2024. 03. (52)
2024. 02. (63)
2024. 01. (64)
2023. 12. (63)
2023. 11. (52)
2023. 10. (66)
2023. 09. (62)
2023. 08. (64)
2023. 07. (70)
2023. 06. (56)
2023. 05. (59)
2023. 04. (47)
2023. 03. (71)
2023. 02. (44)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Álmok becsomagolva(4.rész)

Törölt felhasználó
2017. 02. 08. 03:49 | Megjelent: 1034x
...felébredtünk körübelül délelőtt 11 óra körül, úgy hogy hajnalban 4-5 körül tértünk nyugovóra. Tehát nem sokat aludtunk, ő már sürgött-forgott addigra. Én meg csak álmosan ruháimat magamra kapva tipegtem ki az erkélyre cigizni. Realizálódott bennem azok a dolgok amiket az elmúlt pár órában éltem meg, de hiába...oly hihetetlennek, egy álomnak tűnt még mindig ez az egész. Cigim befejezvén elindultam volna hogy a reggeli rutinomat elkezdhessem. Fogmosás, zuhanyzás. Ám szembe jött velem. Egymásra mosolyogva kívántunk a másiknak "jó reggelt"-et. Követtem a konyhába, s megöleltem hátulról. Megmostam a fogam, lezuhanyoztam ezek után és ismét az erkélyen találtam magunkat, cigiztünk. Ő felvázolta, hogy mi vár rám. Én még húztam egy kicsit az időt, de nem húzodott el nagyon. Közben annyi gondolat jár a fejemben...olyanok, mint például miért nem történt ezidáig semmi? Nem csókolt meg, pedig a szikra meg van. Nem közeledett komolyabban, de miért nem?
Az erkélyről beértünk, de mivel nem figyeltem rá mert elmélyültem a gondolataimban, így meglepetésként ér mi vár majd rám.
Levetkőztett, de nem volt rajtam már oly sok ruha. Egy pulcsija, harisnya és egy zokni, meg persze egy bugyi.
Mindent apránként húztam le magamról, végül ott álltam előtte - már kevésbé szégyenlősen - anyaszűlt meztelenül. Láttam ahogy a szeme a testem fürkészi, de nem tart sokáig. Az asztalra hasaltatott, ahol a minap oly békésen ettünk. Lábaim és a kezeim az asztal lábához kötözte, a számba egy fekete gag került arra pedig egy ezüst ragasztószalag-csík.
Miközben kötözött már olyan szinten tocsogtam, hogy a padlóra csurrant "pár" cseppem. Teljesen fel voltam izgulva, majd hallottam ahogy elkezd berregni valami. Az a valami egy "hitachi wand" volt. Hozzányomta a már nedvesedő puncimhoz. Átjárt a melegség, a zsibbadás, az átszellemülés és a külvilág megszűnt. Az asztalon már a saját nyálamba hajtottam a fejem, ha pihentetni akartam a nyakamat. Oly hangosan nyőgtem mint még soha, jött az első orgazmus, utána a következő...a következő, hatalmas fájdalommal járt, de még mindig akartam. A fájdalom olyan intenzív volt, hogy vallatásnak is megfelelő módszer lehetne; mindent bevallottam volna. Tán minimálisan spriccelhettem is, hisz alattam már kisebb tócsa volt ekkorra. Miközben tartotta az eszközt a másik kezével fényképezett és kamerázott. Amit akkor észre sem vettem. Végül eluralt a fájdalom, a sokadik orgazmusom után már nem bírtam, szabadulni akartam. A kötél hirtelen elengedett, olyan furcsa és misztikus volt az egész; hiszen nem Ő engedett el.
Sikerült felemelkednem, innen már láthatta hogy szabadulni akarok, hogy a nyőgés ami idáig kéjes volt, most már csak a szenvedést és az állatiasságot tükrözi.
Elpirulva feltöröltem a nedveimet meztelenül, az asztalról és a padlóról is. Volt mit feltörölni, mit ne mondjak...!
Végül magamra kaptam valamit, megpróbáltam összeszedni magam, de nehéz volt. A lábaim remegtek, nem éreztem őket; nem tűntek a legbiztosabb dolognak hogy járjak rajtuk. Kikúsztam az erkélyre valahogy és rágyújtottunk és a lábaim még mindig remegtek, nem tértem magamhoz...teljesen leszívottnak éreztem magam, akiből minden testnedv elszállt. Próbáltam vízzel pótolni a folyadékot, csinált nekem szendvicset is...ettünk.
Jöttek a fóliák ismét, valami újat próbálunk. Meg persze Luxuriára is összehozni valami szép kis ruhát. Mummibanc szerettem volna lenni, az ami akkor és ott voltam. Magammal akartam ezt az érzést vinni, addig ameddig csak lehetett. Sosem éreztem még magam ennyire biztonságban, ennyire nyugodtan. Nem akartam szabadulni az érzéstől.
Elmentem megint zuhanyozni, zavart a sok nedv ami csorgott belőlem még mindig. Mikor végeztem elkezdtünk beszélgetni. Gondoltam a kérdéseket felteszem amelyek eddig motoszkáltak a fejemben, nem törődve vele hogy mennyire lehet bántó a válasz. Feltettem hát a kérdésem, hogy miért nem dug meg?
Azt válaszolta, hogy végig futott benne a gondolat, főleg mikor kéjesen nyőgdécselve hasaltam pucsítva az asztalon. Gondoltam ez nem egy rossz válasz, és annyi orgazmust adott. Így viszonozni akarom. Mummifikált narancssárga fóliával, majd fél órával később kicsomagolt a derekamig, a fejemen is csak a szemem takarta bármi . Szabadon volt minden létező dugható részem. Végre megbaszott, én elélveztem,hatalmas volt a sokadik is. Ő még nem érte el a teljes kielégülést. Ő a fólia rabságából kiszabadított teljesen.
Gondoltam leszopom, hogy végre elélvezhessen.Kérésének eleget téve kikötöztem a székhez és elkezdtem a számmal kényeztetni.Félbe hagytam mikor már az állkapcsom is fájt.Ott hagytam és sodortam magamnak egy cigit. Újra rágyújtottam. Nem kötöztem le elég erősen, kiszabadult és sikerült utánam jönnie.Rettentően bosszantott, hogy elrontotta a kis játékomat. Aztán beszélgetésbe elegyedtünk...elmondta, hogy életében nem csinálta még senki ilyen jól, de...nem tudja miért nem sikerül.Visszamentünk az ágyra, a szobába, szoptam még vagy fél óráig mikor végre sikerült! Nyelhettem a testnedvét. Megtöröltem magam, felöltöztünk és mennünk kellett a vonathoz. Persze innentől kezdve végig mosolyogtunk egymásra, huncutul; hiszen csak mi tudtuk mi történt az elmúlt 48 órában.
A vonat visszahozott Budapestre minket...
Vége lett a hétvégének, vártak a szomorú és beszürkült hétköznapok. Az álmaim becsomagolódtak ismét!

Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.






 
aaaaaaaaaaaa