Egy régi történet (5)

Dóra magában nevetett Kálmán válaszán s csak annyit mondott:
- Most már tényleg szolga, így pőrén, kedves Kálmán, de … - kezdte, elhallgatott, majd körbe járva végig mustrálta Kálmánt, aki ettől szinte összement. Nem csak a testileg, de a „lelke” is.
- Aha, talán nem jól láttam. Az előbb mintha csíkosat is láttam volna, de nem ilyen „picit”, s nem fehér slipet, hanem vastag csíkos boxert talán? Vagy tévednék? – morfondírozott hangosan s hozzátette: - Sebaj, majd lesz csíkos még, hamarosan. Teszünk róla! – froclizta Kálmánt.
Az még csíkos ugyan nem, de piros már lett ezt hallva s rájött, nem volt jó ötlet gatyát cserélni, de Dóra nem hagyott időt Neki mélázni, mert rákiáltott:
- Ne ücsörögjön itt nekem, hanem szedje a csülkeit! Lássam, magasra! Magasabbra! – kiáltotta, parancsolta.
Nyomatékul Kálmán vádliját vette célba a korbáccsal. Az ütésektől Kálmán tényleg kapkodta csülkeit, magasra s gyorsan, de sajna nem tudott kikerülni a korbács hatósugarából.
- Mondottam nem vagyok mazó! – ez még kicsúszott a száján, de már le is harapta volna a nyelvét ezért.
Dóra úrnő meg csak csépelte tovább, majd egy erősebbet ütött és megállt a korbács.
- Most jön a büntetése, ezért a nyegleségért és a hiányzó Úrnőért! – szólt vészjósló hangon és leült a székre.
Kálmán tétován állt, várt, nem tudta mit tegyen. Végre Dóra ráparancsolt:
- Ide, elém, hanyatt feküdjön és szopja!
Kálmán már vetődött is és hanyatt fekve az odanyújtott lábat, pontosabban annak lábujjait, kezdte szopogatni. Mire a végére ért, felnézett, de újabb parancs nem érkezett, így folytatta, azaz kezdte újra elölről. A második kör után kicsit helyezkedett és nem csak a lábujjakat szopta már, hanem kezdte feljebb is a bokákat körbenyalni. Közben Dóra úrnő észrevette, hogy Kálmán férfiassága már újra keményedik, majd meredezik, ezért egy lovaglópálcával körbeütögette s párat a golyói is kaptak.
Bár Kálmán kicsit sziszegett, ficánkolt közben, de folytatta a nyalást, így Dóra is. Most megszólalt:
- Hasra, azaz négykézlábra és úgy kényeztess tovább!
- Igenis Úrnő! – jött a válasz Kálmántól és már helyezkedett is, hogy jobban hozzáférjen Dóra bokájához.
Kis idő múlva azt érezte, hogy Dóra a hajába markol, és lassan emeli fel a fejét, így Kálmán is emelkedett és már a térde felett járt s hamarosan a combjaihoz ért. Kicsit ugyan hezitált, de Dóra húzta a haját, így behatolt a combjai közé és elérve azt tapasztalta, hogy nincs akadály, szabad az út, így haladt érzékletesen tovább, míg csak már a csiklónál járt. Ott alapos munkát végzett, de közben Dóra is már, mert markába kapta Kálmán férfiasságát, azt szorongatta, kicsit meg is húzkodta, majd rászólt:
- Tovább, de mással! Légy kreatív kis szolgám!
- Igen Úrnő! – jött a válasz s emelkedett is Kálmán térdelésbe, majd felállva felkapta Dóra úrnőt, karjába vette és a kanapához vitte. Ott óvatosan végigfektette s újra nyalakodott egy ideig rajta, de közben már tervezte a behatolást, amit hamarosan meg is tett.
- Ah, ez nagyon finom. – hallatszott Dórától. – Kicsit keményebben! – utasította és Kálmán már vére forrásától vezérelve döfködte is határozottabban s mélyebben, míg csak sikoltozni nem kezdett Dóra, de azt szájával tompította Kálmán, mert nyelve már Dóráét kereste, annak szájában.
Szuszogtak mindketten s egyre vadabb lett a tempó, míg csak Kálmán már nagyon nem kezdett remegni, mert akkor Dóra eltolta magáról s Kálmán értve ezt, a markában ment el.
- Menj! – hangzott Dórától és Kálmán kiment a fürdőbe.
Hamarosan Dóra is utána ment s nem vették észre, hogy közben a pincéből feljöttek a lentiek. Én Jóskát kiengedtem a kapun, majd nem sietve jöttem vissza a lakásba.
Mikor beértem, már mindketten ott álltak felöltözve s beszélgettek a szobában, mintha mi sem történt volna. Hamarosan Dóra elköszönt és őt is kiengedtem.
Visszatérve Kálmán állt a szoba közepén és mélázott. Hagytam egy ideig, majd megkérdezte:
- Ti hova lettetek? Mit csináltatok Jóskával és hol? – firtatta rám nézve.
- Tényleg érdekel? – néztem rá.
- Igen. Nagyon is. – válaszolta hetykén.
- Meglátod, de meg is kapod, amit úgy látszik Dórától nem! A popódra. – szóltam.
- Tényleg? – nézett rám Kálmán és cukkolt tovább: - Végre elszántad magadat? Mire?
- No, jó. Fejezd be és gyerünk! – kiáltottam rá. Kálmán elindult, de pár lépés után megállt és visszanézett rám: - Hova?
- Még így sehova. – csattant a hangom. – Vetkőzz, mezítelenre! Gyorsan itt! – jött az utasításom s Kálmán le is kapkodta magáról a rajta lévőt. Már éppen a fehér slipjénél volt a keze, hogy lehúzza, mikor rákiáltottam:
- Állj! Tedd le rendesen, összehajtogatva a ruháidat oda a kanapéra, illetve a vállfára! Így. S most gyere ide elém! – mutattam. – Forogj! – mordultam rá s Kálmán tette, de látszott nem érti miért.
- Aha, s ezért nem kaptál Dóra Úrnőtől? – kérdeztem vészjósló hangon.
- Nem, miért? Miért kellett volna? – értetlenkedett Kálmán.
- Mert mi van rajtad? – kérdeztem.
- Mi lenne, egy fehér slip. – szólt értetlenkedve még mindig Kálmán.
- S mióta van rajtad ez? – firtattam tovább.
- Hát, mióta Dóra úrnőnek elkészítettem a kávét és sejtettem, hogy majd újra vetkőznöm kell. Láttam a csíkos boxerem nem nyerte meg a tetszését, hát előkaptam ezt helyette. – felelte Kálmán.
- Ez meg nekem nem tetszik. Vedd elő és fel helyette a boxert! – szólítottam fel Kálmánt. Az vállat vont, lassan kiment, majd a boxerében jött kis idő múlva vissza.
- Így már jó lesz? Ebben tetszem? – kérdezte és most magától forgott szexisen előttem.
- Igen, így már jó. Jó lesz etalonnak. Ilyen csíkos leszel, mint ez, ha már nem lesz rajtad!  - feleltem s mutattam a szekrényajtót kinyitva hol a lejárat a pincébe.
Kálmán nézett, felnevetett és indult előttem le a lépcsőn. Lent érdeklődéssel nézett körbe, mert egy teljesen felszerelt kínzókamrában voltunk. A falakon oldalt lógtak a kellékek, a plafonban kampók voltak, melyekről csigák, kötelek lógtak s volt pár fa bak, a sarokban András-kereszt, a másikban masszív fa asztal végén fahengerrel és azon láncokkal, de más eszközt is látott. Érdeklődéssel szemlélte és végre megszólalt:
- Itt aztán lehet megnyuvasztani a szolgát. S hangszigetelt is? – érdeklődött rám nézve.
- Mindjárt megtapasztalod. – ígértem meg és löktem az András kereszt felé.
Mikor elé ért, megállt s szinte azonnal húzta is le a boxert magáról és kis tétovázás után kiakasztotta a mellé a falon lévő egyik kampóra és megjegyezte:
- Az etalon. Legyen szem előtt. – szólt, azaz nyögte ki már kicsit megijedve, de azért kihúzta még magát, odalépett az András-kereszt elé, köszönt annak és széttette karjait.
- Így kell azt. Talán kegyes lesz hozzád. – helyeseltem cselekedetét és már kötöztem is oda a csuklóit és bokáit.
- Akkor kezdjük. – szóltam s már csak a korbács csattogott a hátán és a popóin.
Kálmán jó ideig hangtalanul viselte, amit kapott, de úgy a huszadik táján kezdett sziszegni.
(folyt. köv.)