fikció - 3.rész

Ura hangjára riadt, hogy szólítja őt. Gyorsan összeszedte magát, kilépett a szobájából. A nappaliban az Urával szemben egy férfi ült, a lány ahogyan megjelent az ajtóban, mindketten ránéztek. Ettől zavarba jött, köszönt a férfinak, aki mosolyogva köszönt vissza. Ura így szólt: "köszönjük a vacsorát, elpakolhatsz". A lány gyorsan leszedte a tányérokat és az evőeszközöket, és elvonult a konyhába, mosogatni. Mindig zavarban volt, ha vendég volt náluk, nem tudta pontosan, mit tegyen. Örült, hogy dolga akadt a konyhában, addig sem kellett gondolkodnia azon, hogy vajon az Ura vendége előtt hogyan viselkedjen. Igen ám, de miután elmosogatott és elcsomagolta a maradékot a hűtőbe, tétova lett. Egy darabig csak egyik lábáról a másikra álldogálva várt, aztán végül csak visszament a nappaliba, hogy megkérdezze a Gazdáját, hozhat e valamit nekik. A férfiak beszélgettek, de ahogyan meglátták a lányt, elhallgattak. Az Ura intett, hogy menjen oda hozzá. A lány a kezeit gyűrögetve odalépett mellé, és meglátta a kézjelet, ami azt jelentette, Ura lábaihoz kell ülnie. Fülig pirulva ült le a földre, idegesen ölelte át az imádott lábakat, és a fejét igyekezett belefúrni azokba, mintha attól láthatatlanná válhatna. Nem szégyellte a szubságát, szerette megélni önmagát, de egy idegen férfi előtt zavarba ejtőnek és ijesztőnek érezte a szituációt. Ura érezhette, hogy kényelmetlenül érzi magát, így kezét a lány fejére tette, és finoman játszani kezdett annak hajával, mert pontosan tudta, hogy szubja ettől megnyugszik majd. Így is lett, kis idő után megnyugodott a légzése, kevésbé félt, de az idegen férfi tekintetét a hátán érezte. Hálát érzett, hogy a Gazdája pontosan tudja, mennyire feszélyezi a helyzet, és igyekszik nyugtatgatni őt. Az idegen férfi megszólalt: "ideges?" Az Ura válaszolt: " igen, de majd megnyugszik". A lánynak fogalma sem volt arról, hogy mit gondolhat az idegen férfi róla, de próbált csak arra gondolni, hogy biztonságban van. A következő mozdulat meglepte. Az általa ölelt lábak megmozdultak, az egyik lábfejről lekerült a zokni, és a simogató kéz határozottan tolni kezdte a fejét lefelé, hogy ereszkedjen lejebb, és kezdje el kényeztetni a zokni nélküli lábfejet. A lány engedelmesen csókott lehelt rá, és finoman nyalogatni és puszilgatni kezdte azt. Zavarban volt, de igyekezett csak a feladatára koncentrálni, hiszen tudta, Urának ez jól esik. Hallotta a két férfi hangját, de nem tudta miről beszélgetnek, teljesen belefeledkezett abba, hogy minél odaadóbb legyen. Persze lassan felizgult a legkedvesebb feladatától, és ugyan zavarta a tekintet a hátán, de egyre kevésbé gondolt arra, nem csak kettesben vannak. Négykézláb hajolt a földig, és nyelvével bebarangolta Ura lábfejét. Egyszer csak csendes parancsot hallott: " told le a nadrágod és a bugyid!" A lány riadtan felegyenesedett volna, de a kéz határozottan nyomta lefelé a tarkóját. Egy rövid ideig küzdött még, de a HANG ismét szólt: "nem szólok mégegyszer! Told le a nadrágod és a bugyid!"