fikció 2.rész

Letette a második terítéket az asztalra, és várta, hogy Ura helyet foglaljon. Ehelyett Ő így szólt: "elvonulhatsz". A lány megilletődötten nézett, és rájött, nem ő fog együtt vacsorázni vele.
Volt egy pici szobája, ahol akkor aludt, ha éppen nem aludhatott az Ura lábánál, vagy ahová épp büntetésként be lett zárva, ha rosszat csinált. Engedelmesen bement a szobájába és magára csukta az ajtót. Csak egy ágy és egy szekrény volt a szobában, ahol a ruháit tartotta. Éhesen kordult a gyomra, és arra gondolt, vajon meddig kell várnia, amíg újra előjöhet. Nem hallotta kívülről a kulcsot fordulni a zárban, így tudta, hogy nincs bezárva. Olvasni kezdett az ágyon hasalva, de gondolatait nem kötötte le a könyv. Néha előfordult, hogy vendégek érkeztek, ilyenkor legtöbbször a szobájában kellett töltenie az időt. És igen, az is előfordult, hogy Urának nővendége volt. Megtanulta már, hogy olyankor neki kevés szerep jut. Felszolgálja a vacsorájukat, segít nekik a fürdésben, de ezeket leszámítva a szobájában kell töltenie az időt, és reggelig elő sem jöhet. Megszokta már ezt az életet, szerette is, persze a legjobban akkor érezte magát, ha az Ura közelében lehetett, ha vele ehetett, ha ülhetett a lábainál, ha vele aludhatott. Ő szeretettel bánt vele, de szigorúan, a büntetés alól nem volt kibújás. Amikor erre gondolt, végigsimította a fenekét, emlékezve az előző heti büntetésére. Még mindig érezte a nyomait. Buta volt, mert kimenőt kapott a Gazdájától, de nem ért haza a megadott időre. Ritkán kapott kimenőt, olyankor a barátaival elment moziba, vagy épp beült valahová egy üdítőre. Igen, alkoholt nem ihatott. És ő nem ért haza időben, mert elbeszélgette az időt. Csak 15 percet késett, de nem szólt előre, és amikor az Ura hívta, nem merte felvenni a telefont. Ezzel követte el a legnagyobb hibát. Meg is kapta érte a magáét. Hiába sírt és könyörgött, nem kapott kegyelmet, a nadrágszíj szinte marta a fenekét, remegett a fájdalomtól, de a legrosszabb mégis az volt, hogy a szeretett Urának csalódást okozott. Akkor ugyanígy a szobájában feküdt, igaz akkor az ajtó kulcsra volt zárva kívülről, és ő zokogott a kapott büntetés miatt. Ahogy visszaemlékezett erre, elnyomta az álom.