Cikkek idő szerint
2022. 06. (60)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Zebrázsia:)

Törölt felhasználó
2008. 09. 03. 08:55 | Megjelent: 611x
Még egy utolsó ölelés az ajtóban, aztán ráfordítom a kulcsot a kis világomra, és mosolyogva szaladok a zuhany alá. Ömlik rám a forró víz, becsukom a szemem és számolok: egy, kettő, három, négy, és megsimítom a csíkjaim, nem csak álmodtam, itt vannak, mégsem hagytál itt egyedül, mind a 25 suhogás nyoma itt van velem... Minden mozdulatomban benne vagy, minden testrészem érez. Végigdörzsölöm a testem, aminek minden négyzetcentimétere a Tiéd. Megtörölközöm és lefertőtlenítem a csíkjaim, majd felcsavarom a zenét, és irány a konyha, a fagyasztóm teljesen belepte a jég, ki kell belőle vadásznom a csirkehusit, a jég látványához az égő fenekemet csatolja az agyam, aztán a következő kép, ahogy egy jégkockával bebarangolod Zebrázsia minden zegét és zúgát.
Megvan a husi, apró kockára vágom, már hangosan énekelek, olívaolaj, fokhagyma, cukkini a serpenyőbe, keresek egy fakanalat. Ezt egyszer rajtam törted el, amiért meztelenül ugyan, de papucsban vártalak, pedig a papucs sem haszontalan, amikor (na nem most) már alig érzem a vesszők nyomát a talpamon, és a papucs élére rálépve ill. ránehezedve újra érezlek.
Megkeverem a husit, előveszem a tejszint, és egy kis tálba öntöm, a habverő kell hozzá, habverő... amit szintén szeretsz használni rajtam, bennem, ahogy mondod habot versz bennem, és néha belém.....nem tehetek róla, ma mindenről te jutsz eszembe, boldog vagyok és felszabadult..... Te csodát teszel velem, én meg a cukkinis csirkével, ugyanis tejszíntől lesz csodásan finom. Már közben lobog a víz a tésztának, amíg a víz felforr, elrakom a kávéscsészéd. Ma nem ittál kávét, ma annyira gyorsan elkapta a párduc a zebrát, hogy nem volt idő a kávéra...Ma nem kínálhattalak a mellemről a forró kávéval, nem incselkedtél a testemen a meleg kanállal, ma máshogy ébresztettük egymást. Elpakolom a csészét a többi mellé a sorba, a csészék előtt egy tokjába visszatett kis tű, ezzel kaptam meg a kokárdát március tizenötödikén a mellemre, mint igazi honleány. Emlékszem, amikor életemben először szúrtad meg a mellem, a munkából szöktem meg, hogy találkozhassunk, és mivel a tűket nem mertem (nem is akartam) kidobni, napokig a köpenyem zsebében tartogattam őket, ahová néha belenyúlva újra kihúztam őket a kis tokjukból, majd visszatoltam őket... Imádom a kis titkainkat.
Forró a víz, gyorsan bele a tészta, néhány perc és kész a vacsi, tálalás egy személyre sok-sok csíkkal. Bárszék, combomon az alsó ütés pont ott vág...finom...:-) A csík is, a vacsi is.
Aztán bebújok az ágyba, bármelyik oldalamra fordulok, érezlek, mosolygok és végiggondolom a napot Veled. Meztelenül várlak, mint mindig, de mióta van kulcsod, a kávét nem mindig tudom jól időzíteni... Mert egyszer csak meglepsz, :-) az ajtónak nyomsz és a mellbimbóm összecsíped és magasra felhúzod az egyik üveglap szélére, szorosan, keményen, közben a lábaddal és az egész testeddel az ajtóhoz szorítasz. Majd a hajamba markolsz, megcsókolsz és a mellemnél fogva a létrához vezetsz, majd hassal nekidöntesz, és otthagysz, nekiállsz vetkőzni, de nem látlak, csak hallak, és érzem az illatod, ami meg is nyugtat meg kicsit fel is izgat, egyre sűrűbben veszem a levegőt, nem szeretek várni.
Hallom, ahogy elhúzol egy zipzárt, de nem a vesszőset, annak hosszabb a hangja... Elém jössz a létra túloldalára, a melleim megmarkolod, és a létra egyik fokára ráhúzod őket szorosan, majd megkötözöd a jobb mellem és kikötöd a galéria egy oszlopához, majd a bal mellemet a létra egy felsőbb fokához. Utána a kezeim is sorba kikötözöd a galéria egy-egy eleméhez, így játszol a mellemmel, markolod, a mellbimbóm csavarod, húzod.....
Majd újra elmész, most a hosszabb zipzárt hallom, és ha ezt a hangot el is tévesztettem volna, a vessző már hasít is a levegőben. Mindig kipróbálod. Hogy a hangja alapján válaszd ki a megfelelőt? Vagy csak hogy még jobban féljek? :-)
Aztán már a hátam mögött is vagy és azt mondod: SZÁMOLD!, és hasít a fenekemre az első, a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik, a hatodik ütés, ütemesen ütsz és nagyokat (később beismered, talán most ütöttél a legnagyobbakat eddig, ez nagyon jó érzés egy rabnőnek). A hatodik után már nem félek, már nem tiltakozom tudat alatt sem, már belém ivódik a fájdalom, bele a bőrömbe, a bőrömön keresztül az összes idegsejtembe, végigáramlik a testemen, amelyet valami lágy, langyosan meleg finom bizsergés vesz uralmába. Érzem a nyolcadikat, a kilencediket, mindet sorban, és számolok, de ahogy a bőrömbe harap a fájdalom, már mást jelent, igen még fáj, nagyon is fáj, nem a fájdalom szűnik meg, nem, nem, érzem, hanem a fájdalom betölti a testem és a tudatom. A fájdalom kúszik végig a testemen, de ez mégis valami könnyű érzés, valami, ami elszakítja a tudatom a jelentől, valami, ami végigmászik az idegsejtjeimen és kikapcsolja a jelen időt, valami, amitől könnyűnek érzem magam és szabadnak, valami, amit úgy hívok lebegés... és mégis, közben számolok, sorban...
Nem vagyok ott, nem én vagyok ott, a fájdalom által a tudatom átvisz valahová, amit nem lehet sem leírni, sem elfelejteni, sem soha többet nem akarni...
Sajnálom, hogy ilyenkor nem tudok Rád figyelni, nem érzem a vágyad, nem érzem, hogy élvezed az ütéseket, és igen, ilyenkor még a párduc-illatod sem érzem.
(Előtte és utána nagyon is, ahogyan a vesszőt suhogtatod, ahogyan megemeled párszor, mielőtt ütnél, és én a szemem sarkából figyelek, ilyenkor érzem a párducot, aki játszik és szemezik az áldozattal, és igen, azt is tudja ő is és a leendő préda is, hogy el is fogja kapni, itt már az érzékek kommunikálnak egymással, itt a receptoraim veszik a párduc- illatod. A hamarosan vérengző párducét, aki belém harap és széttép és igen, ilyenkor nem érzem magam másnak, csak egy darab húsnak, ami arra vár, hogy szétmarcangold, teljesen tisztában vagyok vele, hogy el fogsz verni, pontosan tudom, de belül valami még tiltakozik bennem, amikor nem mozdulok el, akkor is a tudatalattim még tiltakozik, mint kezdőként, amikor a kezem mindig oda-oda rántottam, és a félelmem most is azt mutatja, hogy valami bennem még tiltakozik, de tudom, hogy nem kerülhetem el a sorsom, hisz zebra vagyok, te meg a párduc, te az Uram és én a rabnőd.)
Huszonöt, és abbahagytad, teljesen rádőlök a létrára... Köszönöm, Uram :-)
Majdnem elájulok, megszólítalak és megkérdem, kaphatok-e egy kis vizet, és te megitatsz egy pohárból, szeretem ezt is, ahogy itatsz. :-)
Mögém jössz és megsimogatod a csíkos seggem, hogy ez milyen finom tud lenni, ahogy ott pihegek félig már a földön félig még a semmiben, és érzem a finom kezed, ahogy simogatja a csíkjaim, majd lehajolsz és meg is csókolod a forró égő bőröm, magadba szívod a fájdalmam.
A kezed nem áll meg, hanem vándorol az ágyékom felé, én terpeszbe lépek, mert kívánom az érintésed, elkezded izgatni a csiklóm és a hüvelybejáratom, erősen, de nem durván, csak határozottan, majd érzem, ahogy a kezeddel nyomulsz be a hüvelyembe, még néhány mozdulat és bent van az öklöd...és mozogsz bennem, élvezlek. :-) De te nem engedsz utána sem, hol lassabban, hol gyorsabban és erőteljesen tágítasz, a méhszájam nyomod erősen, majd kijössz belőlem, a széket odahúzod mögém, és újra birtokba veszed a hüvelyem ill. a hüvelyed, mert mindenem a Tiéd, Uram. Ilyenkor magamnál vagyok, s érzem, ahogy élvezed rabnőd testét, ahogy elragad a hév, és a vágyad irányítja a kezed, érzem, hogy nincs kegyelem, hogy az ujjaid végigkínozzák a belső hártyám minden milliméterét, szenvedek, már nem élvezem a kezed. A testem már kívánná, hogy abbahagyd, de a lelkemnek jólesik érezni, hogy használsz, a másik kezed ujjai az ánuszomba kalandoznak, és ahogy te szoktad mondani, kezet fogsz bennem magaddal... :-). Már többször azt hittem, hogy abbahagyod, de csak pihenőt adsz, és újra meg újra belém hatolsz, és meggyötörsz.
Aztán elkezded újra a csíkjaim simogatni, és felállsz, a székre kell emelnem a bal lábam, Neked meg újra a vessző suhog a kezedben, SZÁMOLD!, és én számolok 25-ig, akkor a széket odébb tolod, és a jobb lábam kell odaemelnem, az elvert bal lábamon kellene állnom, de nagyon fáj, ez más fájdalom, mint a fenekemre mért ütések, mélyebb, villámlóbb, erősebb fájdalom, és rettenetesen fáj az ütések után, a fenekem csak ég, a talpam ilyenkor kegyetlenül fáj, és még rá is kell állnom, mert most jön a másik lábam. Azt már szerintem halkabban és nem teljesen ébren számolom, majd megköszönöm. De annyira gonosz vagy :-), hogy nem engeded leraknom, hanem a kezeddel gyötröd, erősen karmolod, gyúrod a talpam, ilyenkor a fájdalommal vegyes izgató bizsergés elfut az ágyékomig, de nem bírom ott tartani a talpam, ezért erősen megfogod a másik kezeddel, és úgy gyötröd tovább. S igen, nem felejtesz: ugyanígy végigmasszírozod a másik talpam is.......
Majd elém állsz, a mellem markolod, és megcsókolsz a létrafokok között, a mellbimbóm csavarod, mert szerinted nem csókollak elég szenvedélyesen. Megizzadtam, de te még nem fáradtál el, korbáccsal jössz vissza, és megint számolásra szólítasz fel, a hátam kap 25 kíméletlen ütést, ezt végigszenvedem hangtalanul. Miután megköszönöm, elkezdek sírni, jólesik sírni, a lelkemnek jó, hogy sírhatok, de meg akartam mutatni Neked, hogy nem sírok amíg a hátam korbácsolod.
Most viszont felszabadultan sírok, és ettől is könnyebb leszek, te újra megcsókolsz, majd ellépsz, és elkezded korbácsolni a mellem, a kezem, a karom, a hónaljam, a combom, a lábfejem, újra megcsókolsz, majd lendül a kezed, és érkeznek a csípős ütések a vádlimra, a lábfejemre. Talán az fáj a legjobban, ahogy szemből erős célzott ütéseket mérsz a lábfejemre, minden ütés után fel is emelem, de mindig visszateszem mire újra ütnél, hisz a Tiéd, ha akarod megkorbácsolod, nekem oda kell tartanom.
Aztán eloldozol, az ágyra fekszel, magadhoz vonsz, majd föléd hajolok, a melleimet harapdálod, azt mondod ez lenne a legszebb férfihalál, belefulladni a mellekbe :-), mosolygok, aztán a hasadra fordulsz, és én tudom a dolgom, az olajat szépen lassan nyomom rád, és finoman a vállad kezdem el masszírozni, lazítani az izmokat, majd végig a karod, amely eddig kínzott, a hátad, a combod... A kezemmel és mellemmel is simogatlak. Szeretlek masszírozni, érezni a tested, a bőrödön keresztül kicsit eggyé válni veled, minden mozdulatomra kis rezdüléssel válaszolsz, vagy finom kis morgással. Végigmasszírozom a tested, majd megfordulsz, a farkad simogatom a nyelvemmel, a számmal, közben előkerül a korbács is, míg én szoplak te a hátam korbácsolod, én igyekszem csak Rád figyelni, az élveztetésed most a dolgom. Aztán azt kéred, feküdjek a hátamra és belém hatolsz, közben a mellem markolod, harapod, szívod, Tiéd vagyok újra, csak most nem a kezed jár bennem, majd az ágy szélére térdeltetsz, és úgy teszel a magadévá, hogy közben a fenekemre csapsz egyet-egyet, majd újra előttem vagy, és a számba élvezel. Megkaptam a jutalmam...:-)
Szorosan magadhoz vonsz, én belesimulok az ölelésedbe, a mellem simogatod, amit eddig gyötörtél, és az égő, forró fenekem is hozzád simul, pihenünk az ölelésben. De a kezed hamar újra felfedezésre indul, és finoman megkeresi újra a barlangjaim, játszol velem, majd a hátamra fektetsz, és ujjaid újra bennem vannak, a csiklóm már alig bírja az izgatást, de a kezed kívánom, és már át is csúszik az öklöd, és újra a fájdalomig tágítasz, a bent összezárt kezed megpróbálod kinyitni, erősen feszít, majd újra mozgatod bennem. Élvezem és fájok egyszerre, ilyenkor elég hangos vagyok...:-)
Majd újra az öledben pihenek, utálom, amikor azt kérded ilyenkor hány óra van, mert tudom, akkor hamarosan menned kell, és igen, most is.
Még utoljára ráülsz a hátamra, és a kezeddel dobolsz a csíkos seggemen, ilyenkor már megengedem magamnak, hogy mosolyogva, de ellenkezzem kicsit :-), majd mész öltözködni, én meg ott cserregek vidáman körülötted, segítek összeszedni a köteleket, korbácsot, egyebeket. A rajtam eltörött vesszőt kérem, hagyd itt nekem emlékül, ráírom a dátumot és elteszem. :-)
Felöltőzöl, még megölelsz, megcsavarod a mellbimbóm és megcsókolsz, gonosz vagy, suttogom, te nevetsz, majd elindulsz az ajtó felé. Még egy utolsó ölelés az ajtóban…


Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.