Sára

Valaha a versenyszférában dolgozott. Sikeres férfi volt és jól ment az élete. Nem volt semmi olyan gondja, amivel ne tudott volna megbirkózni.

De egyszer csak váratlanul, egy ismeretlen okból eredően kirúgták a munkahelyéről. Ez megviselte, mivel jó volt a munkájában. Sokan ismerték el a képességeit, ismerték a nevét, de ő úgy érezte hogy ez már többé nem számít. Nem keresett új munkát. Mivel voltak tartalékai, úgy gondolta hogy még ráér ezzel. Az idő telt és csak telt, de ő továbbra is csak elkeseredetten elzárkózott az új munka lehetősége elől.
Egy nap egy társkereső oldalon furcsa üzenetre talált, egy domináns nő kereste meg. Furcsállta is, mivel a reglapja alapján se sub se switch nem volt. De elolvasta a levelet.
A levél írója Bossy-ként nevezte meg magát és a dominanciáról, a jellem formálásáról és az alávetettségről írt neki. Ő, bár furcsának találta a levél tartalmát, mégis érdeklődéssel olvasta, beindított benne valamit. Teltek múltak a napok és a hetek, a levelek egymást követték, míg nem a Bossy nevű felhasználó találkozóra hívta a bezárkózott férfit, aki nem látván kockázatot már súlytalan életében, belement.
A hely Bossy lakása volt. A férfi nem ismerte sem az utcát sem a környéket, sem Bossy-t, de a kíváncsisága hajtotta. Mikor végre megtalálta a lakást és belépett az ajtaján, sötét volt. Egy női hang szólalt meg:

*Állj! Vetkőzz le teljesen és gyere előrébb. -a férfi így is tett, izgatott volt
*Rendben. Most fordulj meg és tedd hátra a kezed az oszlopnál! -a férfi most is így tett. Amint hátratette a kezeit, egy bilincs már kattant is a csuklóin. A férfi zavarban volt. Nem volt még soha ilyen helyzetben.
*Megcsináltad, amit mondtam? -kérdezte a női hang a sötétben
*Szőrtelen minden egyes porcikád?
*Igen. -válaszolta szűkszavúan a férfi. Ezután felkapcsolódott a villany. A férfi megvakult hirtelen. Az a baljós sötét amiben eddig volt most még inkább fenyegető valósággá változott.
*Helló, helló. -szólt a férfi háta mögül önelégülten a női hang. A léptek egyre csak közeledtek, míg a férfi elé ért Bossy.
*Zsanett?? Zsani? Miféle beteg játék ez? Kérdezte meghőkölve a férfi.
*Hmm, tudod kettőnk közül mindig is én voltam az okosabb. -kuncogott Zsanett.
*Amikor a cégnél voltál mindig téged imádott mindenki, pedig voltam olyan jó mint te. Még jobb is. Amikor az előléptetési időszak volt, mindenki téged mondott befutónak. Én viszont ezt másképp gondoltam. Dolgoztam azért, hogy ne te legyél az, hanem én. Az igazgatóval elintéztettem, hogy ne csak hogy a várt pozíciót ne kapd meg, de még meg is szabaduljak tőled, a riválisomtól. Hát nem voltam ügyes? -mosolygott végtelen önelégedettséggel Zsanett.
*Miféle ember vagy te?? Mit képzelsz, hogy mindent megtehetsz és meg is úszol? Csak szabaduljak ki innen és meglátod hogy hol az igazság, te aljas szuka! -kelt ki magából a férfi. De hiába. Zsanett a következő pillanatban egy rózsaszín szájpecket tett a férfi szájába, rákötötte, miközben a férfi tehetetlenül ellenkezett. Zsanett ezután megragadta a férfi golyóit és erősen megmarkolta. A férfi megrándult és a pecek miatt artikulálatlanul felkiáltott.
*Mostantól az van, amit én mondok. Mindig az. Ha azt mondom hogy a csicskám vagy, akkor a csicskám vagy. Ha azt mondom hogy a kutyám vagy, akkor a kutyám vagy. Ha pedig azt hogy a lábtartóm, akkor a lábtartóm. Világos?! -a férfi egy helyben vonaglott, majd megbolondult a fájdalomtól közben. Bármit megtett volna, csak hogy Zsanett elengedje a golyóit. Mikor a szorítás enyhült, a férfi kapkodva és gondolkodás nélkül rázta a fejét, bólogatott. Zsanett elégedetten a férfi arcába hajolt és mélyen a szemébe nézett.
*Helyes. Tudtam én hogy nem lesz nehéz dolgom. Enyém az állásod és te is az enyém leszel. -mosolyodott el ismét Zsanett.
*Most pedig felejtsd el azt, hogy ki voltál. Nem lényeges, már nem lesz többé, megszűnik. Ma újjászületsz. Egy új.. szolga leszel. -a férfi szívdobogása az egekben volt. Kétségbe esett, de nem tehetett semmit. Zsanett elővett egy rúzst.
*Látod ezt? -a férfi a szájpecekkel a szájában, zavartan bólogatott.
*Ez lesz a te legújabb barátod. Illetve barátnőd. A neved ezentúl Sára lesz. Erre fogsz hallgatni. Egy új élet kezdődik és végre oda kerülsz benne, ahova való is vagy. Értetted, Sára? -és Sára ijedten, de készségesen bólogatott. Érezte, hogy Zsanett keze még mindig a golyóin van, nem akart még kicsit se ellenkezni vele.
*Látod Sára, megértesz te engem, okosabb vagy, mint valaha voltál. -ekkor Zsanett a rúzst Sára pecektől feszülő ajkaihoz tette és kirúzsozta. Majd fogta a sminkkészlet többi tartozékát és kisminkelte szolgáját.
*Na, meg is volnánk. Milyen kis helyes vagy Sára.. Csak még egy dolog mára, ha feltámadna benned az ellenkezés esetleg. Mosolyogj! Ja, persze most nem tudsz.. Akkor csak nézz ilyen rémült szemekkel bele a kamerába. -Zsanett elővett egy földre előre kikeszített fényképezőgépet és lefényképezte Sárát.
*Az enyém vagy Sára és az enyém is leszel. Az életed hátralévő részének az én szolgálásom lesz az értelme. Nem lesz életed, csak amit megengedek neked. Én, Zsanett és te Sára, az engedelmes kis szolgám.

Valaha a versenyszférában dolgozott. Sikeres férfi volt és jól ment az élete. Nem volt semmi olyan gondja, amivel ne tudott volna megbirkózni.
Ma már Sárának hívják és a legnagyobb gondja, hogy megfeleljen Zsanettnek, aki egy töredelmes és alázatos szolgát nevel belőle.