fikció - 1.rész

A lány az órájára pillantott, éppen dél volt. Gyorsan kikapcsolta a számítógépet, összeszedte a holmiját, elköszönt a kollégáitól és elindult bevásárolni. Eszébe jutott, már 3 éve szolgálja imádott Urát, és hogy minél többet tehessen érte, csak napi 4 órás munkája volt. Így beszélték meg, így jutott ideje a háztartásra, Ura ellátására. A keresetével a férfi rendelkezett, de ha szüksége volt valamire, és ő engedélyezte, megvehette.
Sietősen igyekezett bevásárolni, kezében szorongatta az előző este közösen összeállított listát. Igen, a listához ragaszkodnia kellett, nem vehetett sem többet, sem kevesebbet, mint ami azon szerepelt. A szupermarketben mindent betett a kosárba és igyekezett haza, hiszen mint minden nap, főznie kellett. Hazaérve levette a kabátját és a cipőjét, letette a szatyrokat és belépett a nappaliba, ahol az Ura ült a laptopja előtt. Letérdelt a fotel elé, és kézcsókkal köszöntötte Őt. Fogadta a kézcsókját, majd végigsimította az arcát és megkérdezte, milyen napja volt. A lány pár szóban válaszolt, majd megkérdezte Urát, van e valamire szüksége. Ő egy teát kért, így sietősen a konyhába ment és vizet tett fel a teához. Majd előkészítette a főznivalót, a húst befűszerezte és a sütőbe tette. Végigment a lakáson, rendet rakott, összeszedte a mosnivalót, elindította a mosógépet. Közben felforrt a víz, beledobta a teafüvet és pár perc áztatás után mézzel és citrommal ízesítette a teát. Egy bögrével bevitt a férfinak, aki megköszönte neki és a kezével intett, hogy üljön a lábához. A lány ezt szerette a legjobban. Az Ura lábánál mindig csend és béke honolt, a lány odakuporodott a lábaihoz és átölelte azokat. Kifújta magát a napi munka és a bevásárlás után, és csendben élvezte a nyugalmat. Kis idő után a férfi elkérte a bevásárlás után kapott nyugtát, a lány gyorsan bevitte neki és a kezébe adta. Az Ura időnként ellenőrizte a vásárlásokat is, ugyan bízott a szubjában, de ha kedve támadt, számonkérte a lányt. Ha nem talált kivetnivalót, megdícsérte a őt, ha viszont hibát talált, megbüntette. A lánynak ez olyan természetes volt, mint levegőt venni. Bármit kapott Urától, elfogadta és hálás volt érte.
Amikor lejárt a mosógép, kiteregette a ruhákat, aztán ellenőrizte a húst a sütőben. Mindig gondosan ügyelt a főzésre is, igyekezett mindent a legfinomabbra elkészíteni, szerette nézni, ahogyan Ura jóízűen falatozik. Ugyan nem mindig láthatta, mivel nem mindig ehetett vele, időnként a konyhában kellett ennie, egyedül. Olyankor felszolgálta Urának az ételt, mindent odakészített, majd visszavonult a konyhába. De ha Gazdájának olyan kedve volt, leülhetett ő is az asztalhoz, és együtt ehettek. Olyankor is nagyon figyelt, hogy minden kéznél legyen. A lány szeretett így élni, szabályok között, amelyek igazi szabadságot adtak neki. Az Ura volt az élete, minden szava szent volt, ő pedig arra tette fel az életét, hogy őt kiszolgálja.
Lassan elkészült a hús, a lány gyorsan nekifogott a főzeléknek is. Amikor mindennel elkészült, elővett egy tányért és evőeszközeket, ezeket bevitte az étkezőasztalra. A férfi jelzésére még egy terítéket vett elő, és boldog volt, hogy egy asztalnál ehet az Urával.