Színházi kaland6

A meleg vízpermet alatt, nem törődve az arcomba, számba folyó vízzel a lehető legfinomabb módját választottam, hogy Gazdim kényeztessem.
Hosszan kényeztettem Őt, az idő megállt, megszűnt a külvilág a vízpermet alatt.
Az egész esti vágy most testet öltött előttem, bennem. Az íze, illata mindig magával ragad. Imádom mikor a hajamba markolva irányítja fejem a saját ritmusára, mikor a farka egészében kitölti a szám.
A korábban érzett fáradtság, mintha sosem létezett volna, mámorító érzés volt magam megadni az Ő vágyának.
Egész este folyamán érte sóvárogtam, egyetlen pillantásáért, érintéséért rimánkodtam magamban s most ott térdeltem előtte. Lénye bejárta lényem.
Nem tudnám megmondani meddig térdeltem a vízpermet alatt, mikor Gazdim felhúzott, majd megszárítgattam mindkettőnk testét. Utasított, várjak míg Ő elrendezi a dolgokat. Neszeket hallottam a szoba irányából, hiába füleltem nem tudtam rájönni mit tehet. Pár perc múlva vissza is jött, kezében ismét ott volt a bilincs. Egyik csuklómra feltette s úgy vezetett a szobába. A szoba kellemes fényekkel volt megvilágítva, több gyertya égett. Az ágy mellé vezetett, ott nyakörvet kapcsolt rám, majd az ágyra fektetett. Kezeim a fejem fölött, lábaim szétfeszítve s egy szemkötő került rám.
Majd játszani kezdett az érzékeimmel. Hol lágy csókok, hol apró harapások, hol erősebb csípések, simogatások váltották egymást. Bőröm minden apró mozdulatára reagált. Éreztem mennyire felizgat, ahogyan játszik az érzékeimmel. Minden idegszálammal kívántam. De nem volt elég.
Majd az egyik pillanatban hirtelen valami furcsa, meleg dolgot éreztem. Viasz csorgott duzzadó mellbimbóimon, lecsorgott az oldalamon, a két mellem közt keresett utat magának. Imádom az érzést, ahogyan a meleg viasz érint s ahogyan szinte pillanatok alatt meg is dermed. Mellbimbóim, mintha kis sapkácskát kaptak volna. Még jobban duzzadtak a finom viaszréteg alatt. S a játék folytatódott. Éles kontraszt következett ismét. Hideg fém érintette melleim selymes bőrét, melleim közt időzött, hasamon végigszántott. A penge hidegére ismét reagált testem, de szinte ziháltam annyira kívántam Gazdim érezni ismét. A penge visszatért melleimhez a viaszsapkácskákat lepattintotta bimbóimról.
Éreztem Gazdim kemény férfiasságát, elmondhatatlanul kívántam. Sosem tettem, de most könyörögtem már, hogy szeretném érezni, szeretném kényeztetni.
Fülembe súgta, hogy fogom hamarosan, de nem most. Sírni tudtam volna kínomban, hogy miként teheti ezt velem, hisz egész este Őt kívántam. Már már tényleg komoly búslakodásra adtam volna a fejem, mikor megéreztem, hogy kár volt búsulnom.
Ismét megállt az idő. Filmréteggé változott izzadtságcseppjeink, saját élvezetünk, sikolyom s illatunkba burkolózva kezdett visszatérni a világ.
Még testem meg-meg remegett az átélt élvezettől. Szorosan Gazdim ölelésébe bújva pihentem mellette.
Nem tudom meddig hallgattam így szívdobbanásait mikor eszembe jutott, hogy nem is tudom milyen előadás volt a színházban. Halkan meg is kérdeztem. A válasz meglepett: Nyuszika ma Te voltál az előadás s a főszereplő.
Orrom alatt mosolyogva, halkan kuncogva csupán annyira futotta, hogy megkérdezzem, legalább érdemes volt-e jegyet váltania...
Vége