Jaqen történetek 1.

Jaqen történetek 1.

Fiktív történet, mely egy elképzelt feudális világban játszódik.

Figyelmeztetés: deresen történő botozás és homoszexualitás megjelenítése.

Jaqen a nevem, és rabszolga vagyok. Családom elszegényedése miatt kényszerült eladni, éppen amikor elértem nagykorúságomat. Mára már beláttam, hogy el kellett adniuk engem, hiszen értem remélhettek legtöbb pénzt. Így Sir Chadwick kastélyában töltöttem be huszonegyedik évemet. A szerencsém velem maradt, mert uram nem küldött nehéz munkákra a földeken, ám gyakran az ágyába parancsolt. Helyzetem különleges volta miatt sokan gyűlöltek. A nők azért, mert Sir Chadwick az ágyasok felelősére bízva kitaníttatott, hogyan szerezzek örömet a férfiaknak, és maga is gyakran igénybe vette ezen tudásomat. A férfiak pedig azért, mert arcom csinosságát, szemet gyönyörködtető külsőmet urunknál különféle előnyök elérésére használtam fel.

Az udvari intrikák azonban engem sem kíméltek. Rendszeresen bepanaszoltak valós vagy vélt sérelmeikért, mire Sir Chadwick azzal hűtötte le az ellenem irányuló ellenszenv megnyilvánulásait, hogy nemes egyszerűséggel megcsapatott. Így a deres és a bot nem volt ismeretlen számomra, a következő évtizedben gyakran megfeküdtem a gyötrető fekpadot, hogy ellenségeim gúnyos tekintetei és megjegyzései közepette kapjak huszonöt botütést. Urunk ezzel elintézettnek tekintette az ügyet, sőt én is rendben lévőnek találtam, tekintve, hogy akár ki is végeztethetett volna, mint megtette más esetekben.

Harminckettedik évembe léptem, amikor az uraság ötvenötödik születésnapját sok főúri vendéggel mulatozva ünnepelte. Mivel ifjúi szépségem már megkopott, így az italok töltésében vették hasznomat. Urunk parancsára a szolganépnek a vendégek minden kívánságát teljesítenie kellett, bár mindkét nembeli ágyasok is szolgáltak a kastélyban, az arisztokrácia mulatozó férfitagjai ilyen alkalmakkal előszeretettel hágták a szolgálólányokat is, némely urak pedig fiatalabb szolgafiúkat. Ezért nem okozott meglepetést, amikor a konyha és a lovagteremben felállított asztalok közötti folyosókat járva a nehéz tálcákkal kezemben, tanúja voltam az urak ilyen jellegű szórakozásának is.

Ám az már meglepett, hogy az egyik uraság rám vetett szemet. Egy ablakmélyedésbe hajoltam be, kifejezve abbéli reményemet, hogy nem okozok csalódást. Több, mint három éve nem volt szükség ilyen jellegű szolgálataimra, hiszen a nálam fiatalabb ágyasok kielégítették Sir Chadwick és barátai ilyen jellegű igényeit, így amikor némi előkészítés után durván felnyársalt, testem összerándult és könnyek szöktek a szemembe. A mély ablakpárkányra behajolva a fájdalmas behatolástól felnyögtem, miközben megkapaszkodtam az ablak rácsában, ahogy ilyen alkalmakkor szokás. A vendég uraság nem zavartatta magát a jövés-menéstől, hamarosan belém pumpálta magját, majd kiszállt belőlem, és magamra hagyott.

Megigazgattam ruházatomat, és ismét felvettem a nehéz tálcát, amit az aktus előtt a folyosó kövére helyeztem, miközben az arra haladó őrjárat egyik tagja gúnyos megjegyzésekkel illetett. Szégyenemben és dühömben elvesztettem a fejem, és dühösen vágtam vissza. Tettem következményeit nem kerülhettem el. Sir Chadwick a katona panaszkodását hallva utasítást adott, hogy húzzanak deresre. Dühösen ütöttem a levegőbe, és még akkor is a büntetés igazságtalanságát emlegettem, amikor a katonák elhurcoltak, és az udvaron felállított deresre fektettek.

- Nem érdemlem a büntetést, engem kigúnyoltak – ütöttem dühösen a derest, miközben leszíjaztak.

Sir Chadwick és a vendégsereg unatkozó, kíváncsibb része odagyűlt, hogy a készülő mulatság tanúi lehessenek. Közöttük az az uraság is, aki durván meghágott és utóbb nem állt ki mellettem. A pribék megpaskolta meztelen fenekemet, majd felvette a botot, várva urunk parancsára, aki meg is adta a jelet a botozás megkezdéséhez.

Nagyokat nyögve fogadtam az ütéseket. Ha dühös voltam, mindig nehezebben hangolódtam rá a botra. Testem tiltakozott ellene, és miközben botoztak, felpanaszoltam, hogy nem nekem kéne itt hasalnom. Az úri közönség nagyokat kacagott rajtam, miközben a pribék kimérte az ütéseket. Tucatnyi ütés szükségeltetett, amíg ráhangolódtam a botozásra. Innentől már nem panaszkodtam, inkább igyekeztem férfiasan fogadni az ütéseket. Dühöm elmúlt, ahogy a pribék megnyögdeltetett ütéseivel. A botozás végeztével fenekemet tapogatva tápászkodtam fel, hálásan megköszönve uramnak, hogy megcsapatott. Sir Chadwick reményét fejezte ki, hogy hasznomra válik a büntetés. Fájdalmas sóhajjal igazgattam nadrágomat, miközben éreztem, hogy az ismeretlen uraság magja csiklandozó érzés kíséretében kifolyik belőlem.

Másnap szedelőzködött a vendégsereg, szolgatársaimmal segítettem kicipelni a csomagokat és a felszereléseket. A tegnapi botozás nyoma korántsem fájt annyira, hogy megakadályozott volna tevékenységemben, ám tapasztalatból tudtam, hogy néhány napig még sajogni fog. Sir Chadwick hívatott. A fogadószobába érve az egyik vendéget az urasággal beszélgetve találtam. Az idegen uraság fürkészőn nézett végig rajtam, amikor beléptem, és tisztelettudóan meghajoltam.

- Igen, ő az – fordult uram felé.

- Jaqen éppen tíz éve szolgál engem – felelte Sir Chadwick.

- Mit kér érte?

- Vannak nála fiatalabb és szebb fiúk udvaromban, miért pont őt választotta?

- Legyen ez az én gondom, uram – felelte az ismeretlen uraság.

Loppal megnéztem. Ötvenes évei elején járhatott, feketéből őszülő, tarkóján bársonyszalaggal összekötött haja, könyörtelenségről árulkodó keskeny ajkai, zavarba ejtően zöld szemei voltak. Izmos, erőt sugárzó teste nem indult hízásnak, az a fajta volt, aki az évek múlásával sem torzul hájassá. Meglepetten néztem egyikről a másikra. Jól hallottam? Magával akar vinni engem?

Gazdám vette át a szót:

- Már nem veszem hasznát, jelenléte mindig is feszültségeket okozott a kastélyomban. Amíg fiatalabb volt magam is időről időre meghágtam, de ki akar egy kiöregedett ágyast? Kisebb munkákra még fogható, bár elég ügyetlen. Ráadásul Jaqen nehéz természetű, hirtelen haragú, emiatt időről időre megcsapattam. Amint látta tegnap, ez sem segít, pedig mindig azt állítja, hogy használt neki a botozás. Úgy döntöttem, kasztráltatom, utána könnyebben tudja az indulatait kezelni. Több kasztrált ágyas is szolgál a kastélyomban, ők szelídek, simulékonyak, készségesek. Tehát ha vár néhány napot, átadom önnek a kialkudott összegért.

Riadtan pillantottam uramra, dühös fejmozdulattal hátrarázva hosszú hajamat. Ezzel egy időben félelem kúszott tagjaimba. Valóban szokása volt az ágyasnak szánt ifjakat kasztráltatni, velem azonban kivételt tett, talán mert nem voltam annyira fiatal, amikor megvásárolt. Az így megcsonkított fiúk valóban készségessé, halk léptűvé, nyugodtabbá váltak a műtét után. Sir Chadwick egyre ritkábban igényelte szolgálataimat, majd miután az ágyasok felelőse kioktatta ezen ifjakat a testi szerelem művészetéről, és velük kényeztette magát. Idestova három éve egyáltalán nem rendelt ágyába. De hogy indulataim kezelésére engem is szándékában áll a csonkító műtétnek alávetni, erről nem volt tudomásom.

- Bízza rám, uram, átveszem így is, ne dolgoztassa feleslegesen az udvari borbélyt – hallottam a vendég úr mély hangját.

- Sok baja lesz vele, meglátja – intette gazdám.

- Csinálja meg az írást, legkésőbb délben el akarok indulni – felelte a vendég úr, majd szertartásosan összekoccantották az asztalkáról felemelt kelyheket, és kiitták italukat.

Sorsom eldöntetett, gazdát cseréltem.

Folyt. köv.