Város zaja

A város zaja

Hú gyerekek ha beszélni tudnék,
óly sok mindent fületekbe súgnék.
De sajnos nem tehetem,
így gomb nagyságú szemeim rátok vetem.
Csöpp kis arcom mindent elárul mikor rátok tekintek, hangotok már messziről hallom de rátok sem legyintek.
Inkább játszok nagyokat a fűben,
ti pedig csak néztek mint sok ember az űrben. Boldog vagyok, s közbe csak ugatok,
azért ha haza értünk juti falatkát csak kapok.
Ha nem kapok úgy is szóvá teszem,
cseppet sem haragszom ezt megígérhetem.
Bárhova elkísérlek majd utadon, csak vigyázz rám kérlek mert lelkem törékeny, és fáj nagyon.
Óly szép sok jót megéltem már veled, s most apám is van, hálás vagyok, köszönöm neked.
Sokszor játszik velem, és érzem szeretetét,
már akkoriban láttam nyugalmát, s vele együtt tekintetét.
Imádja mikor hőrgök közben kezeit harapdálom, esténként közétek fekszek, s majd elringat az álom.
Reggel persze korán kelek nehogy ti is sokáig aludjatok, egy röpke pillanatban ágyatokba belehuppanok.
Hol anyát, hol apát jól megnyaldosom,
persze azért még a letolást megkapom.
De itt van végre a reggel s irány az udvar,
a szomszédot lesem, s ki tud fut val.
Megkergetem őket és ugatok kit lehet,
hát ki adna irántuk ennél nagyobb szeretetet.
De most beszéljünk a kajáról hisz éhes vagyok nagyon, egész nap csak ennék jutifalit, kutyakajit, és rendes kajit de bíz ám nagyon.
Kiharcolom magamnak nem tudnak ellenállni, de hisz hogyan is lehetne széllel szemben nagyokat pisálni.
Micsoda falatok és mennyei illatok,
bocsika ha eközben nyálat csórgatok.
Amúgy van egy kedvenc társam, ő labdát kerget s én futok utána jajj de meg ne bántsam.
Néha kicsit össze kapunk úgy haveri alapon,
cukinak hívják s nem tagadom hogy szeretem nagyon.
Annyi mindent mondanék de nem férne e lapra, Bingó voltam és búcsúzom hisz késő lett már e napra.