Búcsúzom

Búcsúzom

Sok mindent megéltünk együtt boldogan,
Csak néztük a madarakat, és szivecskéket rajzoljunk a homokban.
Szemeid ragyogtak, kérdés nélkül válaszolt,
levegőben szereteted csak úgy áramolt.
Erősek voltunk mint meg nem munkált acél,
boldog voltam hogy többé szívem nem facér.
Egyszer csak beborult, s villámok hada törte meg békésnek hitt életünk,
egyszer csak elveszett minden mit eddig kerestünk.
Most lecsukott szemmel akarjuk járni e világot,
megtépve, elázva, s feledni mit szív látott.
Ha láthatnék még egyszer kérlek ó Uram,
fognám két kezed, s szívem nem engedne minduntalan.
Fájó sebeim begyógyulnának, s nem haldokolnék többet,
csókólnálak szüntelen,s letörőlném könnyed.
Ha kell százszor is leírnám fontos vagy számomra,
de sose hittél bennem így futottunk zátonyra.
Hajónk vitorláit megtépázta a szél,
mindig lesznek nehéz napok vagy mit hittél.
A vihar lassan odébb áll mint aki jól végezte dolgát,
Mély sebeket okozva, s fent hordja orrát.
Nem tekint hátra hogy mit hagyott maga után,
csak bámulok könnyes szemmel a boldogságom útján.
Néha elfáradunk de muszáj tovább mennünk,
hogy ne kelljen szomorúan egymás haragosai lennünk.
Elengetted kezeim régóta így érzem,
nem én irogattam másnak, tetteid súlyát mégis én érzem.
Húsomba mar, s folytogat szüntelen,
szép ruhába posztolgatni nem nehéz hidd el kedvesem.
Posztolgatni miközben már lassan élni sincs kedvem,
Taposs még rajtam kérlek, hisz ez lesz majd a vesztem.
Sosem adtam számodra semmit,
sem érzelmeket mi számodra óly meghitt.
Most óly üresség van bennem,
most hogy tudom szeretlek s melletted kéne lennem.
Már nem ölellek, s nem símogatom hátadat,
tátongó üresség mi bennem megmaradt.
Már nem kacagunk, s nem fűrdünk együtt,
már nem etetem bingót, s nem húzok fel új kesztyűt.
Már nem lépkedünk friss homokos parton,
utunk végéhez értünk s most leteszem a lantom.
Bár óly sok kérdés maradt hátra, s marják most lelkemet,
vagy belebetegszem, vagy madarak emelik magasba testemet.
Se éjjelem sem nappalom mert szüntelen csak rád gondolok,
tudom sokszor hülyeségem szívedben nagy fájdalmat okozott.
De korán sem akkorát mit szavakkal illettél,
lelkembe gázoltál s egy darabot kitéptél.
Ennek ellenére még mindig szeretlek,
a rosszat feledem, többet nem kereslek.
Kívánom hogy találd meg kit keresel,
kívánom hogy boldog légy, hisz kapcsolatunkban sok felesleges idő veszett el.
Most pedig zárom soraim, s egyben zárom a múltat,
Talán a jövendölőm egy szebb kártyát is húzhat.
Az ember néha sokat lát, s talán túl sok mindent hall,
így búcsúzom tőled s örültem, hogy miénk volt e gyönyörtöl teli szerelmes dal.