Ugyanúgy

Még mindig ugyanúgy.

Emlékszem az első pillanatra mikor megláttalak,
akkor az nap nyomban szívembe zártalak.
Azt se tudtam, hogy vajon most álmodom,
majd egy nap szád édes ízét éreztem ajkamon.
Akkor az nap megváltozott bennem minden,
te lettél életemben a legdrágább kincsem.
Emlékszem szorosan öleltelek,és őriztem szívemben minden pillanatát,
ettől kezdve életünk sorsát együtt hidaltuk át.
Még ma is könnyes szemmel emlékszek e napra,
hogy megváltozzon mind ez szívem legkevésbé akarta.
Szerelmünk erős páncélján egy apró kavics egy mély sebet ejtett,
de lelkünk még ezek után sem felejtett.
Mindketten küzdöttünk az emlékekért mi egykoron óly szép volt,
s mára nem maradt más csak egy szép folt.
Begyógyult sebek s hegek sokasága,
hidd el drága kincsem egy percet sem vártál hiába.
Még most is ugyanúgy szeretlek kit egykoron megismertem,
számomra csak te létezel drága kicsi kincsem.
Te vagy a Hercegnőm kit erős kardal védelmezek,
mindenem vagy mit szerelemmel éreztetek.
Megismertük, hogy milyen is a viharos esőben,
s már csak a nap fénye maradt számunkra hol kezed fogom erősen.
Annyi könnyet hullajtottunk a múló emlékekért,
kiáltásunk hangos volt mi mindennel felért.
Most karjaimban tartalak,és soha el nem engedem kezed,
szeretlek,és az életem vagy ezt soha el ne feled.
Imádom ha mosolyogsz, s fáj szívem ha szomorúnak látlak,
imádom ahogyan őltözől, és engedsz minden vágynak.
Nincs olyan dolog amit ne szeretnék benned,
erős vagy s tudod mikor merre kell menned.
Égjen hát örökké a tűz mi szívünkben mindig is élt,
hisz már megtettük az első lépést mitől sok ember annyira félt.
Félt mert talán álom maradt már csak számukra,
de mi nem tagadtuk meg szerelmünk még szöges kerítésen is át bújva.
Kézenfogva egy szebb ösvényen együtt haladva,
örökké tartó szerelmet, és hűséget egymásnak fogadva.