Csak a valóság folyt.

Két hét telt el az ominózus első találkozásuk óta.A fiú a szüleihez indult Sopronba,a Hölgy pedig várta a hétvégét,amikor Budapesten találkoznak újra.
Fejében ezer mocskosabbnál mocskosabb gondolat kószált,hogy mit is fog tenni az ő kis ribancával.
A körülmények azonban mindent romba döntöttek,autóbalesetet szenvedett a Hölgy.És így a szabadban történő játéknak befellegzett.
Szomorúan vette ezt tudomásul,de korántsem csüggedve. Majd megoldódik másképpen!Kölcsönkért egy lakást az egyik barátjától,úgyhogy a hétvégét a fővárosban fogják tölteni-mondta a kicsinek.
Egy bőröndbe pakolt,de a nagy filozofálásban otthon hagyta a pálcáját.A fiú sokat késett,a vonatok nem jártak.Fáradt volt és nyűgös,mire az állomásra ért.A Hölgy lelkesen várta,de unott arcára nézve és két hűvös puszi után,ami az arcán csattant...nem sok jókedve maradt.
"Hát,ennyit a játékról"-tűnődött.De inkább nem kérdezett semmit.
A lakáshoz érve fürdőt kért a szolgától,aki nem túl lelkesen engedte a vizet a kádba.
A forró vízben üldögélve a fiú csendben,ruha nélkül álldogálva mosogatta a Hölgy testét.Mindenre figyelmeztetnie kellett,de látta,hogy az agya máshol jár.
"Mi a francot kezdjek így vele???Most megint verjem el??Semmit sem ér!"-dohogott magában.
"Megette a fene azt a szolgát,akinek veréssel kell megtanítani,mit vállalt."
Sosem hitt a subok "betörésében",nem is volt szado.Számára a bdsm csak egy kis része volt az életének,az is túlfűtve erotikával.Szerette a subjait játékszerként használni,figyelni a rezdüléseiket,korlátozni az érzékeiket.És húzni,húzni, a végtelenségig izgatni őket.
Imádta,ha kényesztették,éhes macska módjára dorombolt.És odacsapott,ha a dolgok nem úgy mentek,ahogy megkívánta.
Mindig tudni akarta a legvadabb vágyaikat és törekedett,hogy jutalom gyanánt meg is élhesse azokat velük együtt.
És néha vágyakozva gondolt vissza a "subságára"...domokra,akik bújós macskává lettek az érintései alatt.Sosem értette,hogyan történhetett ez vele oly sokszor.
Vagyis...ha őszinte volt önmagához,tudta....az elejétől...hogy így született.A férfiak,akiket az ágyába cipelt,mind megőrültek egy picit.Szerették őt,de ő ritkán szeretett.Ha mégis...akkor csak olyat,aki méltatlan volt hozzá és ebbe mindig belehalt.
Aztán lassacskán megértette,hogy a vanillák között hiába keresgél.Mindig hiányérzet marad a szex után.
Viszont a bdsm...mint kapcsolat,nehezen kivitelezhetőnek bizonyult.Hiszen a családja,a munkája mellett ez nem lenne könnyű.
Választott magányában néha hidegnek érezte az ágyát,de kötődni senkihez sem akart már.
Megsebzett szívét gondosan védte a férfiaktól.
A subok...végtelenül tisztelte őket,de érzelmileg nem mozgatták őt igazán.
Ennyi elégnek is bizonyult.Adják meg,amire szüksége van,aztán menjenek.
"Ott a lila tangám,vedd fel,megyünk kajálni!"-parancsolt a kis subnak.
"Tessék???Ez nem gondolhatod komolyan!Kilátszik a farmeromból,mert rövid a polóm.Én ezt nem veszem fel!"-nyűglődött.
"Hogy micsoda????Nem veszed fel????"-álmélkodott.
És valóban,a fiú hajthatatlan maradt.Sétáltak a bevásárlóközpontban,vacsoráztak,beszélgettek.
"Ma van a Múzeumok Éjszakája,a Városligetbe megyünk este.És kitalálom a büntetésed."-közölte tényszerűen.
Hazaérve ismét lakkba öltözött,de a csizmát a subra adta.Imbolyogva járt benne fel s alá.
"Ehetsz a ruhámról egy kis fagylaltot.Nem mintha megérdemelnéd,te hálátlan dög!"-szidta a fiút.Aki kikanalazta a lakkszoknyára az eperfagyit és leeszegette róla.Aztán a dekoltázsára is jutott,egyre mohóbban nyalta.Már a bőrén jártak az ajkai...a Hölgy csak nézte,ahogy egyre jobban megvadult és végül csak félrehúzva a tangáját hatolt belé.Mélyen,nagyon mélyen,lüktetve benne.Hosszan élvezve,ahogy elöntötte a forró magja.
A fiú a telefonjában írogatott,amíg a Hölgy készülődött.
"Mit csinálsz?"-érdeklődött.
"Egy csaj írogat,rám van indulva."
"Hát,ez aztán mindennek a teteje!Ez egy fasz!!"-gondolta a Hölgy és legszívesebben felpofozta volna.
De nem tett semmit,csak végtelen szomorúság öntötte a szívét.Egy könnycsepp gördült végig az arcán,amit gyorsan eldörzsölt,mielőtt ez a kis csicska meglátja!Majd átöltöztek,a Hölgy táskájában kés lapult és kötelek.
A városban nagy tömeg fogadta őket.A fiú ritán járt Pesten,meglepte a nagy nyüzsgés.A Hölgy utálta,hiszen itt dolgozik nap nap után.
A Ligetben minden ki volt világítva,rengeteg ember téblábolt tanácstalanul vagy félrészegen kódorogva.
Szombat esti láz!
A kis szolga hangtalanul lépdelt mellette.Fejét lehajtva,ki tudja hol merengett.
"Ki fogsz kötni,ugye?"
"Még nem tudom..."-válaszolt hidegen.
"Túl sok az ember itt"
"Nem érdekel!Büntetést kapsz."-hangzott a kategórikus válasz.
"Tudom,csak ne itt!....Kérlek!"
"Te,figyelj!Mit gondolsz te magadról??És főleg rólam!Simán flörtölsz valami kis ribanccal,amikor velem vagy.Ennyi minimális tisztelet sincs benned???Én sem társalgok a szeretőimmel,ha veled vagyok."
"Nem megy nekem ez a szolgálat,ne haragudj!"-felelte csendesen.
"Szolgálat???Miről beszélsz???Egy neveletlen taknyos gyerek vagy,aki alap udvariassági szabályokat sem ismer.Most menj,és keress magadnak pácát.Itt a kés,szedjél valami bokorról.Jó suhogósat!"
A fiú szomorúan szedegette a falevelet a levágott ágról.
"Tudom,hogy most megtennéd...hogy kikötsz és itthagysz magamra.Látom rajtad."
"Megérdemelnéd.Csak nem itt,hanem ahol valóban egymagad vagy.Egy üres erdő közepén.De sajna összetört az autóm.Ez az egyetlen szerencséd."
"Most mi legyen?"-kérdezte bátortalanul,átadva a csupasz faágat.
"Hazamegyünk"-válaszolta a Hölgy és alig szólt hozzá az úton.
Csendben feküdtek egymás mellett a sötétben.
"Ma egész nap,sőt egész héten nem jutott eszembe a játék"-mentegetőzött a kicsi sub.
"Akkor miért nem szóltál?"
"Nem tudom.Az ágyamban akarok már aludni.Hiányzik az otthon,pedig csak anyáméknál voltam."
A Hölgy hallgatott.Aztán simogatni kezdte.Csókolni a forró testét.A fiú hagyta...hagyta,hogy bármit megtehessen vele.
Ő pedig...eszeveszettül kívánta.Csókolta,nyalta,harapta...a teste minden négyzetcentijét.
A csendes fiú egyre hangosabban zihált.Ő pedig érezte,ahogy lábai között forró folyam indul,és a könnyek a szeméből ugyanúgy égették az arcát...
Hasára fordította,nyelve végigszántotta a hátát,le egészen a fenekéig.Követelőzőn utat tört magának,hogy egyre mélyebre kerüljön belé.Akarta érezni mindenét.
A farka olyan kemény volt,mint még soha talán.Égette az ajkait,a torkát...ahogy egyre mélyebbre nyelte.Ujja a prosztatáját simogatta gyengéden,amire az lassú lüktetéssel válaszolt.
Sírt...hangok nélkül,szájában a kemény farokkal.Érezte,ahogy közeledik a lüktetés.Semmi mást nem érzett,csak a mélyről jövő lávafolyamot,ami elöntötte a torkát...és csak nyelte,nyelte....végtelen boldogsággal...
Mély sóhajok...aztán elcsitult a vágy.A Hölgy elégedetten aludt el,várva a reggelt az újabb büntetésre...
A suhogó faág csendben állt a fal mellett.