Színházi kaland4

A kocsiban kellemes hangulat uralkodott végig, míg a swingerhez értünk.
Bennem igaz keveredett a vágy s az újtól, ismeretlentől való félsz. Sosem voltam ilyen helyen, de mindig is vágytam elmenni egyszer.
Ahogyan a két férfival való örömködés vágya is nagyon rég bennem volt, ám álmomban nem gondoltam, hogy egyszerre fogom megtapasztalni a két dolgot.
Mikor a klubhoz értünk, picit remegett a lábam az izgalomtól, torkom kiszáradt. Gazdim, mintha érezte volna a bennem átmenő változást, finoman alig érezhetően megsimogatta az arcom, majd elmondta a feladatom.
Mindent szabad tennem ami jól esik, de különös hangsúlyt fektessek a vendégei kiszolgálására, ahogyan a színházban is tettem.
Beléptünk az épületbe, Gazdim intézett mindent, három külön szobát mutattak számunkra, melyből Gazdim egy hatalmas zöld asztallal ellátott szobát választott.
Picit féltem mikor a BDSM szobába léptünk, de egyben csalódott is lettem, hogy nem azt választotta. Mintha ezt megérezte volna, annyit súgott, hogy azt majd ketten próbáljuk ki, ahhoz nem kell "segéderő".
A zöld bársonnyal borított asztalos szobában minimális bútor volt, inkább csak pici asztalkák voltak s egy-két kényelmesnek tűnő fotel, rálátással az asztalra, akkor néztem meg jobban, hogy egy biliárd szobában vagyunk.
Gazdim rendelt italokat s onnantól senki sem zavart minket az est folyamán.
Kellemesen beszélgettünk míg italainkat elfogyasztottuk. Mi tagadás, nagyon jól esett, picit oldotta bennem a félszt.
Körbejártam a szobát, kellemes hangulatú helység volt. Tétován sétálgattam a szobában, akkor az egyik uraság mellém lépett s minden előzmény nélkül mélyen a lábaim közé nyúlt.
Segélykérően tekintettem Gazdimra, biztatott a tekintete.Ő ott ült az egyik fotelban, fürkész tekintete biztos vagyok benne, hogy minden mozdulatom végigkísérte.
A másik úr odajött hozzám s az asztalhoz vezetett, kényelmesen segített felülnöm rá. Addig a másik úr, ki az előbb a lábaim közé nyúlt, elhúzta az egyik falon lévő függönyt. Lassan a tudatomig ért, hogy a közös helységre látok ki s onnan be is látni hozzánk, hisz ahogyan a függöny szabad belátást engedett, úgy páran közelebb jöttek az ablakhoz.
A két úr felváltva használta ajkaimat. Eleinte picit zavart, hogy idegenek látnak, dohogtam magamban, hogy ez igazán aljas húzás volt, szerettem volna elfutni, világgá menni. Próbáltam tekintetemmel Gazdim tekintetét keresni, pici vigaszt kapni, de nem segített nekem. Ott ült a fotelban s rezzenéstelen arccal, hideg tekintettel nézett minket.
Az időérzékem megszűnt, kezdtem élvezni a játékot. Éreztem Gazdim tekintetét a bőrömön, éreztem a fürkész pillantásokat az ablakon túlról, de most már csak tüzelték bennem a vágyat.
Az urak felváltva használták ajkaim, puncim s egymás után élveztek el. Nekem nem volt szabad elélveznem, ezt parancsba kaptam Gazdimtól. Néha nagyon igyekeznem kellett másra gondolni, mint az élvezetre, nehogy ne tudjam a parancsot teljesíteni.
Saját hangom, az urak hangjai eljutottak elmémig, igen inspirálóak volt számomra. Ziháltam, mellettem az asztalon a két úr szintén zihált. Éreztem ízeiket, illataikat, saját illatom. Mámorító illat s érzéskavalkád volt.
Lassan megnyugodott mindhármunk légzése. Nagyon kedvessé váltak velem az urak, nyoma sem maradt az est indulásakor érezhetőekre.
Gazdimhoz léptek, megdicsértek, hogy mennyire alázatos, szófogadó, igazán kedves vagyok, gratuláltak Gazdimnak a nevelésemhez.
Lesegítettek az asztaltól s egy ajtót nyitottak ki nekem amit addig észre sem vettem, egy kellemes fürdőszoba fogadott. Letusoltam, felöltöztem, majd a két úr ment magát rendbe szedni.
Míg az urak fürödtek, készülődtek Gazdim elmesélte mit mondtak pontosan a vendégei, míg fürödtem s készülődtem, megölelt, megpuszilta a homlokom s a fülembe súgta: Nagyon büszke vagyok Rád!
Folyt.köv.