Színházi kaland3

Gazdim utasitásának megfelelően terpeszben térdeltem a vánkoson.
Feladatom a két idegen kiszolgálása ajkammal.
Gazdim azt mondta, tegyek úgy mintha ott sem lenne, legyek nagyon ügyes s odaadó. Pffff most kicsit haragszom rá.
Tegyek úgy mintha... Mikor minden porcikám érte sóvárgott s erre két idegen, akik szemmel láthatóan élvezik ezt a játékot.
Az előadás már jó ideje elkezdődött s én még ott térdelek remegő lábakkal a két idegen előtt, semmi sem történt még, leszámítva a puncim ért támadásokat, mely támadások okozója a pillangóbugyi.
Néha levegőhöz jutok, olyankor megnyugszik picit a lelkem. Próbálok az előadásra figyelni, hátha segít a gondolataim elterelni, de nem megy. Lelkem lázad. A lázadás arányos a puncim ért támadásokkal. Néha azt érzem nem bírom tovább s lesz ami lesz leveszem a bugyit, vagy ott élvezek el. Minden apró porcikám remeg. Kínlódva tudok csak térden maradni.

Az egyik férfi megérinti a vállam. Tudom mit kell tennem, hisz Gazdim elmondta. Nincs mit tennem, bár azt érzem jobb lenne ha a föld nyílna most meg alattam. Sosem gondoltam, hogy egy ilyen feladatra bármikor is sor kerülhet.
Fejem az idegen férfi ölébe hajtom. Meglepett, hogy már kőkemény férfiasságával találtam magam szemben.
Élvezi ami történik. Ekkor, mint akit varázsütés ért, huncut gondolat suhant át elmémen. Úgy fogom kényeztetni, ahogyan Gazdim szoktam. Ha lát Gazdim, legyen csak irigy vagy büszke rám, de ha irigy lenne az lenne az igazi. A kisördög belémbújt. Inenntől élveztem a játékot. Ajkam, nyelvem táncolt az idegen férfi farkán. De arra vigyáztam, ne legyen túl jó neki, Gazdim meg had irigykedjen csak. Mikor gondolatban idáig értem, a másik férfi érintette meg a vállam, vele ugyan úgy tettem mint imént az előző férfival. Bőröm égett. Éreztem Gazdim tekintetét magamon. Ránézni nem mertem. Féltem mit láthatok szemeiben. Tettem a dolgom.

Felváltva kényeztetem a két idegent. Már az sem érdekelt, hogy a szomszéd páholyból átláthatnak. Míg a két urat kényeztettem, elfeledkeztek a pillagóbugyiról, vagy Gazdim feledkezett a látványomba... Minden esetre élveztem, hogy nem gyötrik tovább a puncim.
Az előadás végetért. Lassan kigyúltak a fények, mi pedig visszavedlettünk rendes színházlátogatókká.
A két férfi viselkedése érezhetően megváltozott velem szemben... Mintha az addigi önteltség messze szállt volna, helyette pedig valami egész fura, de mintha tisztelet jött volna felém.
A kocsihoz sétáltunk, kedélyes csevegés vette kezdetét. Elszívtunk egy cigit. A kocsiból előkerült némi ásványvíz is.
Gazdim tekintete tele volt melegséggel, büszkeséggel ahogyan nézett rám. Imádtam a pillantását, simogatott mint oly sokszor már. Szeretem ahogyan néz.
A kocsi indult, de nem hozzám... Akkor mondták el, swinger klubba fogunk menni. Most ismét a félsz költözött belém. Útáltam... S ekkor jutott eszembe, valamikor Gazdimnak mondtam, szívesen kipróbálnám, ahogyan a több férfis dolgokat is. Dobogtam picit magamban, hogy szólhatott volna..., de azt hiszem jól tette, hogy nem szólt, ezt be kell vallanom, mert ahogy ismerem magam, próbáltam volna mindenféle mondvacsinált indokot kitalálni, hogy miért nem, közben pedig már a gondolattól is nedves vagyok.
Folyt. köv.