Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Airbus XXVI.

Törölt felhasználó
2010. 06. 25. 23:29 | Megjelent: 682x
… az Ön parancsára történt – sikkantotta félig fájdalmasan, félig szemrehányóan.

- Mit parancsoltam én?! – a kérdést egy újabb csapással nyomatékosítottam

- Azt, hogy tegyem meg!

Csatt!

- Azt, hogy tegyem meg, URAM! – és nyomatékképpen ismét belemart Kedvesem hátsójába a korbács.

- Aúúúú! A..azt, hogy tegyem meg, U R A M!!! Kérem, nagyon kérem, könyörgök, hagyja abba! Nagyon fáj! – Vanda most tényleg kétségbeesetten rángatta a kötelékeit, de természetesen hasztalanul.

Más körülmények között már régen abbahagytam volna – legfeljebb úgy tettem volna, mintha saját elhatározásomból nem akarnék több ütést mérni rá – de MOST rendkívüli helyzet uralkodott. A szenvedése mindig is kéjes örömmel töltött el, de abban csak vágy volt, semmi féltékenység – ám a tegnap történtek megemésztéséhez kifejezetten jól jött, hogy megbüntethetem. Csatt!

- Azt ne merészeld mondani, hogy a kéjelgés is az én kifejezett parancsomra történt, Te lotyó! – Csatt.

Csoda történt. Kedvesem eddig kétségbeesett, bár teljességgel hiábavaló kísérleteket tett a korbácsolástól való megszabadulás érdekében, ám ettől az egyetlen mondattól hirtelen elszállt az ellenállás.
A válla megroskadt, fejét lehorgasztotta és alázatosan beletörődött a szenvedésbe.

- Igaza van Uram! Saját örömömre kéjelegtem. Büntessen meg, ahogy csak akar, elviselem, csak aztán, könyörgök, bocsásson meg nekem!

Ennyi alázat már a vörös ködbe borult agyú neandervölgyit is meghatotta.

- Mennyi?

- Bármit elviselek, csak ne haragudjon rám, Uram!

- Bármit?!

- Igen, bármit, Uram! Akármilyen büntetést, amit kiró rám – csak aztán bocsásson meg nekem!



Az Édes hátsója már igazán étvágygerjesztően csíkos volt és a színének megfelelően elkínzott is, így ideje volt térfelet váltani. Kioldottam a kötelékeit és a deresre fektettem – hanyatt.

Hogy fokozzam a hatást, gondosan a látóterébe, a kezem ügyébe helyeztem a sjambokot, kicsit meg is suhogtattam, aztán gondosan rögzítettem Kedvesem kezét és lábait – utóbbiakat természetesen széttárt helyzetben – végül pedig a szemkötőt is feltettem rá.



Azt nem mondanám, hogy nem csiklandozta a fantáziámat az, hogy kipróbáljam a sjambokot az Édes elülső részén is – de elálltam tőle, mivel nem szerettem volna túl nagy kárt okozni a számomra oly kedves alkatrészekben. Így a lovagló pálcánál maradtam, ami keménységében arányban állt az elkövetett bűnnel, de azért még kezelhető nyomokat hagyott. Azt viszont nem hagyhattam ki, hogy a bőségesen rendelkezésre álló gyertyák egy részét meggyújtsam.



Szép komótosan végigmentem a cicijein, különös figyelmet szentelve a mellbimbók étvágygerjesztő rózsaszín virágának, aztán tovább az izgató, puha hasán lefelé, egészen addig, amíg megérkeztem túrám következő állomására, Kedvesem vénuszdombjára.

Csodálatos látványt nyújtott a kényemnek-kedvemnek kifeszített, nedves punci és a látvány izgalmát bőségesen honoráltam is. A pálca leffentyűje szorgalmasan csattogott, kezdetben a gyönyör dombjának tetején, majd egyre érzékenyebb tájakra merészkedett.



Vanda egészen eddig lélegzet visszafojtva szenvedte el brutalitásomat, de amikor a pálca a nagyajkait is elérte, felsikoltott. Nem kegyelmeztem. A kisajkak is megkapták a magukét, végül kegyetlenségem szerszáma a vesztére kitárulkozó csiklót is megtalálta – bár azt azért jóval kisebb erővel.

A sikolyok szépen sűrűsödtek, aztán egy mindent elsöprő crescendóban csúcsosodtak ki – furcsa véletlenként épp akkor, amikor az Édes csiklóját érte inzultus.



Rövid időre félbehagytam a pálca suhogtatását és az imént meggyújtott gyertyákhoz léptem. Jó vastagok voltak és mivel már égtek egy ideje, belsejükben olvadt lávaként terült szét a forró viasz. (folyt. köv.)


Hozzászólások (1)

A hozzászólások belépés után olvashatók.