néző-tér

A Férfi zöld szeme, ködlepte mocsárra hasonlít. Mozgása nyersességet, darabossága feszültséget feltételez. Szó nélkül hellyel kínál egy asztal mellett, amin van egy bontatlan ásványvíz és egy távirányító. A megbeszéltekhez tartva magam, kényelembe helyezkedem és a spotlámpák szülte kísérteties fényben, várom a második szereplőt.
A Lány barna szeme, félelem és izgalom sötét mélysége. Léptei óvatos őzé, aki ragadozót érez közelében. Nem néz rám, hanem egyenesen a Férfi elé lép.
Szinte érzem amint egymásnak fordul a két test és kiszakad a hármunk valóságából. Teret adva önmaguknak és a szenvedélynek.
A zúgó tenyércsapások alatt, a szenvedésben is örömet lelő Lányból, csak halk sóhajok jönnek. A Férfi szótlanul élvezkedik rajta, közönyösen de fokozódó vágya néha így is megmutatja grimaszait. Keserűség? Harag? Átlépek a pillanat akadályán és a távirányítót használva elindítom a következő lemezt.
Nem zökkennek ki. Most már tenyleg úgy érzem, hogy egy külön világ vagyunk és kaleidoszkópomon keresztül a valóságot, az igazi valóságot látom.
Végét járja a Férfi, de lassuló mozgással még időt szorít pár pofonnak. A Lány, szeme sarkában könnyek, bizonyítéka valaminek, térdelve a Férfi elé helyezkedik. Az lehajol hozzá, hogy megcsókolja, de testtartásából látom, a feszülő izmoknak hála, hogy másra készül. A pofon váratlan volt, de hatásos. A megránduló Lány félig hunyt szemmel és ugyanennyire nyitott szájjal nyögött fel. Egyre több hang párosul a mozdulatokhoz, egyre szaporodó lélegzetvétel és a kapuban egy pillanatra minden megáll.

(Pír és könnyek. Sóhajok és zakatoló gondolatok töltik ki érzékeimet. Megérkezett a pillanat és mocskos valójában is tündöklő alkotásként vonaglik, a köd lepte szemek tükrében. Zöld hínárfény taglozó villanása és Barna mélységben időtlen élvezet. Minden részem mérgező reagensként transzformálja a látványt. De szépek vagytok. Istenem. )

Szinte látom a Lány belső remegését, a Férfi kéjhullámait. Az egész, valami fantasztikus látvány. Izgalmas pillanatképek sokasága kéri, hogy lapozzam fel újra őket.
A ziháló testek előbb szótlanul, majd halk szavakkal is simogatták egymást. Mosolyogtak. A cd lassan lejár és ez már nekem volt figyelmeztetés. Csendben kiléptem a szobából és a megbeszéltek szerint, szó nélkül távoztam.

Köszönöm nektek!
A fesztelenséget és az egyediséget.