Tiszta lappal

Az este kezdett határozottan másként alakulni, mint várta. Úgy gondolta, megiszik egy bögre forralt bort, esetleg valami rövidet, a társaság kedvéért, táncol a barátjával, végül a többiekkel hangosan számol visszafelé, amikor éjfélt üt az óra.
A látóterét most egy idegen srác hasa töltötte be, ahogy az az altestével a falnak szorította és hörögve a szájába élvezett.
.
Bianka magára maradt, a blúzára csorgó, fehér-sárga pecséttel, elkent sminkjével és háborgó lelkével. Tudta, hogy ha még tovább marad térden itt, a hideg csempén, óhatatlanul nyomok maradnak a lábán. Az egyetemen a barátnőivel ezeket hívták kurvafoltoknak. Illetve, volt, aki "jójegy-foltnak." Mégis, képtelennek érezte magát, hogy lábra álljon. Remegett. Hogy történhetett mindez?
.
Egy srác lépett a sötét konyhába és vidáman dúdolva nyitotta ki a hűtőt. Kivett egy jeges üvegpalackot, hangja meglepetten szaladt ki, ahogy meglátta a hűtő mellett kuporgó Biankát.
- Ó, te jó ég? Mi történt veled? - kérdezte. Nagy, őszinte szemei voltak. Arca csupa kedvesség. Elég helyes volt, de nem tetszett Biankának. Megvonta a vállát.
- Semmi - mondta és megtörölte az arcát. Érezte, hogy a hajába is jutott bőven, de az még a száját birtokló srác haverja volt. Az nem ért hozzá, csak messziről célzott. Idétlen kis görény volt.
- Bántottak? - a fiú lehajolt hozzá. Bianka eltolta a kezét és ezzel egy kevés maszatot rákent a karjára.
- Nem. Csak... játszottam.
Aztán megint egyedül maradt. Kisvártatva megint nyílt az ajtó. Két, félhomályba vesző alak sutyorgott.
- Hohó, szóval igaz. Gyere!
- Nem tudom, haver... szerintem ez nem szép... a csaj biztos tök részeg... ez nemi erőszak...
- Ne legyél nyúl! Ezek a kis ribancok csakis ezért járnak házibuliba!
Pár hasonló szintű érv után végre odaléptek hozzá.
- Magadnál vagy? - kérdezte a hangadó. Bianka válasz helyett előrehajolt és lehúzta a sliccét. A srácok meglepetten kuncogni kezdtek.
.
Ő lassan, ráérősen dolgozott. Éjfél még messze van. Ez az év már teljen így. Egyiket kezével, másikat szájával vette kezelésbe, de nem találta a ritmust, nem értette, azokban a filmekben hogy megy azoknak a nőknek... biztos gyakorlással. Ezek ketten fel sem értek azzal, aki erőszakot tett a torkán. Nagyon kínlódva sikerült egymás után elmenniük. Bianka hagyta, hogy a szánandóan kevés anyag végigcsorduljon hullámos fürtjein, szemhéján és arcán, nyakán. A félénkebben megjutalmazta azzal, hogy a mellei közé engedte magját, melyek félig felszabadultak kigombolódott blúza mögött.
.
Miután a fiúk remegő kézzel csatolták be öveiket és kisurrantak, nem kellett sokat várnia, a hír gyorsan terjedt. A következő egy órában valamiért egy lány sem kívánkozott a konyhába, ám annál több ifjúnak támadt kedve csillapítani az éhségét. Még három hullám érkezett, a végére csak a részegek maradtak, mindenki más hangulata megcsappant, ahogy az egyre csapzottabb lányt megpillantották.
.
Az utolsó el sem ment, s ami azt illeti, fel sem állt neki. Amikor nyílt az ajtó, behúzott nyakkal és még szabadon lengő, ernyedt szerszámával slisszolt ki az érkező mellett. Bianka utolsó vendége nem lépett be azonnal, csak állt az ajtóban, várta, hogy szeme hozzászokjon a homályhoz. A lánynak fel sem kellett néznie, hogy felismerje, már a tény, hogy nem rohanta le, nem szólt semmit, csak áll és figyel, elegendő volt. Ha más nem, fanyar fakéregillatú parfümje mindig elárulta.
- Na, tetszik? - kérdezte a férfit.
- Ezt én akartam kérdezni - Anton közelebb jött, s csak úgy, mint az aggódó srác három-négy arcba élvezéssel ezelőtt, lehajolt hozzá. Csakhogy az ő arcán nyoma sem volt félelemnek - Jól esett?
- Jól - felelte Bianka dacosan és "csakazértsem" törölte meg a száját. Farkasszemet néztek. Akarataik összecsaptak. Bianka végül hozzátette: - Bajom eshetett volna.
- Ugyan - Anton szélesen elmosolyodott e kislányos durcásság láttán - Megtanítottalak, hogyan védd meg magad és nem láttam senkit törött karral kijönni.
- Végig... figyelted az ajtót?
- Persze. Tudni akartam, kik... járnak nálad. Amikor láttam, hogy összemelegszel azzal a ficsúrral, sejtettem, hogy ez lesz. Ezért is álltam félre. Ami az azt megelőző veszekedésünket illeti... hát, bocs, talán túlreagáltam. De most már láthatod... hogy igazam van Dóra bulijait illetően...
- Igen - mondta Bianka és a padlóra köpött egy adag nyúlós nyálat - persze, jó lecke volt, te szemét.
- Naa... hiszen figyeltem, nem jönnek-e túl sokan...
- És most?
- És most? - Anton az órájára pillantott - Maradt húsz percünk az évből. Gyere velem!
.
.
*****
.
.
A zuhanyban kellemesen megállt a gőz és a szappanillat. Bianka tudta, hogy a bőréről lesikálhatja a ma estét, de ahhoz, hogy az ízét is elfelejtse... ahhoz hajnalig RENGETEK dolognak kell történnie. Csak állt és türelmesen hagyta, hogy Anton centiről-centire megtisztogassa és megmossa, szárazra törülje a haját.
- Kész vagy - közölte Anton ünnepélyesen és magához ölelte - nekivághatunk az új évnek.
- Tiszta lappal - mondta Bianka.
- Tiszta lappal - bólintott Anton - Nem adok csókot, de tudd, hogy szeretlek...