Kósza gondolatok
2016. 12. 06. 11:00 | Megjelent: 776x
Egybe részes krémszínű ruha ölelte át karcsú testét, mely a vállától vezetett le egészen a térdéig. Sötét nejlonharisnyát viselt, s lábain fekete magas sarkút hordott. Világosbarna haját lófarokban fogta össze. Arca szép barack színben pompázott, nem viselt sminket, hisz nem is volt rá szüksége.
Oda mentem hozzá, és bemutatkoztam. Elmosolyodott mikor megtudta, hogy én vagyok, s meg is jegyezte, hogy kicsit magasabbnak gondolt. Reagáltam is rá viccesen, hogy ha ilyen cipőket húz, ne is várja, hogy a vállainál magasabbra fogok érni.
A kocsimhoz vezettem, s elvittem egy kiváló étterembe. Keveset evett, és folyamatosan engem figyelt. Alig szóltunk egymáshoz, mint egy öreg házaspár, akik már régóta unják egymás társaságát.
A vacsora után színházba vittem. A darab tetszett neki. Egész műsor alatt örömmel figyeltem a csodálatot, ami a két kék szemben gyöngyözött. A műsor után egymásba fontuk karjainkat, s így indultunk az autóhoz, majd azzal a háza felé vettük az irány. Az úton végre már megeredt a nyelvünk, s kellemes beszélgetésbe tudtunk elegyedni a produkcióról, amihez nem rég volt szerencsénk.
A háza előtt leparkoltam, s egyszerre kiszálltunk a kocsiból. Lassan haladva az ajtóhoz értünk. Az ajtóban átölelt, s egy csókkal áldott meg. Mint boldog fiatal szerelmesek léptünk be a házba. Bezártuk magunk mögött az ajtót. Az ajtó kulcsát elforgatta, s a második kattanásra az angyali arcon egy vad perverz mosoly villant fel. Térdre borultam, s fejemmel a földig hajoltam előtte. Ő egyik lábát a fejem elé tette, s én kezeimmel elkezdtem lesegíteni róla a cipőit, s mind két lábfejét egy-egy csókkal illettem. Kellemes meleg áradt a kinti hidegtől meghűlt arcbőrömbe azokból a csodás lábakból, amiket a képemhez nyomhattam.
Állásba parancsolt, és követelte, hogy levetkőzzek meztelenre. Elmondta, hogy a nappaliban vár majd rám, s egy pórázt hajított elém.
Megszabadultam minden ruhámtól, és nyakamra csatoltam a pórázt. Négykézláb másztam a nappaliba. Egy fotel állt a szoba közepén, s ő királynőként ült ott. Keresztbe helyezte lábait, s kezében egy korbácsot szorongatott jogarként. Megdicsért, hogy milyen szép rendben tartom a testemet, s maga elé hívatott. Egyik lábát a vállamra helyezte, másikat pedig utasításba adta, hogy masszíroznom kell.
Elégedett mosollyal figyelte munkámat, miközben lehajtott fejjel a földet figyeltem, s csak néha lopva tekintettem fel rá, hogy megtekinthessem azt a csodálatos ragyogó orcát.
Hozzászólások (1)