Vidéki varázs 5.

Gabi nagyon elszomorodott, megbánta, hogy rossz kiskutya volt, így igyekezett minden tőle telhetőt megtenni, hogy az elkövetkező napokban kiengesztelje gazdiját. Akármennyire is fájt a mellőzöttség érzete, akármennyire is unatkozott a falhoz láncolva, nélkülözve bármiféle kéjes ingert, próbált türelmes maradni, nyugalmat erőltetni magára, örömmel fogadni az időnként érkező tápos tálat, akaratosságnak még nyomát sem mutatni. Hallgatta, ahogy Zsolt ujjai alatt kattognak a laptop billentyűi.

Zsolt ugyan szinte folyamatosan arra gondolt, hogy milyen jó lenne, ha megdughatná a lányt, miután jól elfenekelte, netán Gabi szopná le őt, de a férfinak is erőt kellett vennie magán, ha nem akart gyengének látszani, aki nem tud megnevelni egy házikedvencet sem. Így neki is majdnem olyan rossz volt a büntetési időszakot átvészelni, mint a lány számára. Figyelemelterelésként azt találta ki, hogy ír egy új regényt, lejegyezve benne Budasomon megélt kalandjait, élményeit. Természetesen a valós helyszínek és személyek neveit megváltoztatva. Bár lehet, hogy még erre sem lett volna szükség, ugyanis valószínűnek tartotta, hogy néhány beavatotton kívül bárki más puszta fantazmagóriának vélte volna mindezt. Zsolt viszont nem szűkölködött ihletben és inspirációban, így meglehetősen gyorsan haladt.

Amikor azonban a soronkövetkező fejezet végére ért, a sok lejegyzett pornogárf gondolattól már annyira lüktetően sajgott kielégületlen ágyéka, hogy kénytelen volt szünetet tartani, és elhatározni, hogy Gabi számára is véget ér a büntetés...

Odalépett hozzá, megsimogatta összekócolódott haját, aztán levette róla a nyakörvet.
- Szedd rendbe magad, vége a büntetésnek! Mivel jól viselted, jutalomból kirándulni megyünk - jelentette ki.
- Hű de jó! Köszönöm! Nagyon izgis! - lelkendezett Gabi. Mivel nem volt rajta a nyakörv, megtehette.

Mialatt a lány a fürdőszobában szépítkezett, Zsolt is összecsomagolt hátizsákjába némi felszerelést, amiről úgy gondolta, hogy szükség lehet rájuk: köteleket, láncokat, bilincseket, korbácsot, vibrátorokat, miegymást. Csupa mókás szerkezetet.
Amint mindketten elkészültek, a férfi visszatette a nyakörvet Gabira, aki négykézlábra ereszkedve várta a további utasításokat. Zsolt térdvédőt is adott rá, hiszen hosszabb túrát tervezett nem épp a legpuhább talajon. Valamint láncot tett rá pórázként, aztán kivezette a házból. A szomszéd kertből Dóra úrnő integetett feléjük.
- Sziasztok! Hová, hová? - kérdezte.
- Kirándulni megyünk az erdőbe - válaszolt Zsolt. - Nincs kedved velünk tartani?
- Örömmel, köszönöm!
Ezzel Dóra is csatlakozott hozzájuk, hármasban indultak az erdő felé vezető ösvényen.
- Zsófit nem hozod? - érdeklődött a férfi, a magát lánynak képzelő szub srácra, Dóra szolgájára célozva.
- Ő most nincs itt. Valami komoly családi zűr miatt vissza kellett mennie Budapestre. De azért biztonság esetére rátettem egy erényövet, hogy visszajöjjön... - mosolygott hamiskásan a lány. - Úgyhogy most egyedül vagyok, ezért is örülök annyira, hogy veletek mehetek.
- Az öröm kölcsönös - mosolygott Zsolt is.

Az erdő varázsa magával ragadta a fiatalokat. A csendet csak a madárcsiripelés és a lomb susogása törte meg (no és Gabi láncának zörgése...), szellő enyhítette a még amúgy is kellemes meleget, a falevelek résein áttörő napsugarak játékosan futkározó fényfoltokat vetettek az avaros talajra és a rajta keresztül kacskaringózó ösvényre. Zsolt és Dóra mindenféle filozofikus dolgokról beszélgettek, a hangulat kellően meghitté vált ahhoz, hogy megfogják egymás kezét, úgy andalogjanak tovább. Gabi figyelmét mindez természetesen nem kerülte el, ahogy négykézláb követte őket. Lelke mélyéről ismét előtört a féltékenység érzése, de megtanulta, hogy jobban teszi, ha ezt nem mutatja ki. Így is hálás lehetett gazdájának, hogy kapott térdvédőt a hosszú túrára, különben már rég felsebzette volna érzékeny bőrét az utat borító számos kisebb-nagyobb kődarab.

Elég hosszú ideje sétáltak már, amikor először jöttek szembe más emberek. Elkerekedett szemmel bámulták Gabit, aki négykézláb, meztelenül, vaslánccal a nyakában, kutyaként követte a két másik, normális emberként viselkedő személyt. Még üdvözölni is elfelejtették őket, pedig ez szokás a túrázók körében. A két csoport elhaladt egymás mellett. Zsolt hamarosan hátrafordult, és látta, hogy a másik kis baráti társaság még mindig tátott szájjal bámulja őket, leginkább Gabi kívánatos idomait. Elmosolyodott.
- Úgy tűnik, ők nem falubeliek. Eléggé meglepődtek - jegyezte meg.
- Tényleg nem azok. Én sem ismerem őket - reagált Dóra. - Így még mókásabb a játék - vélte.
Zsolt egyetértett. Gabi pedig elgondolkodott azon, hogy a faluban már annyira megszokta, hogy mindenki természetesnek veszi, amit csinál, hogy ott egyáltalán nem szégyelli magát, nem érzi magát feszélyezve. Most viszont biztos volt benne, hogy arca elpirult. Nem is mert az idegenekre nézni, szemeit lesütötte, elfordította fejét. Balszerencséjére ezt gazdája és annak új barátnője is észrevette.
- Nézd már! Nem vállalja büszkén az alárendeltségét - tette szóvá Dóra.
- Igazad van. Ki kell találnunk számára valami büntetést...

Mialatt egy megfelelőnek tűnő helyre - egy kis tisztásra - értek, arról beszélgettek, hogy mi is legyen az a büntetés. Zsolt odaláncolta Gabit a tisztás szélén álló egyik fa törzséhez, aztán leterített egy plédet a fűre, és letelepedtek Dórával. Előkerült némi elemózsia, vidám piknik vette kezdetét. Egy-egy falatot Gabi elé is odavetettek a fűbe, aki a földről kellett, hogy megegye azokat, ha nem akart éhen maradni.
- Lássunk hozzá... - jelentette ki Zsolt sokat sejtetően, amint befejezték a falatozást.
Előpakolta mindazt a felszerelést hátizsákjából, amit magával hozott. Dórával közösen fogtak hozzá a kutyalány megbüntetéséhez. Első lépésként bokáit odakötözték két szomszédos fához, Gabi széles terpeszbe kényszerült. Utána csuklóira is kötelek kerültek, melyeket gazdái a fák magasabban lévő ágain vezettek át, és húztak meg, hogy a kutyalány kénytelen legyen két lábra állni. És hogy ez ne legyen elég, a kötelek visszatérő végét vékonyabb madzagokkal szorosan Gabi mellbimbóihoz kötözték. A rendszer úgy működött, hogy ha Gabi lejjebb eresztette karjait, vagy éppen rángatta őket, akkor egyúttal fájdalmasan meghúzta saját mellbimbóit. Így igyekezett nyugton maradni.
Amíg csak egyhelyben kellett állnia, ez nem is okozott gondot. De amikor Zsolt kezébe került a korbács, és hátulról jó csattanósan rásuhintott vele Gabi fenekére, a lány felsikoltott, kezeit ösztönösen lejjebb rántotta, így viszont mellbimbóiba is erős fájdalom hasított. Gabi összeszorította a fogait, melleit kímélendő a magasba nyújtotta karjait, és sziszegve-nyöszörögve tűrte a fenekét érő további csapásokat. Zsolt nem is kímélte a kutyalányt, addig abba sem hagyta a korbácsolást, amíg több piros csíkos rész nem volt fenekén, combján, mint érintetlen...

Gabi szaporán szedte a levegőt, de mégis megkönnyebbülten pihegett. Dóra ezidáig csupán élvezettel nézte a műsort. Most azonban felállt a plédről, a kutyalányhoz lépett, és megmarkolta a punciját.
- Figyu, Zsolt, ez élvezte a verést - állapította meg. - Tiszta lucsok a pinája.
Gabi nem szólt semmit, de önmagának be kellett ismernie, hogy tényleg így volt. Akármennyire fájt is, felizgatta mind a korbácsolás, mind a rángatás, amit önmaga okozott mellbimbóinak.
- És akkor most mi legyen? - kérdezte a férfi.
- Elkérhetem kicsit a korbácsot? - kérdezett vissza Dóra úrnő.
Zsolt átadta, és kíváncsian várta, hogy barátnője mihez fog kezdeni vele. Dóra nem is kérette magát, határozottan a kutyalány alá csapott, telibe találva annak felizgatott, lucskos, rózsaszín punciját. Gabi összerándult, felsikított. Az érzékeny szervet ért ütés tényleg borzasztóan fájt. Dóra ráadásul kicsit kegyetlenebb is volt, mint Zsolt. Élvezettel és erőteljesen korbácsolta a kutyalány punciját, addig abba sem hagyta, amíg Gabi sírva nem fakadt.
Az volt a vicces, hogy miután a fájdalom múlni kezdett, és Gabi már csak a csípős bizsergést érezte, minden korábbinál jobban felizgult. Alig várta, hogy végre széjjel dugják a kis picsáját.

Hamarosan ennek is eljött az ideje. Zsolt eloldozta a kötelet Gabi mellbimbóiról és csuklóiról, bokáiról azonba nem. Így továbbra is nagyterpeszben maradt. A férfi ezután összekötötte a kutyalány csuklóit a háta mögött, majd a felettük lévő faágon átvetve a kötelet, hátrafeszítette Gabi karjait. Éppen annyira, hogy a lány kénytelen volt csípőből derékszögben előrehajolni, a feneke pedig csábítóan hátrafelé meredt.
Ekkor Dóra gyűrű alakú szájpecket tett Gabi szájába. Mivel a lány a továbbiakban nem tudta becsukni a száját, hamarosan elkezdett a nyál nyúlósan csepegni belőle. Zsolt eközben egy fém anál kampót dugott fel Gabi fenekébe, amelynek hatalmas fém gömb volt a végén. A kutyalány hangosan fel is nyögött, amikor belehatolt az eszköz. A kampót és Gabi haját egy rövid kötél segítségével egymáshoz rögzítették úgy, hogy a lány feje hátrafeszüljön, és ha megkísérelné előre hajtani, akkor az análkampó mélyebbre csússzon a fenekébe, ami azért nem csupán izgató, hanem egyúttal fájdalmas is valamennyire, ezért Gabi ezt egyelőre el akarta kerülni.
Dóra megállt Gabi előtt, felhúzta szoknyáját, amely alatt nem volt bugyi. Egyik lábát felemelte, és a közeli fatörzsnek támasztotta, így neki is feltárult igazán csábos, csupasz, rózsaszín puncija.
- Nyaljál! - érkezett a tömör parancs.
Gabi jobbnak látta engedelmeskedni, kidugta nyelvét a gyűrűs szájpecken, és játszani kezdett Dóra csiklójával. Az úrnő puncija is meglehetősen nedves volt már a felfokozott izgalmi helyzettől. Dóra előbb halkan, majd egyre hangosabban nyögdécselve élvezte a kényeztetést.
Zsolt már eleve fel volt izgulva, de ettől a látványtól, ha lehet, még jobban megmerevedett farka, úgy érezte, szinte már szétdurran. Meg is szabadult nadrágjától, és hátulról Gabi puncijába nyomta szerszámát. A férfi felnyögött, ahogyan Gabi is, hiszen őt nem csupán a kőkemény fasz feszítette, hanem a fenekében lévő gömb is ingerelte. Így Zsolt minden egyes mozdulata dupla kéjjel bizsergette testét.
Dóra érkezett először a csúcsra, nagyot sikítva, összeránduló testtel élvezett el. Aztán Gabi következett, a fenék-punci dupla izgatástól ő is hol visítva, hol nyöszörögve rángatózott a kötelékei végén.
Zsolt sem bírta már sokáig, amikor érezte, hogy pillanatokon belül elsül a szerszám, kirántotta a kutyalány puncijából, megkerülte őt, és a szájpecken keresztül tövig nyomta Gabi szájába. Csak pár csípőmozdulatra volt immár szükség, hogy ő is elakadt lélegzettel telelője a csaj torkát egy jókora adag fehérjével.

Dóra és Zsolt kielégülten leheveredtek a fűre terített plédre, egymást simogatva-csókolgatva pihenték ki fáradalmaikat. Gabi eközben kimerülten, de szintén kielégülten lógott hátracsavart karokkal a fán, szájából spermával kevert nyál csorogott.

Mivel eléggé elszaladt az idő, hamarosan eloldozták Gabit, aki visszakapta nyakörvét és pórázát, elcsomagoltak, végül útnak indultak vissza Budasom felé. Igazán kellemesre sikeredett túra volt ez...

(folytatás következik)