Sade

Sade

Toll sercen papíron.
Bűn születik.
Mélyebb, mint egy kút,
Sötétebb, mint az út
mely jósággal van kikövezve.
Mélységesebb és elszántabb,
mint poéta hivalkodó verse.
A toll serceg, őrült kusza vonalak
hajtanak ki, mint folyondár.
Női név fogan meg, alkotója
cserepes ajkán.
Julitte- a szegény, kit kalitkába zártak.
még nem tudja, milyen íze van bornak,
a legédesebb csóknak.
A toll csak serceg.
A lázas tekintett, őrült fénye csillan rajta.
Ó, igen! Hát tudja meg a teste, ébredjen az elme
a lélek legsötétebb vágyának ízére!
Fogadjunk hát, a vágyra! A természetnek hála!
S adjuk át Julittet a bűnnek!

H.