Ahogy Relly szolga szerette (3)

Mikor megunta Mesterem a tappancsokkal a játékot, kereset valamit az elektros dobozban és meg is találta. A csipeszeket. Kicsit morgolódott, hogy csak egy párat talált, de mikor észrevettem, hogy miért morgolódik, mondtam, hogy a sublót fiókjában még talál olyan csipeszeket, de azt is, hogy csak két párat tud egyszerre használni.
Mivel nem tettem hozzá az Uram szót, így azonnal meg is torolta, büntette, de most már tíz korbácsütéssel, amit a belsőcombjaimra mért ki, közben meg is húzott, így csípett is kellően. Szorítottam a szám, hogy ne jöjjön ki azon hang erre, sikerült. Mesterem kuncogott magában ezt észlelve, de nem tette szóvá.
Inkább arra fordította figyelmét, hogy a tappancsokat átszerelje, lecserélje a csipeszekre és már így közeledett felém. Sejtettem mit szeretne, de nem tudtam biztosan. Megtudtam.
Az egyik csipeszt az egyik golyóm még csüngő bőrére csíptette, a másikat pedig a másik golyóra kaptam. Kezdetben nem éreztem az elektro ingerületeit, de mikor erősebbre vette és az intenzitást is növelte, akkor már igen. Kicsit össze is rándult a testem a hirtelen érzésre. Egy ideig Mesterem csak mereven nézett, nem tett semmit. Végül is már kellemes volt. Ekkor a másik párt is felhelyezte a golyóimra. Most már mindkét golyómnál éreztem a hatást, erősen. Ekkor újra kezdte kicsit növelni az intenzitást és a gyakoriságot is, de közben figyelt is. Néha-néha megrándultam, mikor váltott a készülék a rángásról a masszírozásra, vagy vissza.
Addig-addig növelte az adagot, míg nem kezdtem már a feszengés mellett aprókat nyögdécselni is. Ekkor kikapcsolva és visszaállítva újra a csipeszekre vitte át az ingerületet és teljesen más érzést okozott, mint az előbb. Jó ideig váltogatta az ingerületeket. Igen érdekes érzést okozva. Végre megszólalt:
- Nem az a cél, hogy a szolga élvezze. – szólalt meg egy idő múlva, majd lekapcsolt és leszedett mindent. – Az Úrnak kell élveznie! – jelentette ki magyarázóan.
Nem szóltam, csak magamban egyetértettem. Most levett a kampókról és a fejemnél fogva lenyomott térdelésben maga elé. Ekkor a nadrágja slicce a szemem elé került s láttam meg, hogy alatta dudorodik az övé is. Nem kicsit, erősen, előre, a nadrág alig tudta tartani.
- Érzéssel nyalogasd meg szolga! – utasított, s kis terpeszbe állt.
- Igenis, Uram! – feleltem s tettem a dolgomat. Láthatóan élvezte, mert önkéntelenül is odanyúlt, de nem húzta le, hanem utasított:
- Vedd elő és úgy szopogasd, de legalább ilyen élvezettel tedd!
Tettem a dolgomat s magam is élveztem, mert szép farka volt. Éppen csak szőrös a tövénél, feljebb leborotválva, de jó nagy makkal, amit élvezet volt körülnyalogatni, majd cumizni azon. Valamit azonban érzékenyebben foghattam be, vagy a fogaim maradtak kint kicsit, mert felnyögött s már lendült is a keze s kis arculcsapást éreztem. Felvillanó szemekkel néztem fel rá s láttam már maga is megbánta, ezért visszanyomta először a fejemet a farkára, majd még is elemelte arról. Körülnézett és végre megszólalt:
- Állj fel, s most hasalj rá az ágy végére, de úgy, hogy előtte felállítod a farkadat, s azt nyomd az oldalához! Kívülről! – hangzott az utasítása.
Elhelyezkedtem, mikor odalépett és lenyomta a fejemet, jelezve, így maradjak. Ekkor vette a hosszabb szíjakból álló korbácsot és alaposan végigvert mindenhol szép pirosra. Sziszegtem, nyögtem is s a végén éreztem igen csak csíp, tüzel mindenem.
- Tüzelsz már, szuka?  – kérdezte nevetve és most felé fordította a fejemet s betolta a farkát tövig a számba, hogy már fuldokoltam, de nem törődött ezzel.
- Nyeld és szopd! – utasított s mozgott is bennem. Már éreztem, hogy az Ő teste is remeg, mikor halkan megkérdezte: - Hova?
- Bárhova Uram, akár a számba is mehet! – kértem s kaptam is már vissza további szopásra a merev farkát.
Nem sokáig kellett már szopnom, mert éreztem a testének rándulásait, azt is, ahogyan a számba spriccelt. Egyikünk sem szólt egy ideig, majd megjegyezte halkan és elégedetten:
- Igen, az Úr élvezte! Azt is, hogy Úr, Dom volt, meg azt is, ahogyan!
Kis pihenő után – elolvasva újra az irományomat, ami a vágyaimat tartalmazta – újabb ötletei támadtak Uramnak, így azzal folytatta tovább már. Megszólalt:
- Most is a te vágyaid jönnek, de úgy, ahogyan én szeretem.  – kezdte.
- Igenis, Uram. – válaszoltam s nagyon kíváncsi voltam.
- Először is alaposan meg foglak kötni, de nem csak a kezeidet a csuklóidnál, hanem gúzsbakötésed következik. – mondta és már tette is.
Tényleg alapos volt és arra is volt gondja, hogy feltegye előtte a szemellenzőt nekem, így semmit sem láttam. Jó fél órát tölthettem így, miközben néha hol a farkammal, hol a golyóimmal foglalkozott a kezével. Hol csak elkötözte, vagy megkaparászta a körmével, de volt, hogy a tűs kereket jártatta meg azokon ismételten.
Egy idő után már nem elégedett meg a szemellenzővel, hanem elővette a golyós pecket is s az is a számba került. Így töltöttem a maradék 5-10 percet.
Ekkor kikötözött és kicsit hagyott „heverészni”, hogy pihenjek, majd hanyatt fektetett és a golyóim, farkam elkötésével foglalkozott a továbbiakban kis, bőr pertlik segítségével. Gondolom, mert nem láttam, hogy közben figyelhette a testem rezdüléseit, mert ha érzékenyebb helyre tévedt, vagy erősebben kötözött s megvonaglottam, akkor kicsit engedett a pertlik szorításán. Így megkötözve is eltöltöttem egy kis időt, majd egyszer csak éreztem, hogy kiveszi a golyós pecket a számból és már megint hamarosan a merev farka került a helyére, így szoptam újra, de most már nem ment el a számban.
Megint kikötözött és leszedett mindent rólam, mindenhonnan és hagyott pihenni. Sőt mozgásra utasított. Utána már megint a hátamra kellett feküdnöm és úgy kötözte meg a farkamat és golyóimat, hogy a kötelek végeit a lábujjaimhoz rögzítette, miközben behajlítva kellett tartanom a lábaimat térdből. Majd mikor végzett a kötözéssel és a pertlik megfeszültek, mert nem tudtam hosszasan behajlítva tartani a lábaimat, a szabadon lévő popómat ütögette a lovaglópálcával s így óhatatlanul meg- megránduló lábaim a kötélen keresztül meghúzta a golyóimat. Felszisszentem, vagy felkiáltottam a fájdalom erősségétől függően.
Ezt megunva, négykézlábra állított, miután a lábujjaimról levette a köteleket, de a golyóimról nem, így azokat áthúzva a lábaim között, hátulról, mint gyeplőket fogta és a lovaglópálcával a popómra ütve noszogatott körbe- körbe a szobában menve.
Több kör után újra a hátamra parancsolt feküdni és most a kötelek végeit nem a lábujjaimra, hanem szintén behajlított lábbal a nyakörvemhez rögzítette s megint a lovaglópálcával a popóimat csépelte. Most, ha meg- megrándult a lábam, vagy lábaim, akkor a kötelek a nyakörvemet húzták meg s így a nyakörvem szorította el a nyakamat. Ez sem volt kellemes érzés. Látta s ezért hamar abba is hagyta.
Végül még felállítva és hátravezetve az ajtóig a köteleket a lábaim között átvezetve, kötött ki az ajtófélfához és most hátulról a popóimat ütötte a bőr korbáccsal, így önkéntelenül is előre mozdultam, de a kötelek a farkamat és golyóimat szorították meg erre. Egy ideig ezt is élvezettel játszotta velem, majd elölről a hosszú szíjú korbáccsal a farkamat kenegetve szerzett magának – sajna nem nekem – kellemes és kéjes érzéseket.
Egyszer csak vége szakad mindennek, így az én Subságomnak, szolgaságomnak is.
Mesterem, míg lefürödtem kényelembe helyezte magát, majd visszatérve kifaggatott, mit, hogyan éltem meg, mi tetszett s mi nem, mit hagynék el a legközelebb.
Itt végződik Relly elbeszéléses így az én történetemnek is ez a
V É G E