Cikkek idő szerint
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Tű 2.

Törölt felhasználó
2010. 06. 20. 00:59 | Megjelent: 865x
Erősen leszorítottad a combjaim a karoddal … - Nem akarom, kérlek neeee … - mondtam kétségbeesve. Kedvesen elkezdtél csitítgatni: - Ne mozdulj, maradj már nyugton. Tiszta erőből kapaszkodtam az asztal lapjába, behunytam a szemem és próbáltam erőt venni a félelmemen, de annak, az lett a vége, hogy elkezdtem remegni, és nem tudtam abbahagyni, hiába kértél rá, nem tudtam nem megmozdulni. Éreztem, ahogyan a tűt, lassan óvatosan húzod végig a szeméremajkaimon. Vártam azt a pillanatot, amikor a tű belém hatol … Bele fogok mozdulni, és az, sokkal rosszabb lesz, nem vagyok elég erős ahhoz, hogy meg tudjam tartani magam. Miért teszed ezt? Miért nem kötöztél meg, úgy minden sokkal könnyebb lett volna … Éreztem az erőt, ahogyan leszorítasz az asztalhoz, ezt szeretem, ez jó, ettől beindulok. De most még ez sem volt elég, nem tudtam erre sem figyelni, már csak a tűket láttam magam előtt. Nem tudom, meddig gyötörtél így, de pokolian örültem, amikor véget ért, és anélkül, hogy egyetlen egy tűt is belém szúrtál volna. Utólag árultad el, hogy nem is szúrtál volna, csak játszottál velem. Dühös voltam magamra, és ezt előtted sem titkoltam, hogy bedőltem neked, hogy elhittem a sok könyörgés ellenére megteszed. Sose tudom, mit higgyek el neked, mert nem vagy egy szadista, de mindig elveszed, amit akarsz! Azt hiszem kárpótolni akartad magad, mert elővetted azokat az útálatos csipeszeket. Tudom, hogy milyen erős a szorításuk, már volt szerencsém nem egyszer elszenvedni az általuk okozott fájdalmat. -Szépen egymás alá, összezárom a szeméremajkakat vele. –mondod. Amikor mind a négyet feltetted a szeméremajkaimra, a fájdalom azonnali és elviselhetetlen volt. Akkor úgy éreztem, hogy nagyon-nagyon közel vagyok a fájdalom küszöböm legvégső határához. Közel voltam ahhoz, hogy elsírjam magam, hogy kimondjam, a menekülőszót. Szorítottam az asztal, és a fájdalomtól teljesen lebénultam. Szerettem volna megfogni a kezed, hogy ne érj hozzájuk, mert az még nagyobb kínokat okozott, de ezt, már nem mertem megtenni. Nyüszítettem, mint egy állat …….. Nemcsak, megfogtad, de húztad és csavargattad őket. Megszólalni csak akkor tudtam, mikor nem értél hozzájuk. –Ez nagyon fáj …, kérlek …, vedd le őket … A csipeszek épp elég ideig voltak rajtam, ahhoz, hogy amikor végre elkezdted leszedni őket, ugyan olyan kínt okoztak, mint amikor fent voltak. Minden egyes csipesz után, felkiáltottam a fájdalomtól. Nagyon is értesz hozzá, hogy, hogy tudjam egyszerre gyűlölni és szeretni azokat a kezeket, amikkel ezt műveled velem, és, hogy ne örüljek túl korán az agyongyötört szeméremajkaimba, elkezdted visszavarázsolni a vérkeringést. Ahogy morzsolgattad, masszíroztad, újból felkiáltottam. – Elég, nem bííírom tovább …, hagyd már abba, kéééérlek! Az erőteljes masszírozást, ekkor abbahagytad és nagyon finoman gyengéden, elkezdtél izgatni. Jéghideg volt a síkosító, és a kezed finoman kezdett kotorászni bennem. A nyüszítésből kéjes nyögésekbe mentem át, mintha nem is történt volna előtte semmi. Egyszerre elszállt a dühöm, csak érezni akartam az öklödet, ahogyan nagyon finoman és gyengéden játszol most bennem. Két kézzel fogtam a lábtartók rúdját, és úgy húztam magam közelebb és közelebb, most kérned sem kellett, jöttem magamtól is. A tűktől való félelem nehezen oldódott bennem. Amennyire kívántam, annyira nehezen jött az a pár másodpercig tartó öntudatlanság, amiért mindenre képes vagyok, csakhogy átélhessem. Azt később mondtad csak el, hogy nehezebben tágultam, mint máskor. Annyira élveztem, hogy így játszol velem, azt kívántam bárcsak soha ne érne véget. Éreztem, ahogyan az újaiddal szétfeszítesz, majd egyre beljebb és beljebb hatolsz. Simogattál, ahol értél, a combjaimon, a nagyajkaimon ….., hmmmm, néha egy-két újjal belém nyúltál … Ez a gyengéd kényeztetés, idővel oldotta bennem a félelmet, és éreztem, kezd elönteni a forróság … -Erősebben, méééég, ne hagy abba! –kértelek. Egyre vadabbul toltad ekkor belém az öklödet, és biztattál: -Gyerünk, kiabálj, most ne fogd vissza magad, élvezz! Igen, igen nagyon közel van már élveznem kell, amit mondtál, már csak távolról hallom, már semmi sem számít, csak érezni akarlak abban a percben amikor elélvezek! Nem éred be ennyivel, amint csendesedtem, újra kezded. Az öklöd még bennem van, lassítasz, de folyamatosan izgatsz tovább. Közben éreztem még, hogy a legkisebb nyílásomba feldugtál valamit. – Remélem, nem fogsz lepisilni. –mondtad. Kicsit fájt, de nem tiltakoztam, már annyira felizgattál, csak egyre tudtam gondolni, hogy orgazmusom legyen. Ezt még fokoztad az elektromos masszírozóval, ez olyan elviselhetetlen gyönyört tud okozni, hogy erre nem éreztem már elég erőt. Próbáltam kitérni előle … mindhiába. A masszírozó néha hozzáért a rúdhoz, aminek a vége bennem volt olyankor azt hittem bepisilek. Már ezt nem tudtam elviselni, kapaszkodtam az asztalba, összeszedtem maradék erőm, és hol hangosan, hol elfojtva törtek ki belőlem az egyre erősödő orgazmus hangjai. – Van ott még erő, gyerünk, kiabálj, hangosabban, gyerünk, most aztán ne fogd vissza magad, hallani akarom a hangodat! Hangosabban …., még ….., hallani akarom, ahogyan élvezel! – hallottam a hangodat egyre távolabbról. Éreztem az öklödet mélyen bent, majd kihúztad és olyan volt, mintha szét akarnál szakítani, az ujjaiddal, egyre erősebben feszítettél. Auuuu, ez fáj, szisszentem fel. Ilyen nincs, ez egyszerűen nem létezik, mit akarsz még tőlem? Már nem bírom, már annyira nem, hogy elélvezni sem tudok. Egyre hangosabban kiabáltam, ennek a hármas támadásnak már nem tudtam ellenállni. Egyre erősödik az érzés…, az egész testem megfeszül, elönt ismét a forróság, már a masszírozót sem érzem., minden egybemosódik ismét …, és én átadom magam az egyetlen pontból kiinduló, az egész testemet elborító kéjes mámornak ………….. Hosszú percekig nem is térek magamhoz, a szemem csukva, és nem is akarom kinyitni, addig amíg nem szólsz hozzám, hogy tudjam, ez a valóság és nem képzelem. Ott fekszem még a vizsgálóasztalon, a lábaim még mindig fenn a magasban. Ilyet még nem éreztem, talán, mert elfáradtam, vagy tényleg kifosztottál, elvettél mindent, amit csak lehet … Fülledt meleg van, annyi erőm sincs, hogy felüljek. Annyira üresnek éreztem magam, hogy még gondolataim sem voltak, nem akartam semmit, sem örülni, sem sírni, talán még létezni sem … A szemem még mindig csukva volt, csak hallgattam, ahogyan jártál fel és alá a szobában és próbáltál némi rendet rakni … Lassan kezdett belém visszatérni az élet. – Kérek egy pohár vizet. – mondtam. Teljesen kiszáradt a szám, csak pár kortyot, ha ihatnék, biztosan jobb lesz, gondoltam. Alig, hogy megszólaltam, már meg is jöttél, kezedben a pohár vízzel és benne egy szívószállal. Ez őrület, ilyen kényeztetésben még soha nem volt részem, egészen zavarba jöttem. Fel sem kellett, hogy üljek, megitattál. Nagyon furcsán éreztem magam, ez már túl sok volt a jóból. – gondoltam. Még ittam pár kortyot, aztán elvitted a poharat, és visszamentél rendet rakni. Hihetetlen rumlit tudsz csinálni, pár óra alatt, de megéri, hmmmm :o), ha ilyen orgazmust tudtál nekem adni. Hagytál pihenni, ez jól esett, éreztem lassan tér vissza belém némi erő … Lehet a rendrakásban, kimelegedtél, mert levetted a fölsőd, és ott sürögtél, forogtál körülöttem félmeztelen. Már pontosan nem emlékszem, de az biztos, hogy olyasmi járt a fejemben, hogy ha én ezt most itt leírnám :o), megbüntetnél érte. Muszáj volt magam összeszedni és felülni, mert fekve nem láttalak olyan jól. Lassan leszálltam a vizsgálóasztalról, és mivel nem kellett semmit tennem, igyekeztem nem útban lenni és gyönyörködtem a csupasz felsőtested látványában.- Öltözz fel! –szólaltál meg nagy sokára. Öltözni, na nem, azt sem akartam! Mit mászkáltál itt előttem így és láttad, hogy le sem vettem rólad a szemem! Jó rendben, de csak a bugyit és a melltartót …., gondoltam. Kis idő múlva rám nézel: - Mi van, miért nem öltözöl már fel? – kérdezted. – Melegem van, majd ha indulunk. –válaszolom. Ahogy ott pakolásztál ott körülöttem, egyszer csak elkaptál hátulról, húztál magaddal. – Szét szedlek. –mondtad. Olyan hirtelen történt, hogy elvesztettem az egyensúlyomat. Kezeimmel próbáltam keresni valami stabil pontot, mindhiába. Bevallom, kicsit megijesztettél. Nem értettem, hirtelen mi bajod lett velem. –De hát miért? –kérdeztem, kicsit zavartan. –Még kérdezed, így mászkálsz itt előttem, amikor azt mondtam, öltözz fel !!! És vonszoltál tovább a lakásban. Ettől a dulakodástól, megint egészen begerjedtem, én akkor hagytam, hogy az ösztöneim vezessenek. Egy óvatlan pillanatban hátranyúltam és belemarkoltam a nadrágodba –Elengedni!!! –Neeeeeeeem! Lerántottál magadról, kezeimet hátracsavartad és azt mondtad: -Ezért most elverlek! Toltál magad előtt, ledöntöttél a kanapéra és a csupasz kezeddel, hatalmasokat csaptál a fenekemre. –Jaj neeeee, elég, kérlek. -fogtam könyörgőre. Meg sem hallottad, hatalmasakat kaptam, és féltem meglátszik majd a kezed nyoma. –Meg ne próbáld még egyszer!!! –mondtad, és elmentél pakolni tovább. Lassan feltápászkodtam és indultam a tükör felé, hogy megnézzem, van –e nyoma. Majd leültem. –Tetszik, amit látsz? –kérdezted kis idő múlva mosolyogva. Szóval akkor nem is voltál dühös érte, nem értettem. –Igen, nagyon !!! –válaszolom. Kis idő elteltével, újból közelítettél felém, én ekkor felpattantam a kanapéról és elkezdtem menekülni előled. –Gyere ide, szétszedlek ……………. Muszáj még, hogy elfenekeljelek ezért a pimaszságért! –Nem én már nem szeretném! –válaszolom. De elkaptál megint. Kapkodva vettem a levegőt, egyszerűen nem bírtam magammal, szabadulni akartam a szorításodból, és ahogyan ott dulakodtunk, megint elkaptam a nadrágodat. –Azonnal engedd el, mert ha nem úgy elverlek, hogy nem mersz hazamenni!!! Ez viszont most komoly volt, megijedtem, és elengedtelek. –Kezeket tarkóra állj az ajtóhoz terpeszállásban. Majd odajöttél, nagyon erősen hozzányomtál az ajtóhoz és ütöttél, ahol értél. Némelyik olyan erős volt, hogy felkiáltottam. Már jó alaposan elvertél, ez igaz, ebből nekem már több mint elég volt. Már nagyon késő volt menni kellett volna, de még nem adtam fel. Jó alaposan fel is húztál, nem is értem, miért, csak mert kedved lelted abban, hogy elfenekelj? Nem tudtam, mit kezdjek magammal, nem egyszerűen tocsogtam , éreztem, ahogyan folyt végig a combomon. Kimentem a mosdóba, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Még mindig volt mit pakolnod, én meg továbbra is élveztem a látványt! Egyszer csak megálltál, rám néztél, és megint el akartál kapni, de én már abból nem kértem… –Gyerünk bebújni az asztal alá. –mondtad. –Neeem! –feleltem. De nem úsztam meg, mert elkaptál és belöktél az asztal alá. –Ott maradsz, amíg nem mondom, hogy kijöhetsz! És, hogy hatásosabb legyen a felszólításod, párat ismét rácsaptál a fenekemre. Ki akartam mászni a csapások elől, erre Te egyszerűen, felemelted az asztal és fölém tetted és püföltél tovább … -Eléééééééééééég már, megígérem, jó leszek. –Akkor kimászhatsz! – mondtad elégedett hangon. Ezt persze nem egészen gondoltam komolyan, próbáltam elkapni a tekintetedet, és nagyon szerettem volna még hozzáérni a nadrágodhoz :o). Észrevettél, láttad rajtam, hogy nekem még mindig nem elég, jöttél utánam, és ……… Néha gyorsítottál én meg elszaladtam, mert nem akartam, hogy elkapj, kaptam már a hátsómra eleget. Meddig akartad ezt még így folytatni? Hát hogy nem láttad, hogy felizgattál?! – De miért vagy mérges? –kérdezem. –Nem vagyok! –feleled. –De igen! –mondom már kicsit hangsúlyosabban. –De nem vagyok, hidd már el. –mondod nevetve. Próbálsz meggyőző lenni, de én ezt nem tudom elhinni. Már annyit kaptam tőled, mint még soha senkitől, s meglehet, kicsit többet szeretnék, mint amit egy mazo subnak lehet … Sok verést fogok kapni Tőled, ezért a pimaszságért is, biztosan, mert: - Te vagy Uram minden gondolatom, veled ébredek, és emlékeddel alszom el!

Vége

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.