Ahogy Relly szolga szerette (1)

Relly az egyik Subom neve. Ő mesélte el ezt a vele megtörtént esetet s adom én is most tovább, okulásul, ahogyan elmesélte:
Különös kérés, mondhatnám parancs érkezett egyik nap az emailra, levélben. Így szólt:
„Relly szolga!
Igazán jól írsz és érdekes a történeted is, kifejezetten olvasmányosnak mondanám. Azonban számomra izgalmasabb lenne, ha saját Sub vágyaidat, illetőleg ahhoz kapcsolódó érzéseidet írnád meg, mondjuk a saját szerepkörödből szemlélve, olvasmányos formában.
Gondolok ezalatt arra, hogy milyen megkötözési módokat gondolsz magadnak, mi hoz izgalomba, mire vágynál stb., mondjuk hasonló stílusban, mint ahogy a Dom történeted szólt.
Tehát mondjuk milyen érzést érzel, amint a kezeidet hátrakötöm, vagy a lábaidat kötöm össze, esetleg milyen egyéb formában gondolod megkötésedet még. A szájpecekkel kapcsolatos élményeid is kifejezetten érdekesek lehetnek, sőt. A farkad és golyóid kötözésére is kíváncsi vagyok, bár úgy tudom, azzal óvatosnak kell lenni, mert érzékeny. Egyébként szívesen szétkötném a golyóidat, megkötném a farkad-golyóid keményebben, esetleg lábujjaidhoz, vagy a nyakadba, ami gátol majd a mozgásodban és úgy kapnál utasításokat, és farkadnál fogva kötélvégen sétálhatnál stb.
A fantáziádra bízom, egyúttal segít abban is, hogy mit lehet veled tenni a jövőben, mi az, amit élvezel, úgymond meddig és milyen irányba lehet elmenni az s/m fantáziák terén.
Érdeklődéssel várom egy ilyen tárgyú irományodat, de akár veheted kérésnek/parancsnak tetszésed szerint. Ja, és említeném, hogy lehetőleg hamar, nem ekkor-akkor vagy amakkor, hanem mondjuk most, ma, időd szerint. :)”
Nem volt kétséges számára, hogy ugornia kell máris a klaviatúrához és létrehozni a kért és parancsolt tartalmú irományt a megfelelő olvasmányossággal és tartalommal, válaszolva a feltett kérdésekre is azon belül. Még aznap este ez készült el, amit azonnal el is küldtem:
Relly szolga gyötrelmei, vágyai szerint
Mesterem belépve a lakásomban kicsit elfogódott volt még, ismerkedett a helyszínnel, de inkább a helyzettel és láttam kíváncsian várja a folytatást. Megvallom, én is! Korábban abban állapodtunk meg levélben, hogy Mesterként jön, azt teszi, amiről írtam, mint vágyaimról, de „csemegézik abból”, azaz válogat kedve szerint.
A kezdődő beszélgetés közben, viszont ahogy keményedett már a hangja, a hanghordozása és váltott a hangszíne is, Mester volt és teljesen rám bízta, hogyan oldom meg a kezdeti nehézségeket, viszont határozottan elvárta azt, hogy a kinyilatkozás egyértelmű legyen részemről a Subtól felé, a Mesternek.
(Már beszélgetésünk alatt is járt az agyam ezen s lassan feltárult, kibontakozott egy variáció.)
Bent a lakásban, az előszobában, ahol addig voltunk, a bejárati ajtót becsukva utána, alázatosabb testtartásra váltottam és a hangom is a szolgáé volt már:
- Uram! Arra találja a mellékhelyiségeket – mutattam – balra a WC, míg jobbra a fürdőszoba, valamint arra a konyha, ha szükséges. Kis türelmét kérem még, kicsit itt hagyom, de rövid időn belül visszajövök. – szóltam s magára hagytam, belépve a szobába. Uram azonban azonnal utánam szólt:
- Sokáig ne várakoztass szolga! S ne feledd a kívánt „csomagolást”!– csendült a hangja s pattogott, ütött is határozottan, én pedig iparkodtam betartani azt.
Uram úgy szereti, ha öltöny, fehér ingben, nyakkendőben, cipőben, azaz teljes glancban állok előtte. Bent azonban lekapkodtam mindent magamról s egy szál faszban indultam újra ki, elé, de még feltettem a nyakörvemet a pórázzal a nyakamba, aminek a végét a számba fogtam s az egyik kezemben vittem a lovaglópálcát is. Tudtam, hogy ezért büntetést kapok, de úgy kell.
Az ajtót kinyitva, azonnal négykézlábon folytattam már utamat egészen elé érve. Ott megálltam előtte, majd nem felnézve jobb kezemmel nyújtottam fölfelé a lovaglópálcát fogantyújával felé tartva és már felemelkedve térdelésbe a bal kezemmel a fogaim közözz tartott póráz végét is felé kínáltam. Ekkor mertem csak felnézni Rá. Láttam a csodálkozását, az elismerést is az arcán eltűnni s hangja már újra keményen csattant:
- Ki engedte meg szolga, hogy Uradra nézz? – dörrent rám. – Ezért tízet kapsz itt és most rögtön! – hallottam és már éreztem is, ahogy újra négykézlábra érkeztem a lovaglópálca csapódását a fenekemen. Nem volt szívbajos, ütött, alaposan. – Számolj!
- Igen, Uram! Egy, kettő…majd tíz. – nyögtem ki az utolsót s igen csak szorítanom kellett a fogaimat, hogy más ne jöjjön ki azon.
- Ez meg mi? – bődült el. – Ez az általam megkívánt „csomagolás”? Hol az öltöny, ing, nyakkendő? Mi? – majd így folytatta: - Befelé a szobába! – reccsent rám s talán mutatta is, de én nem néztem fel, hanem megindultam befelé.
Túl gyorsan is, mert éreztem, hogy a pórázzal visszarántott kicsit, miközben a talpával meg gyorsabb mozgásra nógatott, talán. Bementünk, ahol én a szoba közepére mentem egyből és ott megálltam.
- Kaptál parancsot a megállásra szolga? – kérdezte dühösen s már végig is vágott rajtam, de most a hátamra célozva többször is. – Gyerünk körbe-körbe! – hangzott. Tettem, amit mondott s jártam körbe, de éreztem a póráz húzását és engedését is. Párszor élvezettel a talpaimra is csapott s nevetett, ahogyan próbáltam elkapni azokat a pálca elől.
- Nem vagy igazi jó kutya! – állapította meg nevetve, miután több szekrénysarok mellett is elhaladtunk. – Nem jelöltél. – jegyezte meg.
Így hát a legutolsónál felemeltem a lábamat és hangot adtam, mintha tenném, majd a következőnél megismételtem. Mikor a sarokban álló fotelhez értünk, megállított, beült a fotelba, maga elé húzva. Megsimogatta a hajamat, megvakargatta a füleim tövét, majd megszólalt:
- A jó kutya szereti a gazdáját, s ezért megmutatja neki kedvenc játékszereit. – mondta.
Kicsit talán bambán nézhettem rá, mert felnevetett s megismételte újra nyomatékosan utasítását. Most már megértettem, Ő meg a hátamra tette a póráz végét jelezve, hogy szabad az utam. Elindultam a szoba sarka felé, ahol megálltam s visszanéztem rá.
Szinte azonnal felállt, utánam jött, majd megállva mellettem lenézett. Láttam elcsodálkozik. Ott volt már előttem egy táska és a kitárt bőrönd, feltárva a tartalmát. Egy ideig nézte, vizslatta, majd hátrafordulva a póráznál fogva engem is hátrahúzott a sarokból a középre, levette a pórázt a nyakörvemről, majd így szólt jól végigvágva azzal a hátamon:
- Eddig humanoid kutya voltál, de rossz, most légy engedelmes szolga a továbbiakban!
- Igen, Uram, mindent megteszek, hogy jól szolgáljalak. – feleltem azonnal.
- Akkor mondd mi a kedvenc játékszered? – kérdezte, s már válaszoltam is:
- Nagyon szeretem a ki- és megkötéseket, paskolást, csipeszelést, persze lightosan, no meg az elektró alkalmazását a bőrömön, de az ágyékomnál is.
- Megkapod ezeket, de én különlegesen szeretem. – hallatszott Mesteremtől. – A sima kikötés uncsi, érdekesebben már kellemes érzést okoz. – szólt sejtetően.
- Javasolhatok valamit Uram? – szólaltam meg engedély nélkül.
- Igen, hallgatlak szolga, de azért ötöt kapsz büntiként, tudod miért? – felelte azonnal és kíváncsian nézett rám.
- Igen, Uram, tudom, de megéri! – válaszoltam, kurjantva, majd hozzátettem: - Ott a sarokban, a legfelső fiókot kihúzva, érdekes eszközt fog találni.
Rám nézett, elindult, de visszalépve előbb a fejemnél fogva megfordított és már ki is mérte az ötöt a feszülő popómra, majd úgy indult el megnézni a javasolt eszközt. Odaérve kihúzta a fiókot, belenézett, mindkét kezével kivett valamit. Megszemlélte azokat, majd elmosolyodott:
- Igazad van szolga! Érdekesek ezek az eszközök. – szólt és mutatta a kezében lévőket.
(folyt. köv.)