Boldogsághormon

Féltem a második találkozásunktól is. A szervezet a félelem hatására felkapcsolja az endorfin termelését, hogy csökkentse a testben lévő feszültséget. Velem is ez történt. Nem is tudtam eldönteni lassan, hogy félek-e vagy boldog vagyok, hogy végre újra láthatlak. A kettő mámoros elegyében úsztak a létemet alkotó parányi sejtek.

Szeretek várakozni. Az ismeretlen izgalmát tartogatja. Valószínűleg pavlovi reflexemet tökéletesre fejlesztettem mert a kapucsengő megszólalásakor elindul a nedvtermelésem, csak éppen déli tájamon. Szerencsére az én Godot-om megérkezett és sokat sem kellett rá várnom. Időben mint mindig.

Már az ajtóban meleg csókkal fogadott, az „örülök, hogy újra látlak és mindjárt megzabállak” csókkal. Ki sem öltöztem, smink sem volt rajtam, bár te már az ajtón belépéskor háromszor levetkőztettél a szemeiddel.
- Nagyon remélem, hogy megszámláltad az összes apró anyajegyet rajtam. Majd megkérdezem tőled, hogy meddig számoltál el mielőtt a lábaim közé értél - gondoltam magamban.

A következő felvonásban már az ágyon feküdtem meztelenül. Barna óriás szemekkel fürkésztem tekinteted. Vajon most az anyajegyeket számolod vagy az apró striákat. A sok-sok gondolkodás mindig kiül az arcomra. Nem akartad, hogy gondolkodjak. Azt akartad, hogy ellazuljak és csak élvezzek ezért gyorsan le is takartad a szemem. A déli nedves tájakra tévedt a nyelved és csak faltál. Teljesen belém bújtál és megettél. Egy orgazmus. Nyelveddel együtt most már ujjaidat is bevetetted. Ki-be vándoroltak hol ütemesebben hol lassabban. Második orgazmus. Ne haragudj rám de kilestem a szemtakaróm alól. Úgy néztél ki mint egy perverz jóllakott óvodás. Szád széle csillogott, hajad kócos és teli szájjal mosolyogsz. Itt van arcod még mindig előttem. Mi tagadás izgalmas látvány voltál. De ami még nagyobb örömmel töltött el, hogy a mosolyod elárulta, hogy valahol lélekben te is ott voltál velem a második remegésem közepette.

A farkad égnek meredt. Micsoda vastag farok. Belém férsz? Valahogy megoldjuk. Meg is oldottuk. Imádtam minden egyes heves, kemény lökésedet. Bár nem egyszerre de mindketten elmentünk. Magamhoz szorítottalak. Ez a mély női ösztön, nem kellettek szavak csak az erős szorításom mesélte el hálámat és köszönetemet a csodálatos délutánért.

A délután végére hatalmasat robbant az endorfinbomba. Köszönöm Neked!

Kértél. Megkaptál.
Megnézted mi van bennem.
Játszunk még?