Rezzenet
2010. 06. 16. 23:54 | Megjelent: 896x
Rezzenet
Áll még az idő...
Remeg a perc a mutatón.
Sóhaj gördül keskeny ajakról.
A pillanat- szemtükrön véset.
Mert...
Óhaját s sóhaját lesi,
Uralkodójának nyögi,
Minden pillanatot a lélek.
S a pillanat,
A kegyeskedő perc.
Lesve minden mozdulatán,
Végre utat mutat a szolga hátán.
S végül, eljön a pillanat.
Az édes jutalom falat.
Annyi keserédes kín után,
Örömkönny az úr szolgája arcán.
S megrezzen a lét fonata,
Vonagló sóhaj az úr akarata...
Hozzászólások (1)