Bastinado

Indulhat bastinado, subom azt igencsak imádja,
Talpát immár az égnek tartva, szenvedve kívánja.
Suhog a pálcám, vinnnyog a subom,
verem a talpát, ahogy csak tudom.

Verejték cseppek lepik el arcát.
miközben szenvedve vívja a harcát.
Eközben egyre a fájdalmat nyeli,
fapálcám kegyetlen a talpait veri.

Nagy lábujjait immáron bilincsbe teszem,
új szerzeményként a gumicsövet előveszem.
A bilincs fogságában nem mozdulnak talpai,
a fájdalom súlya alatt összeszorulnak ajkai.

Hatalmast csattan talpain a gumicső,
kitárult ajkain szavai immáron könyörgő.
Subum felnyög: csökkentsem csapásai számát.
Megszánom talán, s teljesítem álmát.