Isabelle 3. rész

Isabelle összekuporodott a ketrec egyik sarkában, jól betakargata magát David pulóverével.
Aludni próbált, de sehogysem sikerült.
- Hé, te! Szőke! - suttogott egy női hang.
A lány körbenézett. Az egyik mellette lévő ketrecből jött a hang. Egy cingár alkatú, fekete hajú lány nézett rá.
- Hogy hívnak? - kérdezte.
- Isabelle - felelte a lány bátortalanul.
- Én Annie vagyok - mondta.
- Te tegnap jöttél, igaz? - nézett rá Annie.
- Nem emlékszem semmire - felelte Isabelle szomorúan.
- Nem vesztettél vele - mosolygott a szomszédja. - Én egy hónapja vagyok itt. Még nem keltem el.
- Tessék? - nézett rá Isabelle értetlenül.
- Eladnak minket -ismételte.
- Kinek?
- Azoknak, akiknek szexrabszolgára van szükségük - folytatta Annie. - Idejönnek és kiválasztják a megfelelő lányt, aztán kifizetik és elviszik.
Isabelle megrémült a hallottaktól.
- Ha már eladtak, akkor jobb, emberibb körülmények lesznek - tette hozzá. - De miért hoztak vissza ilyen hamar?
- Szűz vagyok - szipogta Isabelle.
- Akkor szerencsés vagy, lehetsz még ágyas - suttogta a lány kissé féltékenyen. - Éhes vagy?
- Igen - vallotta be.
Annie egy darab kenyeret nyújtott át neki a rácson keresztül.
- Edd meg - mondta.
- Köszönöm - nyugtázta, majd beleharapott a kissé száraz kenyérbe. Kissé furcsa íze volt, de mivel egy napja nem evett már, így nem törődött vele.
- Mi az az ágyas? - ötlött fel benne a kérdés két falat között.
- Ha ágyas leszel, akkor nem kínoznak, csak le kell feküdni a gazdáddal néha - válaszolt Annie kissé szórakozottan. Kifejezetten mulattatta, hogy rabtársa nem ismerte a fogalmat.
Isabelle az evés befejeztével átnyújtotta David kardigánját.
- Egy kicsit lehet nálad - mondta. - Most nem fázok.
- Kedves vagy - húzta be ketrecébe a lány.
Isabelle rögtön meg is bánta, mert végigfutott rajta a hideg, de úgy gondolta ez elég fizetség az ételért.
- Keveset beszélsz - jegyezte meg Annie.
- Tudom - felelte a lány gondolataiba mélyedve.
Szomszédja ezután a meleg hatására mély álomba merült, hisz nem volt jobb dolga igazán. Ahogy Isabelle körbenézettm láthatta, hogy a foglyok többsége vagy alszik, vagy ki van peckelve a szájuk, ezért nem beszél senki.
Csak halk nyögések, elfolytott sírások hallattszottak legfeljebb.
Nyílt az ajtó és két ember lépéseit lehetett hallani...