Isabelle 2. rész

Kiléptek a rideg helyiség ajtaján, a láncán nagyon rántottak, így bukott ki az ajtón a fénybe. Egy kicsit melegebbnek érezte a folyosót, a légzése útközben egyenletessé vált, a reszketés megszűnt, teret kapott a nézelődés.
A folyosó egyik felén ajtók sorakoztak, a másikon pedig szintén nők álltak és kezüknél fellógatva ágaskodtak sorfalat meztelenül.
Isabelle csodálkozva nézte a megviselt arcú fiatal nőket. Arra ocsúdott fel, hogy újra megrántották a láncát. Előrelódult egy ajtó elé.
Kinyitották és belökték. Igen ám, csak hogy a fenéktágító az az egyik férfi kezében maradt. Isabelle fájdalmasan felvisított és térdreesett.
A combján friss vér csordult le, reszkető lábai között a padlóra csepegett.
- Na, elég volt a sivalkodásból - lépett oda az egyik és próbált egy gömböt a szájába tuszkolni, de a lány nem hagyta magát. A férfi nemes egyszerűséggel befogta az orrát. Néhány pillanat múlva kellettlenül is ugyan de ki kellett nyitnia a száját, hogy levegőhöz jusson és ebben a pillanatban már a szájában is volt a gömb, amit gondosan felpumpáltak, így nagyra nyitott szájjal bámult rá hatalmas kék szemeivel.
A fájdalom végighasgatott minden porcikáján, könnyei potyogtak és tehetetlenül nyögött.
Kinevették.
- Na, slaggoljuk le, tiszta vér - vette elő az egyik a slaggot.
Célzott, megnyitotta.
Isabelle hatalmasat sikított a gömb mögül, amikor elérte a jéghideg víz. A férfi alaposan belocsolta, majd elzárta a vizet.
A lány remegve húzodott összébb, amennyire csak tudod.
- Meg akarsz törölközni? - nézett rá az egyik.
Isabelle némán, esdeklőn nézett rá.
- Akkor tedd magad hasznossá - vetette oda. - Tartsd ide a pinád!
A lány fejét rázta ijedten.
- Nem kérdés volt, hanem parancs - vette elő a korbácsot.
Még mindig a fejét rázta és térdre állt, hátrálni kezdett.
- Terpesztőrudat rá - intett a férfi a korbáccsal játszadozva.
Isabelle most először tanúsított ellenállást, de annál makacsabbul tiltakozott. Végül hosszú szőke fürtjeinél fogva ráncigálták egy asztalhoz és lehasaltatták. Láncát az asztal lábához kötötték.
Ott hasalt kitárulkozva kiszolgáltatottanm tehetetlenül a három férfi előtt.
Az egyik hozzáért. Az ujjait próbálta betuszkolni a puncijába, majd el is vette a kezét és ránézett a többiekre.
- Szűz - jelentette ki.
Isabelle kifakadt. Ez volt az ő rejtegetnivalója, a szüzessége. Rettegett attól, hogy megerőszakolják és elveszti ilyen úton a szüzességét.
- Oldjuk el - hangzott a javaslat. - Majd kitaláljuk, hogy mit csinálunk vele.
Majd oda is lépett az egyik és eloldotta a láncot az asztal lábától, míg a másik a terpesztőből szabadította ki a bokáit.
Ahogy felegyenesedett, megmarkolta a hátán lecsúszó láncot és konokul hátrálni kezdett.
- Ostoba - lépett oda az egyik férfi és ölbekapta. - Visszaviszlek - nézett a lány szemébe.
Isabelle jobbhíján elhitte és hagyta magát. Kinyitották a férfi előtt az ajtót és elindult a lánnyal a kezében a folyosón. Végigmentek a lógó nők sorfala előtt, majd a férfi félkézzel kinyitotta azt az ajtót, ahonnan kijöttek és beléptek a hideg félhomályba. Isabelle rögtön elkezdett reszketni, vizes is volt, és hűvös is.
A fickó letette. A lány ahogy földet ért, rögtön térdre is ereszkedett.
A férfi fejét csóválva segítette fel a padlóról.
- Állj csak fel - mondta.
Arcán félmosoly húzódott egy pillanatra, majd kieresztette a szájgömb szelepét és megszabadította tőle a lányt, aztán nekilátott a nyakpántott kibontani, végül a kezét eloldozni.
Isabelle ráérősen dörzsölgette vöröslő csuklóját esetlen tekintetével.
A pasas elment elrakni a holmikat, majd visszatért és csodák csodájára a lány még mindig ott állt és hatalmas kék szemeivel ártatlanul bámult rá.
- Köszönöm - mondta halkan, félelemmel tele a hangjában.
- Meg fogsz fázni - terelte a szót a férfi, majd végül levette kardigánját és ráterítette Isabelle csupasz vállára.
A testének melege rögtön átjárta az átfázott testet, s a lány rögtön bele is búrkolózott elégedetten. Hálával telve bámulta jótevőjét, aki szemmel láthatóan nem akart formaságokba bocsátkozni, így magával is vonta a lányt a ketrece felé.
Bezárván nyílott az ajtó.
- Hé, David, jössz már? - kiabáltak be.
A férfi még utoljára ellenőrizte a lakatot, majd elindult a hang irányában