BDSM történetek 1 /2. rész

-Gyere, térdelj Alina elé.
-Nem szeretnék.
-Azt nem kérdeztem.
-Sose csináltam még ilyet.
-Itt az ideje. Bocsánatért esedezel, most meg nem teszed,amire kérlek?
-Mindketten tudjuk,hogy már nem fogadsz vissza.
-Valóban. De Alinát ki kell engeszteld, és erre ez a legjobb mód.
-Igen, Uram.- Kai erre helyeslően bólintott.

Kate félénken felém toporgott.
-Ezt nem akarom!-nyafog ismét.
-Fel az ágyra!
Feltérdelt elém. Mekkora kamu. Ha annyira nem akarná,akkor már lelépett volna.
Szar lenne,ha Kai visszafogadná.

A szám szabad lett, a csipeszek viszont még maradnak.

-Nyald! És,hogy biztosan kiengeszteld, kétszer is el fogod juttatni a csúcsra!
Kate rám nézett. Önelégült,cukkoló mosollyal, felhúzott szemöldökkel lestem a képébe. Gonosz vagyok? Lehet,hogy jóban lennénk,ha nem használná ki azt,aki számomra a világot jelenti.
Még jó,hogy a kezei hátra vannak bilincselve, különben lehet,hogy nekem esne.
Kai a puncimhoz irányította Kate fejét,és ellenőrizte,hogy hozzá látott-e a "parancshoz".
Élvezet. Ahhoz képest,hogy először kényeztet nőt orálisan, egész jól csinálja. Ilyen érzékkel nem is értem...
-Nos,kicsim? Jól érzed magad?-az Uram hozzám lépett,majd megcsókolt.
-Köszönöm, nagyon jól csinálja. Megérdemelné a jutalmat.-szóltam,amire Kate is felnézett csodálkozva egy pillanat erejéig.
-Az ezzel kapcsolatos döntést én fogom meghozni,ebbe nincs beleszólásod.
Apám,ezt a szigort egy mondat alatt...Sikerült kissé elszégyellnem magam.
-Uram,bocsáss meg,én csak...
-Hallgass!-keményen a szavamba vágott. Rosszul esett. Valami bánthatja, mert ez a komoly durvaság nem gyakori.
Megfeszültem,és Kate akcióját se tudom így igazán élvezni.
Ez történik,ha teszek egy jó javaslatot?
Ezt valahogy nehezemre esik elfogadni.
-Malakai?!-megszólítottam.
Semmit nem szólt hozzám. Felhúzott szemöldökkel kérdőn néztem a szemébe.
-Kate,kérlek hagyd abba!-kértem.
-Jelenleg nem állt szándékomban beszélgetni. De tessék?! Mi a problémád?
-Az,hogy nem tudom,hogy mi a Te problémád.
-Semmi.
-Kai?!
-Csendet!-megpofozott.
-Uram. Nem!- a "nem" szócskát poénból szoktam hangoztatni ritkán, de most halál komolyan jelentettem ki.
Kai maga elé nézett. Látszik rajta,hogy ezzel az egész helyzettel alig tud valamit kezdeni. Mély lélegzetvétel után hangosan kifújta a levegőt a száján.
-Jól van. Elhalasztjuk az élvezkedéseidet.
Kiszabadított az ágy "fogságából".
-A kereszthez!-rám parancsolt.
Most egy hang nélkül engedelmeskedtem. Zűrt nem szeretnék.
-Háttal felém legyél szíves!
-Igen,Uram!
Rögzítette a kezeimet és lábaimat is meglehetősen nagy terpeszben.
Ostort vett a kezébe.
-30.-közönbösen kijelentette.
-És mindezt egy jó akarat miatt?-nem hagyhattam ki,de azért félénken hagyták el a szavak a számat.
-Elmondom,hogy mi miatt: mert nincs beleszólásod bizonyos dolgokba,és ezt meg is kell jegyezned. Ez már nem az első ilyen alkalmad. Ha a fejedbe eddig nem vésted be,akkor most helyetted én megteszem,csak egy apró különbséggel. A bőrödben lesz nyoma.
Neki is látott a 30 ostorcsapásnak. Comb,fenék. Nem kímélt. Persze a billogot kikerülte,nagyon vigyázott. Az utolsó 10-et már nehézkesen tűrtem.
Egy gyors simogatás után a korbácsot vette a kezébe.
-30.
Comb,fenék,hát...Hát,fenék,comb.
Minden erejét beleadhatta,hiszen ez nem volt kellemes, pedig a korbács a kedvenceim közé tartozik. Tudom,tudom, a büntetés nem a kellemest szolgálja,hanem a hasznosat. Bár valahogy most nem érzem úgy,hogy okulnék belőle...
Miközben gondolkoztam,és próbáltam figyelmen kívül hagyni a sajgó fájdalmat sikertelenül, addig Kai ismét egy új fenyítőt keresett.
Választása a lovagló pálcára esett.
Hát ez fasza,én meg fogok dögleni.
Már így is rohadtul fájnak a helyek.
-30.-ja, ezt már vártam.-De most csak a seggedre.
Ezt nee..a jelenlegi álláspont szerint mindjárt bőgni fogok.
Ahogy megjósoltam, az első 5 ütés után kitört belőlem a sikoltó sírás. Kapálózni kezdtem, ám a béklyók természetesen akadályoztak.
Az ütések egyre nehezültek. Tudom,hogyha rinyálni kezdek,Kai akkor se másít a döntésén. Strict & hard.
Annyira fáj már,hogy nem bírok ki még 15-öt.
-Nem bírom már!-a sírástól fulladozni kezdtem. Az utolsó ütések hasítottak.
-Látod,hogy bírod!
-Bocsáss meg,hogy beleszóltam abba,ami nem az én dolgom volt.
-Most már csak jól fog esni a puncid kényeztetése,jól mondom?
-Igen.
-Igen,ki?-a hajamnál fogva hátra húzta a fejem egy erős mozdulattal.
-Igen,Uram!
-Azért menjünk biztosra!
Elővett egy bogyós végű sokágú korbácsot.
Kitört belőlem egy kisebb hiszti. Próbáltam összébb zárni a lábaimat,de sehogy nem sikerült.
-Újabb 30?-kérdeztem gúnyolódva.
-Annyit akarsz?
-Nem.-megszeppentem.
-Áruld el nekem,mennyit szeretnél,édesem?
Tudom,hogy ha azt mondom,semennyit, akkor az súlyos következménnyel jár.
-15-öt.
-Legyen 20 a biztonság kedvéért!
Annyira fáj már mindenem...Elhagyott az erőm is, már csak a rögzítések tartanak.
-Ugye tudod,hogy ez érted van?-kérdezte Kai.Bólintottam.-Mi tehát ilyenkor a teendőd?
-Megköszönni.-sírtam.
-Okos vagy. Ezt már szeretem. Kezdjük is, ne húzzuk az időt!

A terpeszem tökéletes pozíció volt a puncimra szánt korbácsütésekhez. Malakai hozzá látott.
-Köszönöm.-suttogtam.
-Hangosabban!-erősebbet adott.
-Köszönöm!-kiáltottam.
A vége felé már szinte ordítássá,sikollyá vált a hangom. Egyre jobban bőgtem. A befejezésnél befulladtam és szaggatottan is vettem a levegőt. Kai eloldozott,és a karjába szinte holtként zuhantam bele. Kaptam már ilyen szinten büntetést,sőt! De jelenleg elég rosszul viselem. A foteljébe tett. Először az életben. Nahát!!!
Zsebkendőt nyújtott és egy nagy pohár vizet. Gondoskodó,figyelmes.
-Szeretlek,drága Kai.
-Én is szeretlek,Alina!-megcsókolt.
Ellenőrizte a puncimat. 1-2 helyen vérzett,és a csiklómat is érte a korbács,de szerencsére csak épphogy. Puszikat adott rá,amivel máris enyhült a fájdalom. 1-2 perc elteltével a fotelből visszahelyezett az ágyra Kate elé, és a kezeimet, lábaimat ismét fixálta.
Miközben Kate nyalt,az Uram az ő popsiját simogatta egy lovagló pálcával. Ez a nőszemély még azt a minimális fájdalmat is alig bírta elviselni. Pedig hű,mennyit fog kapni...na igen,ez megint nem az én dolgom.
Becsukom a szemem. Nagyon sajog és ég a puncim. Érzékeny,és mozgolódom,amivel szegény Kate dolgát nem igazán könnyítem meg.

Kicsit sok időbe telt,de Kate eljuttatott a csúcsra. A lábaim remegtek.
-Köszönöm. Köszönöm.-próbáltam egyenletesen venni a levegőt.

Kai kiszabadítja Kate kezét a bilincsből. A szoba közepére állítja, és parancsot ad neki,mire ő letérdel, s kezeit a tarkójára teszi összefonva.
Ez alatt az Uram eloldoz,és mellém fekszik.
-Tedd a fejed felé a kezeid,és kulcsold össze!-utasít.
A nyakamra fog. Szorít. Hamar elenged,ami kissé csalódásként ér.
Most a számra tapasztja egyik kezét, de nincs következmény. Ez egy olyan helyzet,amikor a semmit tevés nagyobb kín...
-Szeretnéd?-vigyorog. Látszólag jobb a hangulata.
-Igen.
-Igen,ki?-megpofoz.
-Igen,drága Uram! Kérlek, fossz meg a levegőmtől!
Ahogy kimondom,egyik keze a számon, másikkal az orromat fogja be. Szemkontaktus; mélyen fürkésszük egymás tekintetét. Ahogy elenged, azonnal smárolunk. Belőle éledek újra.
A melleimről leveszi a csipeszeket, majd újra a számon és orromon a keze. Ismét hosszasan csókolózunk.
-Köszönöm,Uram!
Megsimogatja arcomat, és a sajgó melleimre puszit nyom.
-Szeretlek,Uram!
-Én is szeretlek,drága Alina!