Vidéki varázs 3.

Mialatt Zsolt megtette a házig vezető néhány lépést, felpillantott az épületre. Pár dolog a megelőző beszélgetés fényében megvilágosodott előtte.
"Már tegnap feltűnt, hogy a ház külseje ellentétben áll a belső kialakítás és felszereltség modernségével. Nyilván szándékosan építették régies külleműre. És most már azt is sejtem, hogy odabenn miért találtam több helyen is a falba betonozott vaskarikákat..."

A férfi belépett új otthonába. A kutyalány pedig még a tornácra vezető három lépcsőfokon is négykézláb felmászva, engedelmesen követte. Zsolt leült a kanapéra, a lány pedig eléje a szőnyegre. Nagy barna szemeivel várakozóan nézett újdonsült gazdijára.
- Mit szeretnél? - kérdezte a férfi.
A kutyalány nem válaszolt, csupán egyik kezével - jobban mondva mellső mancsával - a nyakörvéhez ért, aztán visszaengedte a földre.
- Még kezdő vagyok ebben a műfajban - folytatta Zsolt egy vallomással, nem igazán értve a lány testbeszédét. - Szívesen megtudnám, hogy te hogy kerültél ide, milyen motivációkkal, lelki beállítottsággal. Mennyire érzed jól magad a szerepedben? És hasonlók... - látta, hogy a lány ismét a nyakörvét babrálja. - Tudsz egyáltalán beszélni?

Mivel válasz továbbra sem érkezett, a férfi elgondolkodott. Végül hirtelen világosság gyúlt elméjében. Kivette zsebéből az Istvántól kapott kulcsot, beleillesztette a lány nyakörvén fityegő lakatba, kinyitotta, és levette a fényesre polírozott, széles, merev fémből készült szerkezetet. Amint a nyakörv lekerült, a lány elmosolyodott.
- Most már beszélhetek, persze csak ha engedélyezi az uraság.
- Igen, megengedem. Tényleg érdekel mindaz, amit az előbb kérdeztem. És légy szíves tegezz te is!
- Köszönöm, gazdám! És hát, ez egy elég hosszú történet. Be kell vallanom, hogy életem első húsz évére nem lehetek túlzottan büszke. Középiskolában utáltam tanulni, lusta is voltam hozzá, jobban érdekelt a bulizás, a barátnőzés és a vásárolgatás. Aztán amikor megbuktam az érettségin, és nem voltam hajlandó sem újra nekiveselkedni, sem rendes munkát vállalni, a szüleimtől megkaptam, hogy lusta, szófogadatlan, semmirekellő vagyok, és kiraktak otthonról, hogy álljak meg a saját lábamon. Ekkor kezdtem másik szenvedélyemnek, a szexnek hódolni. Némi pénzért cserébe szoptam, dugtam bárkivel, igazi kis kurva voltam. Jól megéltem ebből, de némi idő elteltével az már szöget ütött a fejembe, hogy egyetlen barátom sem volt. A lányok lenéztek, a pasik kihasználtak. Eltöprengtem ezen, próbáltam megváltozni, de idővel ráébredtem, hogy élvezem az alávetettséget, ha úgy használnak, ahogy akarnak. Nem is szerettem volna lemondani erről. Viszont abban is volt bőven igazság, hogy lusta és neveletlen vagyok, amin nem lett volna rossz változtatni. Amikor erre a két kérdésre kerestem a választ, véletlenül rábukkantam a közös megoldásra. Kettő az egyben. István úr rendre tanított, egyúttal vissza is élt a helyzetével, amikor kedve szottyant.
- Nagyon érdekes - reagált Zsolt. - No és mióta vagy itt? Hogyan zajlott a nevelésed?
- Már három éve vagyok kutyalány. István úr pedig nagyon egyszerű, de hatékony módon nevelt. Kiderítette, hogy mik a vágyaim, és ha nem megfelelően viselkedtem, nem juthattam kielégüléshez. Sem lelki, sem testi síkon. Rám adta ezt a nyakörvet, elmondta a szabályokat. Ha rajtam van, nem beszélhetek, nem állhatok fel, nem mászhatok rá a bútorokra, ilyesmi. És persze követem az utasításokat. Ha rendesem viselkedem, akkor pont olyan módon és erővel fenyít meg, amit imádok, pont úgy erőszakol meg, ahogy szeretem. De ha engedetlen voltam, kiláncolt a falhoz, vagy az udvaron egy fához, és pont az volt a büntetésem, hogy semmit sem tett velem, vagy éppen ellenkezőleg, úgy elvert, vagy úgy teletömte a testnyílásaim, hogy az már sok volt, és sírtam a fájdalomtól. De mindig használt a büntetés és a jutalom is. Úgy érzem, immár eléggé jólnevelt vagyok. Nem is szeretek sokáig nyakörv nélkül lenni... - huncut mosoly suhant át arcán. - Már csak annyit szeretnék mondani, hogy ha ápolt, tiszta, borotvált szobakutyusnak akarsz, akkor légy szíves szerezz be számomra tisztálkodószereket, és vedd le a nyakörvem, ha elmehetek használni is ezeket. Ha pedig másként gondolod, ugyanúgy leszek kivert, elhanyagolt kutya is - a lány elhallgatott, befejezte beszámolóját.
- Rendben, értem - bólintott a férfi. - Most már csak egyet árulj el! Hogy hívnak?
- Gabriella.

Zsolt immár minden fontosat megtudott. Visszatette a lány nyakába a nyakörvet, a lakatot is rápattintotta, nehogy levehesse.
- Ideje lenne enni valamit - vélte a férfi.
Gabi pedig egyetértően vakkantott. Zsolt szétnézett a hűtőben. Meglátott egy csomag bécsi virslit. Úgy döntött, hogy ezt fogja megfőzni. Amint elkészült, kivett néhányat a jó hosszú és vastag virslikből, és a lány elé lépett. Gabi pitizve felemelte mellső végtagjait.
- Nono! A jutalmat előbb ki kell érdemelni! - figyelmeztette a férfi.
Eztán ő is letérdelt a szőnyegre a lány mögé, és az egyik virslit becsúsztatta Gabi puncijába. Először csak lassan, finoman, kicsit, utána egyre gyorsabban és mélyebbre. A lány kéjesen pucsított. Zsolt hamarosan még egy virslit dugott a másik mellé, aztán egy harmadikat is. Gabi egyre jobban élvezte, ahogy feszült a puncija. Amikor pedig a férfi a virslivel dugás mellett a másik kezével még a csiklóját is elkezdte dörzsölni, egyre hangosabban nyögdécselt. Zsolt szándékosan egyre gyorsabban, egyre mélyebbre nyomta a virsliket, egyre erőteljesebben dörzsölte a lány csiklóját, aki hamarosan hangosan sikítva hatalmasat élvezett. A férfi azonban ennyivel nem elégedett meg. A virsliket Gabi puncijában hagyva felült a kanapé szélére, és kigombolta a nadrágját.
- Most te jössz - célozgatott.
A lány azonnal vette a lapot, és gazdija elé térdepelve szopni kezdte annak kőkeményen meredő farkát. Zsolt hihetetlenül élvezte. Egyrészt Gabi nagyon jól, átéléssel, mélytorkosan szopott, másrészt a férfi évek óta csak a jobb kezét élvezhette, ami azért mégsem ugyanolyan... Nemsokára ő is érezte, hogy közeledik az orgazmus pillanata. Leállította a lányt, felugrott, kihúzta Gabiból a virsliket, aztán már csak néhányat kellett kézzel rántania péniszén, hogy kilövelljen a jókora mennyiségű fehér sperma. Amellyel pontosan a virslikre célzott. Végül az élelmet letette a padlócsempére.
- Tessék, virsli mártással. Jó étvágyat! - simogatta meg a kutyalány buksiját.
Gabi nem kérette magát. Négykézláb állva lehajolt, és falatozni kezdtett, kezeit természetesen nem használva az evéshez. Látszott szemein a hála, az átélés, a kielégülés, hogy nagyon tetszik neki ez a bánásmód, jutalomként éli meg az egészet elejétől a végéig. Zsolt sem bírt elszakadni a látványtól, fenemód izgatónak találta, ahogy a lány látható élvezettel eszi a punciváladékkal és spermával összekent ételt. Amikor végzett, még a padlót is tisztára nyalta utána.
- Jó kutyus vagy! - dicsérte meg Zsolt.
Ez a műsor bőven kárpótolta azért, hogy időközben a saját virsliadagja kihült... Kezdett rákapni ennek az életformának az ízére...

(folytatás következik)