Munkahelyi kaland

Nagyon régóta foglalkoztatott a BDSM világa, de valahogy soha nem voltam az a klasszikus sub pasi, aki arra gerjed, ha minél jobban megalázzák. Talán valahol némi fétishizmuz, a nylon harisnyás női lábak iránt, valamint némi mazochizmus, ami cbt-n belül jobbára ki is merült. Az ismerkedéseim jobbára 2-3 levélváltás után ki is merült, hisz amit én szeretnék, az Úrnők kevésbé. Kitartóan keresgéltem, egyre több időt eltöltve társkereső oldalakon. Mivel nagyon resteltem magam, nagy műgonddal intéztem, hogy a környezetem még véletlenül se szerezzen tudomást. Viszont kezdett a vágy eluralkodni fölöttem, így váltam egyre óvatlanabbá. A munkahelyi gépemről is egyre többször jelentkeztem be ilyen oldalakra. Egy alkalommal azonban pont böngészés közben hivatott az irodájába a főnököm a helyettesítéseket megbeszélni, így már nem volt időm kijelentkezni, csak gyorsan ledobtam tálcára. Kb. 10-15 percet töltöttem az irodájában. Mikor visszaértem, azon nyomban kijelentkeztem, és bezártam a böngészőt. Már-már kezdtem megnyugodni, hogy megúsztam, mikor a telefonomon megjelent a karikában a kolléganőm fényképe. Furcsa volt, mert kb. 5 méterre ül tőlem, és ritkán szoktun ily mód kommunikálni, pláne nem munkaidőben. Félve rányomtam a karikára, és egyből elsápadram. A moniror kijelzőjének fényképe tárult elém. Alatta egy üzenettel, "ha nem akarod, hogy nyilvánosságra kerüljön, munkaidő után maradj benn". Egész nap lesütött fejjel dolgoztam, rá sem mertem nézni, pedig előtte gyakran megakadt rajta a tekintetem, szemrevaló teremtés. Nagyon lassan telt az idő, minden perc egy órának tűnt. Aztán eljött délután 4 óra, mikor az emberek lassan elkezdtek hazaszivárogni. Fél öt lehetett, mire ketten maradtunk, és a főnök. A főnök megkérdezte, hogy nem akarunk lelépni, letelt a munkaidő. Andrea válaszolt helyettem is, hogy befejezzük a projektet, és már megyünk is. A főnök rábólintva annyit mondott, hogy oké, de majd jól zárjuk be az ajtókat. Ahogy kilépett az ajtón, Andrea ráfordította a kulcsot. Kettesben maradtunk. Hallottam ahogy jön vissza a cipője kopogásából. Nevetve odajött hozzám, egyik kezével megszorította az államat, a másikkal elkezdett pofozgatni, és gúnyos hangsúllyal megkérdezte, hogy te is subocska vagy? Csak annyi jött ki félszen, hogy igen. Abban a pillanatban egy akkora pofont kaptam, "rossz válasz, igen ÚRNŐM", jött a válasz. Halkan tudtam csak kimondani, igen Úrnöm. Csattant a következő pofon, és a válasz, "nem hallom". Amilyen hangosan csak tudtam, válaszoltam: igen Úrnőm! A következő pillanatban beletérdelt a farkamba. Ettől egyből összegörnyedtem. Vetkőzz, jött a felszólítás! Amilyen gyorsan csak tudtam leszórtam a gönceimet. Ülj a földre, jött a parancs! Odalépett hozzám, és teljes erőből elkezdte taposni a farkam, és a heréimet. Egyből feljajgattam, mire jött a pofon. "Ne vísíts már mint egy malac"! Próbáltam csönben maradni, már amennyire tudtam. Miután befejezte a taposást, lerúgta a cipőjét, és a lábát a számhoz nyomta, "nyald a talpam" utasítással. Két kézzel megfogtam a talpát, és elkezdtem csókolgatni és nyalogatni. Nagyon kellemes érzés volt, ahogy a harisnya simogatja a nyelvemet. A következő pillanatban egy villanásra lettem figyelmes. Felnéztem, és megláttam a kezében a telefonját. Befejezheted, jött a válasz! Odalépett hozzám, és megmutatta a képet. Tökéletesre sikeredett, egyértelműen kivehető volt az arcom, ahogy egy női lábat nyalogatok. Tetszik? jött a kérdés, és egyből válaszoltam, hogy igen Űrnőm! Két választásod van! Vagy gondoskodom róla, hogy ez a fotó napvilágot lásson, vagy pedig innentől a szolgám lesz a nap minden órájában, ameddig én úgy akarom! Nehéz volt a válasz, mely ily mértékben nem szerettem volna belefolyni a BDSM-be, de némi hezitálás után "igen Úrnőm, leszek a hűséges szolgája". Mosolyogva elővett a táskájából egy erényövet, felhelyezte,. Öltözz, és menj haza, és várd míg kereslek! Felöltöztem, megcsókoltam a lábát, és búcsúzóul annyit mondtam, hogy hálás vagyok Úrnőm, hogy Önt szolgálhatom.