A 408-as szoba

A lány némán hosszú percekig bámulta a kulcsot, majd egy gyors mozdulattal megragadta és elindult a lift irányába. A lift a negyedik emeleten megállt. Hamar megtalálta a 408-as szobát. A kulcs fordult a zárban és az ajtó kinyílt.

Cipőjét levette és lassan besétált a szobába. A szoba meglehetősen kicsi volt de gyönyörű kilátás nyílt az öbölre. Végigsétált a kis szobán és kilépett az erkélyre. Behunyta szemét és hagyta, hogy a tenger illata körülölelje őt. Szerette ezeket a nyári, hűvös estéket és a város elnyúló zajait. Valahol ő is érezte, hogy nem marad itt sokáig mert a szíve hazahúzta őt. Becsukta az erkélyajtót és elhúzta a függönyt. Odasétált az ágy elé, letérdelt és várakozott.

Az ajtó lassan, enyhe nyikorgó zajt keltve kinyílt. A férfi komótos, lassú léptekkel sétált el a szoba közepéig. A hűtőt kinyitotta és egy pohár whiskey-t töltött magának. Mindig is szerette a whiskey-t de csak szigorúan az ír fajtát. Leült a fotelba az ággyal szemben.

- Gyere közelebb hozzám. - mondta a férfi.

A lány négykézláb mászva elindult a férfi irányába. Odatérdelt mellé és fejét a férfi térdére hajtotta.

Ahogy a whiskey-t ízlelgette úgy ízlelgette mélykék szempárjával a lányt is. Hosszú barna haja a válla alá ért és barna szemei ártatlanságot sugároztak.

- Vetkőzz le. Nagyon lassan. - hangzott el a következő utasítás.

Mikor az utolsó ruhadarab is lekerült a lányról a férfi magához húzta, beletúrt a hajába és megsimította az arcát. Az üres poharát az asztalra helyezte és kezét nyújtva felsegítette a lányt a földről.

- Feküdj ide a térdemre. - szólt a férfi.

A lány odahasalt a férfi térdére, kezeit a háta mögé fonta és behunyta a szemét. Először finom simításokat érzett a gömbölyded hátsóján majd hirtelen egy nagy ütés csattant rajta. Majd az ütés helyét egy forró csók nyugtatta meg.

- Mindig is szerettem, hogy ennyire érzékenyen és fehér a bőröd. Imádom nézni, hogy milyen hamar megjelennek a nyomaim rajta. - kedveskedett a férfi.

Az ütések folytatódtak és a lány felszisszent fájdalmában. Rövid idő alatt lángvörössé vált a feneke.

A férfi ajkai alatt izott a vörös felület. Szerette érezni azt a forróságot.

- Feküdj az ágyra nagy terpeszben. - mondta a férfi.

A lány odasétált az ágyra és lefeküdt a hátára. Lábait szétnyitotta és hamar észrevehetővé vált a csillogás a punciján. Tocsogott a nedvességtől. Keze lejjebb csúszott testén és maga is megtapasztalta milyen nedvessé vált a fenekeléstől.

A férfi azonnal odaugrott hozzá és egyik kezével elkapta a hajánál fogva a másikkal pedig egy pofont adott a lánynak.

- Ki mondta, hogy magadhoz érhetsz? Akkor nyúlhatsz magadhoz ha én azt mondtam. - mondta a férfi dühösen.
- Ne haragudj rám. - mondta a lány lesütött szemekkel.
- Nem haragszom rád. De ezért büntetés jár. - válaszolt a férfi és megsimította a lány kipirosodott arcát.

A férfi lehúzta a sliccét és elővette a már duzzadó kemény farkát. Szó nélkül tövig hatolt a lányban. Elkezdte vadul baszni. A lány most már nem csak tudta, hanem érezte is, hogy ez lesz az utolsó találkozásuk. Ilyen keményen és állatiasan sosem baszták még meg. Hangosan nyögött de hangosabbnak bizonyult ahogy a férfi csípője hozzácsapódott a puncijához.

- Most már magadhoz nyúlhatsz. Látni akarom ahogy elmész alattam! - mondta a férfi félig nyögve.

A lány elkezdte hevesen dörzsölni a csiklóját. Puncija összeszűkült és ömlött belőle a nedvesség majd egy kéjes sikolyt hallatva elélvezett. A férfi meglovagolva a lány orgazmusát elkezdte hevesebben mozgatni a csípőjét és hatalmasat élvezett a lányba. Az izzadt teste szinte rároskadt a lányéra. Szíve hevesen dobogott. Rámosolygott a lányra és megcsókolta.

Elterültek egymás mellett az ágyon. A lány odabújt a férfihoz aki átkarolta őt.

- Köszönöm, hogy végül nem mentél el és maradtál. Köszönöm, hogy velem töltöd ezt az estét. Gyönyörű vagy kedvesem.- a férfi szavai mint egy gyönyörűen megírt blason úgy simogatták a lány testét és lelkét.
- Ne köszönj semmit, ne szólj semmit. Őrizzük meg ezt az estét így egymásba karolva. - válaszolt a lány.

A lány mosolygó szemekkel figyelte a férfit. Kezei simogatták az arcot amelyen oly sok nyom van. Tapasztalat, szomorúság, boldogság, kor. Ujja hegyével apránként végigsimította a mély barázdákat és összeszámolta őket. Tizenhárom. Ennyit számolt. Ezt a számot örökre emlékezetébe vési és ha egyszer újra találkoznának akkor megszámolja ezeket újra.