Vidéki varázs 1.

Zsolt lakásában vendégség volt, így a kis, másfél szobás panellakás meglehetősen zsúfolttá vált. Amint látta, hogy fogynak az asztalon lévő rágcsálnivalók és üdítőitalok, férfi jó házigazdához illőn felállt, és a konyha felé vette az irányt, utánanézni, hogy mit tudna még felkínálni jelen lévő ismerőseinek, rokonainak. Épp csak az első szekrényt nyitotta ki, amikor barátnője, Andi, segítő szándékkal utána jött.

Zsolt pillantása tetőtől talpig végigsiklott a fiatal, huszonéves lányon. Nem volt sem magas, sem alacsony, viszont vékony alkatával, apró melleivel és állandó mosolyával, amely szinte folyamatosan látni engedte hófehér fogsorát is, elvarázsolta a férfit, ez a típus volt az esete. Ezt csak erősítette játékos, bohókás, kicsit hebehurgya, de mégis vicces, imándnivaló jelleme.

A fiatal férfi felizgult, és hirtelen még az is kiment a fejéből, hogy a szomszéd szobában számos vendég tartózkodik, többek között Andi szülei.
- Nem szopnál le? - kérdezte hétköznapi hanghordozással, mintha ez a lehető legtermészetesebb volna az adott helyzetben.
- Itt, azonnal? - hökkent meg a lány.
- Miért ne? - vágta rá Zsolt.

Andi csak néhány pillanatig hezitált, aztán letérdelt, és nekilátott kibontani barátja sliccét, előhalászni szerszámát. Már nyitotta a száját, amikor szeme sarkából mozgást vett észre. Apja jelent meg az előszobában, talán csak meg akarta nézni, mi tart ilyen sokáig a fiataloknak. Az idősebb férfi szemei csodálkozóan elkerekedtek, de nem szólt semmit, tapintatosan visszafordult a nappali felé. A lány pedig ott folytatta, ahol abbahagyta. Rábukott a kőkeményen meredő faszra, és fejét előre-hátra mozgatva kényeztette pasiját. Amikor Andi némi bemelegítés után mélytorkosan tövig nyelte a péniszt, Zsolt kéjesen felnyögött. Fantasztikus érzés volt, ahogy makkja minden egyes mozdulatsornál előbb elakadt a lány szűk torkánál, aztán némi erőkifejtés és kellemes szorító érzés után átpattanva mégis meglódult, és átcsusszant a szűkületen. Nagyon gyorsan közeledett a csúcshoz. De nem akart ennyire gyorsan eljutni odáig. Így kihúzta farkát Andi szájából, felállította a lányt, felemelte szoknyáját, félrehúzta bugyiját, végül az ölébe kapta és a falnak támasztva belehatolt puncijába. Először lassan, majd egyre gyorsabban, egyre hevesebben, egyre erősebb lökésekkel dugta a lányt. Most már mindketten sóhajtoztak, nyögdécseltek. Közel egyszerre értek a csúcsra. Andi remegve akkorát élvezett, hogy még a szeme is fennakadt, Zsolt pedig ettől az izgató látványtól lépte át azt a küszöböt, ahonnan már nem volt visszaút, és telelőtte spermával barátnője punciját.

Zsolt kinyitotta szemeit, a plafonra vetült tekintete. Azon csodálkozott, hogy miért van fekvő helyzetben. Amint kissé magához tért, ráeszmélt, hogy az ágyában fekszik, mellette nincs senki, és az egészet csak álmodta. Elkomorodott.

"Évek óta nincs senkim, egy nagy csődtömeg vagyok - morfondírozott. - Nem csoda, hogy folyton szexuális töltetű álmaim vannak. Andi... Jó tíz év telt már el azóta, hogy utoljára láttam. De sose volt "úgy" a barátnőm. Egy internetes társkeresőn ismerkedtünk meg, néhányszor randiztunk, de két oka is volt, hogy nem vált komolyabbá a kapcsolatunk. Külsőre ugyan nagyon tetszett, de akkoriban nem találtam annyira megnyerőnek a gyerekes viselkedését. Másrészt ő úgy ismerkedett, hogy volt közben pasija. Állitólag ugyan már a végét járta a kapcsolat, de mégis volt. Én pedig hülye módon túlzottan "úriemberként" akartam viselkedni, így amikor megkérdezte, hogy szeretném-e, hogy miattam elhagyja a pasiját, nem azt mondtam, hogy "igen", hanem azt, hogy ezt nem dönthetem el helyette. Így végül inkább baráti síkra terelődött a kapcsolatunk, és amikor megismerkedett az új pasijával, a barátság is elhalt lassan. Most már bánom, hogy így elszalasztottam a lehetőséget. Legalább már kipróbáltuk volna, hogy össze tudunk-e csiszolódni ahelyett, hogy légbőlkapott előfeltevésekre alapoztam kételyeket, és valami béna álerkölcsre építve "úriembereskedtem", noha ezt ő egyáltalán nem várta el. Utólag persze könnyű tisztán látni, de akkor zavarban voltam, határozatlankodtam, el is csesztem." - összegezte gondolatban Zsolt.

De akármilyen szomorú is volt a történet, Andira visszaemlékezve bizseregve megmerevedett a farka, hát kénytelen-kelletlen magához nyúlt, és a lányról fantáziálva kiverte magának.

Végül felkelt, és megkísérelt nekiveselkedni a szürke hétköznapoknak. Leült a laptopja elé, és munkához látott. Zsolt ugyanis író volt. Vagy talán helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy szeretett volna író lenni. Írt ugyanis jó pár hosszabb-rövidebb történetet, de nehezen tudott publikálási lehetőségekhez jutni, így alig volt jövedelme. Alig futotta belőle budapesti kis panellakásának fenntartására és némi élelemre. Egyszóval a munka sem tartozott élete sikeres területei közé. De a férfi most nem ezen töprengett, hanem hogy miként folytassa félbehagyott regényét. Eszébe jutottak a megfelelőnek érzett szavak. Ujjait a billentyűzet fölé helyezte. Ekkor felberregett a fúrókalapács semmivel össze nem téveszthető zaja valahonnan a szomszédból. Minden ihlet szertefoszlott.

- A picsába! - ugrott fel székéről. - Elegem van ebből az egészből! Nem elég, hogy magányos vagyok, de még a munkámat sem tudom elvégezni...

Ez alkalommal annyira felhúzta magát, hogy eldöntötte, változtatnia kell életén. Első lépésként elhatározta, hogy eladja zajos, egérlyukszerű városi lakását, és kiköltözik vidékre. Úgy vélte, a nyugodt, csendes, jó levegőjű környezetben sokkal termékenyebben tudja majd írói tevékenységét végezni. És hátha ez más pozitív eseményt is bevonz életébe.

Ennek szellemében meghirdette eladásra lakását, és talált is helyette egy apró de barátságos kertes házat Budától nem messze egy erdő közepén fekvő falucskában. Annyira felfokozott hangulatban volt, annyira bízott a sorsszerűségben, vagy épp az ösztöneiben, hogy személyesen meg sem tekintette az ingatlant, csak kifizette az árát, és kibérelt egy bútorszállító teherautót.

(folytatás következik)