Ázsiai mese, ami azért nem volt mese… (5)

Bátár két korbácsa külön-külön haladt végig Huj-on s nem keresztezte sem egymást. A srác jól hallhatóan sziszegett ezért, ennek következtében. Most hirtelen váltott az ütem s szinte pergett a két korbács a kezében és alaposan végigverte a hátát és popóit, amelyek jól ki is vörösödtek. A srác már szinte üvöltött, mikor hirtelen vége lett a korbácsolásnak. A Mester hozott egy vödör vizet és a srác hátára locsolta. Az ott maradt felkötve és csöpögött róla a víz, no meg a verítékis.
Most Bátár Mester körbejárta, de elégedetlenül rázta a fejét, mint aki korholja magát, hogy így elverte, mert nem tudja folytatni Vele a bemutatóját. Ekkor hirtelen megállt Zsombor előtt, mereven nézte, majd meghajolva felém megkérdezte lágy, érdekes kiejtéssel, hogy kölcsön veheti-e Zsombort a további bemutatójához? Bólintottam és Zsombi is, akit közben Bátár Mester felé lódítottam a kezemmel.
Az szinte a Mester elé esett a földre, de az már kapta is el, hátra csavarta a kezét és intett közben Zé és Ji-nek is, akik odaléptek és két oldalról a karjainál lefogták Zsombit. Most a Mester egy kis dobogót tolt a középre, amin négy rúd állt az égnek meredve. Mindenki csodálkozott, de a Mester már intett, a sráccal a többiek is felléptek a dobogóra és a srácot úgy állították, hogy a négy rúd közé kerüljön. Ekkor a Mester már hozta is a kisebb rudakat és szinte körül vette azokkal az áldozatát, akit a csuklóinál, bokáinál, no meg a combjainál ki is kötözött a rudakhoz, így nem tudott szinte meg sem moccanni. Ekkor leparancsolta a két segítőt és már újra szembe állt áldozatával, akit most hosszú, égő gyertyával „csiklandozott” úgy, hogy a gyertya lángja hol itt, hol ott érte, pontosabban nem érte el a testét, de látszott, hogy a „lángja”, forrósága érződik. A delikvens próbált elhúzódni, de nem sok sikerrel.
Most elővarázsolt különféle bőr pertliket s fapálcikákat s azokkal megkötözte a delikvense farkincáját a farktőnél úgy, hogy a golyóit is külön-külön megkötözte, „befogta2 a fa pálcák közé, majd egy szélesebb csipeszt vett elő és azt a farkinca aljára csíptette. Most fa- és műanyag csipeszekkel csipeszelte végig – már ahol tudta – a golyóit és fa csipeszekkel a hónaljától lefele a lágyékáig mindkét oldalon, de ezek a csipeszek egymáshoz voltak kötve.
Mikor végzett, vette az egyik korbácsot és meg”ütögette” a csipeszeket és a közöttük lévő bőrfelületet, majd közben szinte észrevétlenül a csipeszeket összekötő zsinegek végeit a csuklójára tekerte és egy pillanat alatt lerántotta az összes csipeszt a srácról. Az feljajdult erre, de utána már csak sziszegett. A nézők meg elragadtatással tapsoltak a mutatványnak.
Most újra vette a korbácsot a kezébe és egyenként leverte a még rajta maradókat is Zsombiról, aki kissé görnyedten, de fellélegezve állt ott, megszabadulva a csipeszektől, de a rudaktól nem. Most mintha farkasszemet néztek volna, majd végül a Mester döntött és mozdult is. Hirtelen a dobogón, de a srác mögött termett, erősen belemarkolt a hajába, szinte hátra kényszerítve ezzel a fejét, így a teste is meghajolt kikötve. Most elengedte a haját, majd szinte ugyanazzal a mozdulattal előre lökte a fejét, a hátára téve a kezét nyomta tovább a felsőtestet előre és kigombolva a nadrágját szorosan mögé állt, majd átkulcsolta a mellénél és döfte is már belé a sajátját. Most kezével oda parancsolta az egyik előző segítőjét, Ji-t a srác elé és mutatta, hogy szopja erősen, amit az meg is tett. Zsombor a kettős hatásra sziszegett, izgett-mozgott, ahogyan tudott, de sok lehetősége nem volt erre. A Mester most mindkét kezével a hátát nyomta, szinte derékból meghajlította és mutatta a segítőjének, hogy szopassa magát. Úgy is lett. Ez is tartott egy ideig, de látszott a srác kezd kimerülni, mire megmozdult, így a Mester is megértette, hogy ezt a delikvenst el kell engednie, ezért lelépett a dobogóról, a segítőt is leparancsolta és a delikvenssel együtt elgurította a sarokba.
Közben már lépett is és oldozta Huj még mindig csüngő testét a plafonról lógó kötelekről úgy, hogy feloldotta a padlóhoz rögzítetteket és így a karjai felemelkedhettek, kicsúszhattak a karikákból és földet ért a teste. Kicsit összegörnyedt, ahogyan padlót fogott, kissé kábán állt Huj, de a Mester nem sok időt hagyott számára a tétlenkedésre. (Ahogy a sarokba ért a dobogó, Zé már oda is lépett és leoldozta a rajta lévő Zsombit, akit le is segített, így a dobogó újra felszabadult.)
A Mester a dobogóért nyúlt, visszarántotta az üres dobogót középre és már intette is fel rá az ott állót, hozzákötözve kezeit és lábait a rudakhoz. Most odakormányozta Hujt a kör szélén álló Zé elé. Az egy darabig csak nézett, míg kapcsolt és kigombolta a nadrágját, elővette a farkát és az előtte lévő szájába nyomta, miközben maga is mozgott ütemre. Hallani lehetett a cuppogást, a szopás zaját, hangjait. Egy idő múlva, a Mester visszahúzta Hujt a dobogóval és újra fordított, de most elém tolta azt. Tétováztam, míg csak Zsombi nem noszogatott hátulról. Így kigomboltam a nadrágomat és adtam Huj szájába mereven álló farkamat. Azon nem sokat dolgozott, mert hirtelen visszahúztam a magamét s látszott, hogy összerándulok s kilövellek a keleti srác testére.
Bátár még pár dolgot tett Hujjal és Zsombival, de nem sokáig, mert látszott Ő sem és a Subjai sem élvezik a továbbiakat.
Így befejezettnek nyilvánítottam a bemutatókat és visszatértünk a medencébe csobbanni és úszni még, majd lassan mindenki elszivárgott egyedül, vagy a társával aludni.
Másnap reggel korán volt az ébresztő, Zé-nek pláne, mert addigra míg mi keltünk már készen kellett lennie a reggelivel, friss kávéval és teával várva minket.
Én szállítottam vissza Bátárt, Ji-t és Huj-t a városba, de nem engedték, hogy a kolóniáig vigyem Őket.
Megköszönték a tegnapi napot és estét, elköszöntünk.
Többet nem láttuk egymást.
(vége)