Ázsiai mese, ami azért nem volt mese… (4)

Lementünk, Ők előre mentek s Zsombor betette maguk után az ajtót is. Én is átöltöztem s Zé-t megnéztem, aki lánc-bőr mellényt vett fel és kis háromszög bőr farok takarót. Csuklóin bőr bilincsek voltak s azokat rövid lánc és karabiner kapcsolta össze a teste előtt. Én léptem be elsőnek s magam után húztam a pórázon Zé-t. Ezt mondtam közben:
- Mindenkit köszöntök itt, bár nem készültem bemutatóra, de egy Mester mindig kész a tudományát meg- és bemutatni. Tudjátok, hogy Zé a szolgám, nem csak a kertészem, én szoktam kezelni, így könnyebb s nehezebb is lesz nekünk. – míg ezt mondtam, odaléptem Zé-hez, s megindultam vele a szoba közepe felé.
Mikor a középre értünk, akkor oldalról előhoztam egy plafonról függő kötél végén lévő kampót és azt beakasztottam a láncba és lassan meghúztam a kötelet. Egészen addig, míg Zé már szinte lábujjhegyein állt. Ekkor rögzítettem a kötelet és a falról egy egészen vékony lovaglóostort vettem le, mely igen hosszú volt és csak a végén volt kis bojt. Egy golyós pecket hozva azt is rögzítettem Zé szájában és már ütöttem is. Tempósan, gyorsan, szinte alig lehetett látni, csak azt látták a nézők, hogy Zé teste össze- összerándul, ahogy érte a lovaglóostor vége. Kb. húsz ütés után megálltam, közelebb léptem és végig simítottam a testét, ahol érték az ütések, majd megkértem Bátárt fordítson:
- Így kell ezzel ütni, mert alig maradt nyoma most, de ha gyakorlatlanul kezeljük, akkor igen erős nyom marad, inkább csík, mert a bőr alatt felsérül a vérfal és vérömleny is keletkezhet. – hangzott a fordításban.
- Mindig úgy ütünk, hogy a lovaglóostor vége – látjátok ez a kis, puha font rész, a bojt – érje a testet, a bőr felületét, de a merevebb ostor része soha! – folytattam.
Most a lovaglóostort valódi, több szíjas, hosszabb ostorra cseréltem és Zé mögé állva lesújtottam a hátára, majd lassan lejjebb haladva a fenekét csapkodtam meg erősen, végül oldalról pörgetve a combjait is alaposan megdolgoztam körbejárva. Zé már sziszegett, néha próbált elfordulva a korbács elől elmenekülni.
Most intettem Zsombornak, akivel együtt betoltuk a középre a fa bakot és a tetejére rögzítettük a fém éket. Mikor ezzel végeztünk, ráültettem Zé-t a bakra, de úgy, hogy a fém ék a golyói és a vágata alatt legyen s összekötöttem a lábait, de előtte a kötelet is kissé lejjebb engedtem. Most így Zé a fém éken ült. Újra lecsaptam a fenekére a szíjkorbáccsal, de most már számolnia is kellett hangosan, miközben sziszegett, mert az ütés erejétől előre-hátracsúszkált a fém éken, ami eléggé fájdalmas lehetett számára. Húsz ütés után megálltam, teljesen leengedtem a kötelet. Zé csuklóit a fa bakhoz kötöztem alulról, így szinte ráfektettem.
Most a szoba sarkában eddig égő vastagabb gyertyákból vettem fel egyet-egyet és tartalmát Zé hátára öntöttem, fokozatosan. A harmadik gyertya után átkötöztem Zé kezeit, a hátán összekötve és újra felhúztam a kötéllel. Ekkor kipróbáltam, megszilárdult-e már a sztearin? Vettem fel a hosszabb szíjkorbácsot és a gerinc vonalában forgatva vertem le a sztearin darabokat Zé nem kis sziszegése, kiáltozása közepette. Végül még gyorsan oldalt léptem és két hatalmasat sújtottam teljes erőből a fenekére is. Erre Zé szinte „megugrott”, de természetesen nem tudott felemelkedni a lekötésektől. Sikoltozni azonban tudott, ahogy a torkán kifért. Erre a hangra már mindenki felkapta a fejét és sápadtan körbe nézett, és látszott, hogy teljes testében remegnek a nézők is, nem csak Zé.
Visszafordulva Zé-hez, mögé léptem, eloldoztam és letérdeltettem a földre, azaz lenyomtam a fejénél fogva. Kötelet vettem a kezembe és alaposan összekötöztem a csuklóit a bokáihoz, valamint többször a mell-bimbói alatt és felett is, így azok egy csíkban kiemelkedtek. Ez után vettem egy spéci mell-bimbó csipeszt és feltettem rá, de annak végére súlyokkal ellátott másik csipeszeket is tettem, meg is ütögettem, így Zé sziszegett volna, ha tud, de a golyós pecektől alig tudott, így rángatta a csak a testét a kíntól. Most slagot húztam oda, hideg vízzel végig locsoltam Zé testét mindenhol, de különösen a farkincája környékét több irányból is.
Az sziszegett és rángatózott, de már a többiek is, mert őket is érte a víz.
Most a víz locsolását abbahagyva Zé mögé léptem és Zsombortól átvéve a spéci kettős golyós fém kampót bekentem síkosítóval, majd már toltam is be Zé-be. Mikor mindkettő bent volt, akkor a kampó kilógó, ívelt végén lévő karikába kötelet kötöttem és azzal felhúztam Zé-t ánuszánál fogva, így szinte lebegett a csuklóin és az ánuszában lévő kampón. Nevettem és kissé oldalra meg is billentettem, így látszott, hogy elmozdul, leng a föld felett, de golyós pecek hiányában már szabadabban sziszegett, aprókat sikkantott a lengésre. Ekkor újra elé léptem és a szájába dugtam a farkamat s szopattam azt. Zé lassan, de ütemesen szopott.
Feloldottam, de csuklóit újra a hátán összekötve, felhúztam és a lábait is kiengedtem a táv-tartóból és azokat is a fa-bak két oldalához felhúzva rögzítettem. Most vékony mogyorófa pálcát vettem a kezembe és a talpait kezdtem megdolgozni. Zé nyöszörgött, majd már sikoltozott is később. Abbahagyva az ütéseket, a talpait is meggyertyáztam, majd megszilárdulása után onnan is levertem a gyertyamaradékokat. Újra vettem a slagot és most végigöntöztem Zé-t, ami hűtött is, meg izgatta, verte a testét.
Végül egy vékonyabb, de hosszabb gyertyát meggyújtottam az egyik égő gyertyánál és óvatosan, de határozottan Zé ánuszába toltam, mi előtt a két golyós kampót kihúztam belőle. Így az onnan meredt ki, miközben égett s a lefolyó sztearin végig csorgott a gyertyán és végül az ánuszhoz érve szilárdult meg. Zé persze nem bírta ki erősebb sziszegés, nyögdécselés nélkül. Ott hagytam, míg a gyertya végig nem égett, de az utolsó kb. két cm-nél már kivettem a maradékot az ánuszából. Zé fellélegzett, de nem csak ő.
Most kissé szétrugdaltam a lábait, hogy stabilabban legyen, mivel a kezei csuklóban még össze voltak bilincselve, így nem tudott azokkal tágan támaszkodni a padlóra. Kis gondolkodás után a terpesztő-rudat is visszaszereltem Zé-nek, aki kíváncsian, de ijedten nézett körben, mi fog következni. Most Zé hátára ültem és mutattam lassan lépegessen, ahogyan tud, azaz lovagoltam azon, azzal. Pár lépés után azonban, mivel ez nehezen ment, leszálltam és most Zé térdeinél kötöztem át a testét úgy, hogy azok szinte a hasához szorultak. Ekkor újra vettem a kötelet, de még egyet, amit Zé bokáihoz csatoltam, majd a terpesztő-rúd végeinél fogva felhúztam. Zé a kezein támaszkodott volna a földön, padlón, de a lábai már a levegőben voltak. Most mögé léptem és a mogyorófa pálcát kézbe véve ütésre készültem. Sokáig helyezkedem. Csak kicsit lendítettem, de pontosan ütöttem az ánuszára, ánuszrózsájára, mert Zé felordított a fájdalomtól. Több ütés nem is történt, de látszott Zé-n, hogy ez nagyon fájt. Elmagyaráztam a többieknek is, hogy ezt nagyon óvatosan kell végrehajtani, mert nagyon fájdalmas, ha pontos, de pontatlan ütés esetén roncsolódást is okozhat az ánuszban.
Ekkor Zé lábai között, a terpesztő-rúd alatt áthajoltam és felállva már Zé lábai között álltam és „áll”-tam is, így felhúzva Zsombor által odaadott gumit, amit bekentem síkosítóval is, lassan, de határozottan behatoltam hátulról, felülről Zé-be, miközben a hajánál fogva hátra húztam a fejét. Zé néma maradt, majd azért kicsit sziszegett. Mikor teljesen belá hatoltam, ritmikusan mozogni kezdtem benne és közben kezeimmel Zé-t is izgattam, a mell-bimbóit csavargattam, a farkát húzkodtam. Egyszer-egyszer alaposat a fenekére is csaptam a nyitott tenyeremmel. Jó idő múlva látszott, hogy Zé-é is mereven áll már, majd kirobbant belőle, beterítette alatta a padlót, miközben vonaglott a teste és lihegett erősen. Kiléptem a lábai közül, lelocsoltam alaposan, majd eloldoztam és intettem, üljön a sarokba, a dobogóra.
Mindenki várt, zaj sem hallatszott, mikor jeleztem, hogy itt a vége a bemutatómnak.
Kis szünet után, amialatt felmentünk, Bátár következett a saját bemutatójával Huj-on.
Leérve a pincébe azzal szembesültünk, hogy Huj úgy lóg le a mennyezetről, hogy a kötelek végén fa karikák vannak, melyek tartják a srácot a hónaljánál fogva s kezei oldalra nyújtottak, de csuklóinál azért szintén meg vannak kötve, de azok a padlóhoz rögzítettek. Elismerés csendült látva a szép látványt. A srácon volt egy lazán megkötött ágyékkötő, amely ápolt és eltakart. Mikor kigyönyörködtük magunkat, Bátár Mester előlépett, pontosabban a srác mögé és kezébe két hosszú szíjú korbácsot véve, módszeresen kezdte a srácot ütlegelni, kezdve a hátán, majd a popóin, de jutott a combjára és a lábikráira is.
(folyt. köv.)