MIKASA I./1.Rész

A történet kitaláció.

Lássuk csak hol is kezdjem eme történetet. Talán legjobb lesz az elején. Lassan 10 éve élek itt Tokyoban.
Na mindegy. Amikor ide költöztem a szüleimmel nem igen örültem neki. Ott hagyni Los Angelest. Hiányzik még mai napig is.
Tizenöt évesen irattak be engem a szüleim a Yoyogi Nemzeti Gimnáziumba. Meg kell, hogy mondjam nagyon nehéz volt beilleszkedni az osztályba.
Huszonegy évesen érettségiztem le. És őszíntén szólva nem jöttem ki valami jól az osztálytársaimmal. Összesen 5-6 ember volt normális. Bíztam abban, hogy az egyetem ahová megyek nem lesz ennyi agyatlan dinka. A Subasaky egyetemre vettek fel végül. Őszíntén megmondom önöknek egy fokkal volt csak jobb mikor még gimnáziumba jártam. Az egyetem épülete nagyon nagy volt. A termünk olyan nagy és tágas volt mint a bíróságon a tárgyaló terem. És most jöjjön a lényeg. Hogy miért is maradtam Tokyoban. Akkor történt amikor egyetemista voltam. Egy nap tanítás után beültem egy Tokuo nevû kávézóba. Ez Tokyo egyik legjobb kávézója. A szemben lévô asztalnál egy gyönyörű karcsú fiatal 30 körüli csinos japán nő ült. Gyönyörû hosszú fekete haja és barna szemei voltak. A ruhája is álom szép volt. Fekete kosztűm, fehér selyem blúz és sötét combig érő szoknyát viselt. A lábait is jól szemügyre vettem gyönyörû szép formásak voltak. Főként azért is vettem őket szemügyre, mert fantasztikusan fekete nylon harisnyába voltak bújtatva. Lábujjait szemügyre vettem volna de sajnos a fekete magas sarkú cipő akadályozott meg benne. Azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne megérinteni, simogatni, szagolni, puszilgatni. Hosszú ideig legeltettem a lábain szemem, amit észre vett. Ekkor gyorsan az asztalra szegeződött a tekintetem. - Nyugottan legeltesd rajtuk a szemed. - Tessék? - Tetszenek igaz? - Micsodák? - Jaj ne játszd a hülyét. A lábaim. - Észre vette, hogy néztem? - Igen. Gyere ülj ide! Oda ültem az asztalhoz. Nem volt ideges a nő, teljesen nyugottan ült a helyén. - Nem kell szégyenlősködnöd sem titkolnod előttem. Én aztán kapásból felismerem a lábfétisisztákat. - Honnan tudod, hogy én.. Ki vagy t...? Kérdeztem elcsukló hangon. - Olyas valaki aki tudja mire vágysz és azt teljesíteni is tudja. Valóban vonzóak voltak a lábai. És nagyon szerettem volna megérinteni, megszagolni, megcsókolni. - Úgy érted...? Ekkor gyorsan a szám elé rakta mutató ujját. - Megiszom a kávém és akkor mehetünk. - Hová? Kérdeztem értetlenkedve. - Hát hozzám te bolond. Mondta kuncogva.

A lakása nagyon szép volt. A nappali szép tágas volt, a falak fehérre voltak festve. A kanapé reneszánsz stílusú volt. - Szép igaz? Kérdezte nyájasan. - Valóban. Nagyon szép. - Foglalj helyett. Hozok egy kis teát, közben egy kicsit beszélgetünk, hogy jobban megismerjelek. - Oké. Biccentettem. Teázás közben beszélgettünk, beszéltem neki még hogy tanuló vagyok, hogy a Subasaky egytemre járok. Természetesen elmondtam neki a Vágyaimat. Amikor befejztem a mondani valómat akkor ő elmondta a szabályokat és hogy mit vár el tőlem. - Amikor jössz hozzám letérdelsz és megcsókolod a cipőmet, majd négykézláb jössz be a lakásomba. Ha valamit kérek tőled vagy parancsolok akkor azt mondod, hogy igenis úrnőm. Kérdésed van akkor magasba nyújtod a kezed mint az iskolában. Világos? - Igen úrnőm világos mint a nap. Válaszoltam alázatosan amire elmosolyodott. - Helyes. Akkor lássunk hozzá. Térdelj le úrnőd előtt!
Miközben letérdeltem ő végig nyájasan mosolyogva nézett rám. Egy lassú mozdulattal levette az egyik cipőjét, majd átnyújtotta nekem. Elvettem tőle, közben még mindig őt figyeltem. - Szagold! Hangzott az utasítás. A cipőt az arcomra nyomva szagoltam. Erős szaga volt a cipőjének amitől más szerintem kiterült volna. - Rakd le! Az asztal mellé helyeztem el a cipőjét. Lábát közelebb tartotta az arcomhoz. - Úgy. És most gyere be a lábujjaim közé és szippants jó mélyeket. Így is tettem. A harisnyájának jóval erősebb szaga volt mint a cipőjének. De azért tűrhető volt. - Azaz Szagold csak. Hmmm ügye milyen finom. És közben levette a másik cipőt, majd mind két talpával befedte teljesen az arcomat. Néha néha megsimogatta lábujjaival az orromat. Teljesen bele temettem az arcomat a lábaiba. - Puszilgasd! Mondta nyájasan. Először a lábujjait, majd egyre lefele haladva a sarkáig puszilgattam. Mikor megunta akkor a lábujjait a számba dugta. - Szopjad! Jó ízûen szoptam amivel nagyon megvolt elégedve, mert kéjes hangokat adott ki magából. Egyre jobban nyögött az úrnő, közben éreztem, hogy a lábát egyre beljebb nyomja a számba. - Feküdj a hátadra! Gondolkodás nélkül a hátamra feküdtem. Ő pedig a talpát az arcomra rakta. - Szagold! És szagoltam az immár nyálamtól nedves harisnyás talpát. Végül fél órával később levette a talpát az arcomról és így szólt: - Mára ennyi elég lesz. Holnap ráérsz? Kérdezte. - Igen.

Folyt.köv