otthon

A történetnek nincs eleje és tulajdonképpen vége sem. Nyitott halmaz, amely befogad magába minden új ingert és természetes módon szelektálja azokat.
Alakul a pillanatok szülte Jelen porondján. Kedvemre formálódik, gondalataim cérnaként mozgatják. A döntést most mégis átadom egy játéknak.

A kockák fémhangon koccannak egymásnak, mikor tenyeremben játékosan megforgatom őket. A lendülő balból szabaduló testek a levegőben is összérnek és csendéletként lelnek nyugalmat a dobókeret közepén. Kilenc.
Félmosolyt hoznak elő arcizmaim. "Tedd, amit akarsz!" Ez párosul a számhoz. Sietve elnyomom a cigarettám és a mögöttem, háttal nekem ülő lány felé fodulok.

A csendes valóságban éle lesz mindennek. Felerősödnek az érzések, jobban elérnek a hangok, a reakciók. A sóhaj dobolni képes a fülben, az anyagi és szellemi kitárulkozás, bizonyosságot ad a ritkán feltünő kételyeknek.

Testedhez érni is egy ilyen pillanat. Vagy azt tenni amit akarok, hisz' ennél nagyobb biztonságban ezt nem tehetem, csak ha engeded.
Mikor beletúrok hajadba, még nem tudom mi lesz a következő mozdulat. Elengedem a gondolatokat és utat engedek az ösztönszerű felfedező képében vicsorgó vágynak. Kikapcsolom a "Te" gombot és mindent magamért teszek. A hétköznapok feszültsége és vadonja, percek alatt nyugalommá alakul melletted. Elmerülök bőrödben, kézzel, szájjal illetem és testem is keresi vele a kapcsolatot. Szorítom részeidet, egészed magamhoz. Forró levegő párállik testedből, amint ujjaim játéka izgalomba vet. Megfordítom tested, a hajadnál fogva irányítalak. Mire eléred a megkívánt poziciót, hatalmamban tartom porhüvelyed, hogy mikor hátulról belédnyomom, pillanatod sem legyen szabadulni. Megmarkolom csípődet és kegyetlen módon dugni kezdem a szűk pinádat. Felhőrdülsz a lökésektől, apró kezeid az ágyneműt markolják, de könyörgő hangodból csak annyit hallok, hogy; még. A szívem tiltakozik a ritmus miatt, de kitart és a vér is visz tovább. A vágta közben néha tenyerem csattan a fenekeden, de most a zabolázatlan baszás ami mozgat. A kis halál előtt, kirántom magam belőled és nyakadnál fogva rántom szádat a farkamhoz. Hörögve élvezek el. Morgásom a sóhajoddal együtt, gonosz és gyenge hangok keveredve, újra csendet teremt. Elnyúlva, némán a szemedbe nézve veszem észre, hogy ott van minden, amit kerestem.