Álmok becsomagolva(1.rész)

Remélem mumifikálásom történetét szívesen olvasod majd; az előzményét, a mumifikált állapotom átélését, és a lecsengését is!
Így hát elkezdem a leges legelején a történetem, amely teljesség igénye nélkül a valóságon alapszik; reménykedem csak, hogy ez lesz a legőszintébb cikkem és a legsikeresebb mind közül!

Mikor belekóstoltam a BDSM világában érdekeltek a minél durvább élményű, s lekorlátozású játékok.

Megismerkedésem azzal a személlyel, ki bevezetett ebbe és fogságába ejtett elég semmitmondó és vicces volt. Halandzsáztunk, de szó szerint. Értelem nélkül kerültek a betűk egymás mögé; hiszen az adatlapja is ilyen volt. Úgy gondoltam mikor ráírok hasonlót szeretnék produkálni. Értékelte a humoromat, az ötletességeim; elkezdtünk komolyabban is levelezni. Mesélt a szenvedélyéről, én a sajátomról. Végül elkezdtünk minél többet csacsogni, napokat beszéltünk át egyre komolyabb intenzitással.
Megbeszéltük, hogy az Ő mumibanca leszek és bérlünk egy lakást pár órára. 1 hónapos szervezés után sem jött össze. Megelégeltük, új helyet kerestünk vágyaink beteljesedéséhez. Végül sokszori lemondások után ezt is hanyagoltuk, hol az én hibámból, hol az övéből, hol kapcsolatunk megromlása miatt.
Megelégeltem tétlenségemet, huzamosabb depressziómat. Hiába segített átvészelni életem mondhatni egyik legnagyobb és legfájdalmasabb szakítását, lelki fájdalmaim, nem sikerült. Önmagamat kellett összeszednem, önerőből felállni és a tettek mezejére lépni, átlépni minden komfort zónámat!
Játékok, s női báj bevetésével sikerült visszaszereznem bizalmát. Nem vagyok rá büszke, de elértem a célom!
Így hát sikerült végre lebeszélnem utazásom időpontját, meglátogattam.
Utazásom előtti napon nem sokat aludtam, hiába erőltettem. Tudtam, hogy muszáj vagyok; mert ha odaérkezem nem az alvás és a pihenés kerül majd a középpontba. Mégsem ment, forgolódtam, izgultam. Lelkileg próbáltam felkészülni arra, hogy mégis mi várhat majd rám, ha megérkezem.
Tán 3 óra erőltetett alvás után végre eljött a reggel. Összepakoltam mindent, mi kellhet. A köteleimet is vittem magammal. Elvégre is még sosem volt hátrány, ha velem voltak!
Kirohantam a Nyugati pályaudvarra. Megvettem a jegyem, de izgalmaim közepette nem is figyeltem melyik vonatra kéne szállnom, és azt sem, hogy sikerült átszállásos vonatjegyet vennem. Rengeteg önmarcangolás közepette sem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy órák választanak el egyik álmom megvalósulásától.
Vonat utam a legkevésbé sem mondható izgalmasnak. Beszélgettem az ismerőseimmel, és próbáltam kizárni azt a rengeteg embert, a különböző orrfacsaró szagokat, a baktériumokat, amelyek rajtam másznak. Irtózom az előbb említett dolgoktól mind. Már gondolkoztam is, hogy leszállok Kőbányán, s hazametrózok. Lefürdök, kimosom minden ruhám és beburkolózom ismételten a saját világomban, ahol önmagam marcangolása a legnagyobb problémám, s a kutyám babusgatása.
Nem tettem, nem szálltam le. Az akaratom győzött, a vágyaim. Akartam, hogy uralják a tudatom, a gondolatom. Remegtem az egy órás vonat utamon végig, noha nem fáztam nem emiatt remegtem; a vágy tehetett mindenről, az izgalom, a gondolataim. A gondolatok, amelyek már eltervezték a halálom is, amelyet a kín fog okozni.
Próbáltam fejben eljátszani a gondolattal, hogy milyen lesz mikor az első fólia réteg kerül rám; milyen érzések fognak végig szaladni rajtam.
A saját gondolataimban elmerülvén a szagok is eltűntek, az emberek is. Izgalmi állapotom egyre csak fokozódott, hirtelen melegem lett, a víz is levert. Én hülye meg a kötött pulcsi alá semmit nem vettem fel, pedig még a bőrömet is lehúztam volna. Izzott és forrt mindenem!
Beleborzongtam mikor a semmiből meghallottam a ragasztó hangját. Csak a vagon másik végében ügyködött a leányzó a celluxal, bennem meg ez elindított mindent.
Megérkeztem a köztes pontra ahol átszállhattam a másik vonatra, arra a 20 perce még, ami rám várt. Leültem az egyik kabinba, mellém egy férfi kért engedélyt, hogy leülhessen. Elkezdett hozzám beszélni. Beszélgetésbe elegyedni velem, aminek részben örültem; hiszen addig sem a gondolataim marcangolnak részben meg a semmitmondó,felszínes beszélgetésektől a falat tudnám kaparni. Lenyugodni látszott a testem, a kabátom ismét magamra húztam és felkészültem a leszállásra. Újabb kétségek, hogy hogyan is üdvözöljem majd, miként lépjek oda. Emberünk erre is megoldást adott, próbált kísérni amíg lehetett. Nem érezte gondterhességét, nem érezte, hogy én innen már a saját utam szeretném járni. S megjött Ő, a megmentőm. Odalibbent elénk, férfiasan kezet fogott az Úriemberrel, és mintha szavak nélkül megbeszélték volna védelmem átruházását.
Elindultunk a lakás irányába, ami órákon át tartó kéjbarlanggá változik majd általunk.
Elszívtunk egy cigit út közben, próbáltunk beszélni, de reszketésem újra felelevenült, ami zavaró volt számomra.
Megérkeztünk, lepakolhattam végre a táskámat, a kabátomat és én lehettem végre!
Már kérdezni akartam játékunk kezdetét, mikor a lakáson körbe vezetett s a lakás bemutató után a kezembe került két tányér és megteríthettem késői ebédünkhöz. Ő főzött, s az étel nagyon finom volt, de félve szedtem; s keveset, hogy végre megkapjam az étek utáni jutalmam, hogy elkezdődhessék a játék.
Nem sietett, hisz még kimentünk rágyújtani. Gyönyörű napos idő volt, élveztem a nap meleg sugarait, a hűvös időben.
Végre elszívtuk, bemehettünk. Az ágyra ültetett. Kihúzta a fiókját és szépen kipakolt mindent, mi a testem fogja szorítani s kínozni az elkövetkezendő 24 órában. Fóliák,ragasztók,gag, korbács és egyéb nyalánkságok.
Mint egy szűz lány zavaromban nem is mertem levetkőzni, kicsit megtorpantam. Zavarom oldására előkerült egy PVC nadrág és egy catsuit, hátha így szívesebben vetkőzök, hogy próbálgassak. A PVC nadrág felpróbálásakor láttam a szemében némi csillogást és tetszést. Én furcsának gondoltam magamon, mindaddig míg meg nem láttam magam a tükörben. Szerelmes lettem a lábaimba, a fenekembe. A nadrág pont azt hozta ki, amit neki kellett. Ám a catsuit jobban hajtotta kíváncsiságom, érdekelt hogyan is állhat. Felhúztam és hatalmas csalódás volt, de nyugtatgatott, hogy ez elszabott és senkinek nem áll jól. S jött az újabb gondolata, hogy rajtam maradhat a catsuit, ha kényelmetlennek érzem ruháim levetését. Meg akartam mutatni, hogy én erősebb vagyok, s bátrabb annál, hogy ne vetkőzzek le. Kigomboltam magam, kihúztam a kezem, a lábaim, s ott álltam egy szál fehérneműben előtte. Vártam, de nem kellett sokat; azonnal elkezdett körbe tekerni...