Csicskává válás

Reggel volt, magyarral indult a nap. Dupla magyar, dögunalom. A tanár vagy belemélyed a tananyag rejtelmeibe és ergo magának tart órát, vagy szinte végig feleletet. Reménykedtem benne hogy inkább az előbbi fog megtörténni, de az utóbbi következett be. Ilyenkor mindig szorongtam egy kicsit, hogy nehogy én legyek a következő áldozat. Egyébként is lassan telik a dupla magyar, de befeszülve még lassabb.
Jöttek mentek a felkelők, voltak jól teljesítők és voltak gyengébben. Egyszer csak elhangzik a név a tanár szájából, Fruzsina. Számomra elérhetetlen volt ez a lány. Ő volt a lány társaság központja, karakán, erős személyiség volt. És nem utolsó sorban szép, nagyon tetszett, de egyszerűen nem tudtam megközelíteni soha.
Fruzsina felállt és kiment a padok elé. A tanár kérdezte, ő pedig szépen felelt. De egyszer csak a tanár feltett neki egy kérdést, amire hirtelen nem tudott értelmesen válaszolni, látszott rajta, hogy kényelmetlen számára a helyzet. Aztán kínjában mondott valamit, ami teljes butaságként hatott. Nem is tudom hogy miért, de felnevettem rajta, ahogy utánam a terem nagy része is. Fruzsina rámnézett, dühös, bosszúszomjas tekintetével. Tudtam, hogy most elszúrtam. Ha eddig volt is némi matematikai esélyem nála, már az is teljesen elfogyott.
A tanár értelmes ember lévén helyretette a helyzetet, megmondta a választ és adott egy relatíve jó érdemjegyet Fruzsinának. Pár pillanat múlva kicsöngettek.
Ezután kimentem a wc re, gyanútlanul bementem, hogy könnyítsek magamon. Mikor pár pillanat múlva tartottam kifelé, a bejárati ajtó majdnem rányílott az arcomra. Fruzsina lépett be nagy lendülettel, mögötte három négy barátnőjével és abban a pillanatban hatrálásra is kényszerített. Meglepetten, felkészületlenül fogadtam a történteket. Mikor a hátam a falhoz ért ő dühösen megállt előttem és kérdőre vont.
- Hogy merészelsz így kinevezni mindenki előtt?! - Csattant fel. A torkomon akadt a szó.
-Mégis mi a szart képzelsz magadról, te szánalmas kis pondró? Azt hiszed, hogy vicces vagy? Tudom jól, hogy milyen kis szánalmas, jelentéktelen pöcs vagy, azt hiszed, hogy ezt csak úgy hagyom?! - Mikor épp próbáltam valami hangot kinyöszörögni a torkomon, a megismétlődött tekintetem ellenére, ő megragadta az arcomat, összegyűrte, mintha csücsörítettem volna. Közel hajolt a falnak szegezett arcomhoz és mérgesen, de teljes komolysággal a szemembe nézett.
-Mostantól a csicskám leszel. Azt csinálod, amit mondok. Ha ellenkezel mindenki előtt megalázlak, nem csak a csajok előtt. És tönkreteszem az életedet. Pokollá változtatom. Világos, csicska?!
-Igen Fruzsina. -Válaszoltam megszeppent hangon, lesütött tekintettel.
-Ezentúl csak tisztelettel fogsz beszélni velem és nem szórakozol, különben baj lesz, érthető?!
-Igen. -Válaszoltam ismét visszafogott, kissé megalakuló hangon.
-Erről van szó csicska. Most pedig befogod a pofádat az egész napra, akkor nyitott ki, ha kérdezlek és a nap végén megcsinálod az összes házaimat és megírom az esszéket. De jólegyen ám, világos csicska?
-Világos. - Válaszoltam teljesen megalázva és megtörve. Ezután Fruzsina és a barátnői kimentek a wc ből és magamra hagytak. Teljesen szét voltam esve. Megalázottan, eltiport önérzettel néztem magam elé. Biosz kovetkezett, de semmi erőm nem volt bemenni az órára. Hosszú volt még a nap.

Folyt. köv.