Ázsiai mese, ami azért nem volt mese… (3)

Először Ji a kertészfiúval, Zé-vel kezdte a játékok sorát, Huj beleegyezésével, de Huj előre bocsátotta, hogy kis előzetest is kér Zé-től mielőtt Ji belehatol. Zé ezért térdre vetette magát Ji előtt, óvatosan odanyúlt és először körbeszopta, szopogatta a golyóit és a makkja végét, majd mikor már kezdett ágaskodni, akkor rábukott és ütemesen folytatta. Nem kellett sok Ji-nek, így Zé hídba állt és Ji oda lépve akarta belé helyezni a farkát, de Zsombor leállította, mutatta előbb ujjazza meg Zé-t, majd gumit is húzatott Vele s úgy tehette csak be. Próbálta, próbálta, de hiába mozgott Zé, csak nem sikerült Ji-nek ez. Ekkor Bátár lépett oda, aki közben már húzkodta a magáét, ami szintén mereven szegeződött előre már s elpenderítette Ji-t s helyére lépve már hatolt is Zé-be. Nem óvatosan, de keményen, határozottan. Ezért majdnem előre is estek együtt, de Zé végül megtalálta az egyensúlyát. Bátár keményen, sikeresen megdöngette. Mindketten elégedetten álltak fel s ugrottak a medencébe úszni. Mikor kijöttek, Huj odaállt Zé elé és ennyit mondott:
- Neki nem ment, Neked fog? – kérdezte meg. Zé ránézett és nevetett:
- Nem vagy ugyan az esetem, de azért fog menni. – mondta és maga elé parancsolta Huj-t térdelésbe s mivel már úgy sem volt azon semmi, így vetkőznie sem kellett, azonnal kis pofozással kezdte, majd mikor ezen az, kellően feldühödött és nézett segítségkérően Ji-re, Zé maga felé fordította az arcát erővel és rákiáltott:
- Nem nézelődni, szopni, szaporán, ha mást is akarsz!
- Igenis. – kezdte Huj mondani, de folytatni nem tudta már, mert Zé összeszorítva orrát, hogy levegőt kapjon kénytelen volt kitátani a száját, így már kapta is bele addigra félig felkeményedett Zé dorongját s a fejénél fogva az ütemét is diktálta a szopásának.
- Így, igen, így, üzemesen tedd! – utasította Zé Huj-t s már hagyta egyedül tenni, amit kellett. A durvaságra Ji mozdult volna, de Zombor és Bátár egyszerre fogta vissza. Bátár még ennyit mondott hozzá:
- Hagyd, Ő akarta magában tudni Zé-t, legyen!
- Igen, tedd még, szopd erősebben és ütemesen! – hallottuk Zé-től, majd kirántotta Huj szájából a farkát, ami már meredezett merőn előre és lehajolva térdelésből maga elé nyomta Huj fejét, aki így négykézlábra kényszerült előtte.
- Ez jó lesz, csak kicsit emeld fel a popódat! – adott még utasítást Zé és már mögé lépve ujjazta többször is, végül két ujjal és a gumit felhúzva tette is be neki a dorongját határozottan, de óvatosan. Huj felnyögött erre:
- Óvatosabban, túl nagy! – nyögte: - Ji-é nincs ekkora. – tette még hozzá, de ezen mindenki nevetett, csak Ji nem, mert az elvörösödött (különösen az előbbi fiaskó után) és odatérdelve Huj elé a magáét tette a szájába:
- Ne csak kapj, de kapd is be ezt, hogy nagy legyen majd neked! – hörögte vérben forgó szemekkel.
Egy ideig ment a szendvicsezés. Hátulról Zé döngette alaposan, csattanósan Huj-t, s elölről Ji szopatta azt. Az meg alig kapott már levegőt. Mikor Zé elment benne s kihúzta a már kókadó farkát, Ji gyorsan odapenderült a helyére és nem lacafacázva gumival már dugta is bele és alaposan Ő is megdöngette Huj-t, majd látszott elment és kihúzva diadalmasan mutatta a farka végén a fehér geci maradékot. Így már ők is csobbanhattak a medencében. Közben mi egymásra néztünk még a szendvicsezés közben és otthagytuk a medence partján lévőket, mert bent, a szokott helyen tettük egymással, amit szoktunk.
Mire kiértünk és ugrottunk mi is a medencébe, a többiek már kint nézték a medence partján a még futó bdsm filmet. Mi is odaültünk, de Zsombi már Bátár mellé ült és halkan megkérdezte Tőle: - Tudsz, bírsz, s főleg akarsz még egy menetet velem, vagy?
- Igen, persze, ne félts. – szólt vissza halkan Bátár. – De kis szünet és némi ital jót tenne! – szólt vágyakozva. Zé már ugrott is, mire utána szóltam:
- Mindenki kér, természetesen.
Zé visszafordult és rám nézett nevetve:
- Mit kér mindenki? Korbácsot a hátára, bilincseket a csuklóira, vagy bokáira előbb s utána italt, vagy fordítva? – szólt nevetve.
- Szemtelenkedj csak, kapsz majd, ha az italokkal ideértél! – dörrentem rá komolyan.
- Huj, de megijedtem! – kiáltott fel, majd kérdezte mi-mit kér inni és ment hozni. Közben Bátár nekem szegezte a kérdést:
- Még tehetjük az italozás után Zsombival előbb, vagy visszatérve már meg akarod fegyelmezni itt, mindenki előtt Zé-t?
- Ha már megkérdezted, tehetitek, de ne itt, hanem bent s mi addig Zé-vel tesszük a bemutatót. Jó lesz így? – kérdeztem vissza.
- Hát, igen, bár én is szerettem volna látni a bemutatódat! – nyögte ki Bátár.
- Rendben, akkor előbb legyenek meg a bemutatóink, de nem itt, hanem lent a kínzószobában, majd utána a kavarodásban elkavartok Zsombival, ahol megtehetitek kettesben, amit még akartok. – válaszoltam. Bátár bólintott erre, de látszott még valamit akar. Vártam, s mivel nem szólt, így felszólítottam:
- Siess, mindjárt jön már Zé!
- Tudod, azt szerettem volna, hogy mivel Te biztosan Zé-n mutatod be a tudásodat én mást választhassak, de nem magunk közül. – kezdte s elhallgatott, mert megakadt, majd mégis folytatta: - Én Zsombira gondoltam, ha megengeded. Lehet? – nézett rám.
Én meg Zsombira, kérdőn. Látszott az is elgondolkozott ezen. Hagytam. S mivel közben már jött Zé az italokkal, így mindenki elvette a magáét s mikor utoljára Zé is levette a tálcáról a sajátját és éppen leült volna, ráordítottam:
- Mit képzelsz, szolga! Csak nem akarsz az urakkal kvaterkázni együtt?
- Én, dehogy… - hebegett Zé és már ugrott is fel, s közben kidöntötte az italát a földre.
- Ügyetlen vagy és mamlasz is! – ugrattam. – S mivel látom az italodnak már annyi, így indulj, csinálj helyet és rendet a „szokott helyeden”, hamarosan megyünk mi is utánad! – adtam ki a parancsot neki. Ugrott, indult, de visszafordult kérdőn rám nézve:
- Ja, igen, a szokott „ruházat” legyen rajtad! – mondtam.
Mi még elbeszélgettünk kényelmesen fent a medence partján és mivel Bátár rá akarta beszélni Zsombort, hogy vállalja a bemutatóján a neki szánt szerepet, így elmentek úszni, miközben ahogy rótták a hosszakat láttam Bátár győzködi Zsombit, aki viszont sokat kérdezett Tőle.
Mi is addig elbeszélgettünk, már ahogyan tudtunk a parton és próbáltam válaszolni Ji és Huj feltett kérdéseire, amik részben a látott filmmel voltak kapcsolatosak, de Zé-ről is hosszan érdeklődtek, hogy hogyan került hozzánk, mióta van itt és hogy bírja, mennyire szeret itt lenni. Különösen a 7/24 órás szolgálatot kellett sokáig, sok példával elmagyarázni, míg lassan megértették a lényegét.
Közben láttam Bátár és Zsombi is befejezte az úszást s gondolom Zsombi a kérdései végére ért, így kimásztak és újra odaültek közénk.
Bátárt pedig megkértem, hogy fordítson Huj-nak és Ji-nek a kérdéseik megválaszolását. Most már teljes és pontosan érthető volt a válaszom. Míg Bátár fordított, mi Zsombival szemkontaktusban voltunk. Megértettem, hogy beleegyezik abba, hogy Bátár vele mutassa be tudását majd lent a kínzószobában.
Mikor mindenki megitta az italát, Zsombor felállt és ennyit mondott:
- Menjünk és nézzük a meg a mesterek bemutatóit!
- Igen, menjetek előre, Zsombi mutasd az utat Nekik! – mondtam én is s közben Bátárt megkérdeztem, hogy akarja-e kezdeni, vagy második szeretne lenni?
- Ha lehet inkább második, és ha kérhetem, akkor Zsombival tehessen! – nyögte ki, de nem mert a szemembe nézni.
- Rendben, tedd, de ne okozz kárt Benne!  - figyelmeztettem.
- Úgy lesz, vigyázok Rá. – felelte megkönnyebbülten Bátár.
(folyt. köv.)