A bosszú 3/1.
2016. 10. 05. 23:36 | Megjelent: 902x
Az ablaktörlőlapát egyhangúan pofozza a vizet a szélvédőn egyik oldalról a másikra. A kilométeróra mutatója fegyelmezetten reszket a számlapon, a maximálisan megengedett értéknél. A biztonsági öv szorítása ma sem kényelmetlenebb, mint máskor. A középkategóriás cigarettás doboz már egy szálat sem rejt magában a műszerfalon. A rádióból szolidan szólnak ugyanazok a sablonos ritmusok minden áldott este hazafelé menet. A jobb lábam váratlanul a fékpedálhoz feszül szétzúzva ezzel a megszokott nyugalmamat. A biztonsági öv hirtelen visszaránt a forró ülésbe. A rádió fülsüketítő sistergésbe kezd, de minden igyekezetem ellenére sem tudom kikapcsolni. Hunyorogva nézek az előttem elterülő esőáztatta földútra. Nem merek pislogni. Kitartóan többszöris végig pásztázom a látóteremet. Már senkit sem látok az autóm előtt állva. Biztos csak a fáradtság! – nyugtatom magamat. A rádió magától elnémult. Az eső intenzitása is kezd alábbhagyni. Csend van. Mielőtt folytatnám az utamat, bekapcsolom a fűtést. Szokatlanul hideg ez az éjszaka. A tanyára vezető út nem csak ilyen késői órán kihalt. A kis parasztházat a lakott területtől jó néhány kilométer választja el. Nem véletlenül vettem meg. Szeretem a magányt.
Néhány kilométert magam mögött hagyva bekanyarodom a tornác elé. Leállítom a motort. Megérkeztem. A kocsiból kiszállva a converse cipőm gátlástalanul mártózik meg a sárban. Bosszúsan kutatok stabilabb talaj után, de a vaksötét nem szolgál a segítségemre. Szédülök. Pár bizonytalan lépés után elvesztem az egyensúlyomat és egész testemmel a földre zuhanok. Az iszonyatos bűzt árasztó talaj mocska vadul ringatni kezdi a csípőmet. Az arcomra fröccsenő borzalmak menekülésre késztetnek, de a ragaszkodó anyag újra és újra visszahúz magához. A megszállott küzdelem után végül mindkét kezemmel sikerül megtámaszkodnom egy arasznyi kis hengeres formájú valamin. Furcsa módon egyre kevésbé érezem undorítónak a szagot magam körül, ahogy a követelőző ujjaimmal szétforgácsolom a markom tulajdonát. Az alig érezhető édeskés és a markáns sós illatok elegye elnyomja a rothadásra emlékeztető ingereket az orromban.
Hozzászólások (5)